Kövess minket -on és -en!

Háromezer-ötszáz éhes elzászi ül körbe felvágottakkal megrakott tálakat, és időről időre kórusban felkurjantanak. Nem, ez nem a rendőrkutyák éves találkozója, hanem a legújabb vacsorajelenség ami végigsöpör a francia vidéken.

Colmar, a félfavázas középkori belvárosáról híres település egy májusi hétvégén adott otthont az úgynevezett „banquets géants" vagy „hatalmas lakomák" egyikének, amelyek népszerűsége az országban hirtelen kiélezett politikai kérdéssé vált.

A Le Canon Français (Francia Ágyú) nevű cég által 2021 óta szervezett lakomák egyre nagyobb népszerűségnek örvendnek – 81 euróért (kb. 29 ezer forintért) négyfogásos helyi ínyencségekből álló menüt, korlátlan borfogyasztást és többórás közös énekléssel kísért együttlétet kínálnak.

De nem mindenki fogadta őket lelkesen. A La France Insoumise (LFI – Engedetlen Franciaország) radikális baloldali párt szerint a lakomáknak van egy sötét oldala. Az LFI állítása szerint bizonyítékai vannak a vacsorákon történő rasszista kántálásról, és bevándorló alkalmazottak sértegetéséről. Mivel az étlapon rendszeresen szerepel sertéshús, szerintük a lakomákat szándékosan úgy tervezték, hogy kizárják a muszlimokat és a vegetáriánusokat.

Az LFI továbbá az ultrakonzervatív vállakozó, Pierre-Edouard Stérin pénzügyi részvételét is egy rejtett, mögöttes szándék bizonyítékának, és a radikális jobboldal agendája előremozdításának értelmezte.

A milliárdos Stérin, az élményajándék-utalvány szektorban alapozta meg a vagyonát létrehozott egy olyan jobboldali kutatóközpontot. A szervezet a bevándorlás visszaszorítását, az abortusz megszüntetését és Franciaország keresztény örökségének hangsúlyozását szorgalmazza, amit Franciaországban sokan nacionalistának és kirekesztőnek tartanak.

„Ha jóhiszeműek lennének, akkor a Le Canon Français-nak nem lett volna szabad elfogadnia Stérint befektetőként. De megtették – elfogadták a pénzét" – mondta Emma Fourreau, az LFI európai parlamenti képviselője.

„És ez azért van, mert ugyanahhoz a politikai ökoszisztémához tartoznak, amelynek célja, hogy hatalomra jutassa a szélsőjobboldalt." A colmari lakomán, amelyet egy nagy, hangárszerű teremben tartottak a város szélén, ezeket a vádakat egy kézlegyintéssel elutasították.

A vendégek hosszú asztaloknál ültek, ünnepi hangulatban, mindkét oldalon ötvenen. Sok férfi a Canon Français egyfajta egyenruhájának számító svájcisapkát és nadrágtartót viselt. Néhány nő hagyományos elzászi viseletben volt.

A szervezők rövid beszédben emlékeztették a vendégeket a „szabályzatra", amely tiszteletteljes és illedelmes viselkedésre kötelezi őket, majd kezdetét vette a mulatság. A felszolgálók savanyú káposztás hústálakat, majd elzászi sajtokat és a hagyományos kuglóf desszertet hoztak. Egész este folyt a bor.

Időről időre az ünneplők letették a villát, és közös éneklésbe kezdtek. Michel Delpech és Joe Dassin előadók régi slágerei nagy kedvencek. Ezek egy korábbi generáció dalai, de a résztvevők – akik úgy tűnt, főként húszas és harmincas éveikben jártak – fejből tudták őket.

„Négy dologért jövünk: hangulat, barátok, alkohol és étel" – mondta egy fiatal férfi, amit újra és újra visszhangoztak mások is. Senki nem akart a politikáról beszélni, legfeljebb annyit mondtak, hogy szerintük az egész vita eltúlzott.

„Nem volt itt semmi probléma, aztán Stérin részvényes lett, és ez ürügyet adott az LFI-nek, hogy támadjon. Ne feledjük, jövőre választások" – vélekedett Quentin, aki Besançonból érkezett A colmari tömeg túlnyomórészt – de nem kizárólag – fehér volt, és sokan azt mondták, örülnek, hogy hagyományos módon ünnepelhetnek a barátaikkal. A BBC azonban nem tapasztalt olyan viselkedést, és nem hallott olyan megnyilvánulást, ami sértőnek minősülhetne.

A Le Canon Français két vállalkozó – Pierre-Alexandre de Boisse és Géraud de la Tour – ötlete, akik a koronavírus-járvány idején kezdtek bort árulni az interneten, hogy segítsenek egy nehéz helyzetbe került borász barátjuknak. Ezután rendezvények szervezésébe kezdtek, hogy pénzt gyűjtsenek örökségvédelmi projektekre – és ennek sikere vezetett a lakomákhoz.

De Boisse szerint ők csupán a nagy létszámú, jó helyi ételeket kínáló közös étkezés régi francia hagyományát élesztik újjá, ami a középkorig nyúlik vissza. A monarchia eltörléséhez vezető francia forradalom után megjelentek az új rendszer érkezését jelképező úgynevezett „banquets républicains-ek", és egészen a közelmúltig minden falunak megvolt az éves „banquet populaire-je" – egyfajta össznépi lakoma.

„Manapság az emberek túl sok időt töltenek egyedül, otthon, a közösségi médián. Elvesztették azt a szokást, hogy együtt legyenek és beszélgessenek. A legnagyobb örömet az okozza számunkra, amikor látjuk, hogy az ügyvéd a pék mellett ül, és beszélgetnek" – mondta de Boisse.

A radikális baloldal vádjai egyértelműen felbosszantották de Boisse-t, aki tartja, hogy ezek alaptalanok.

„Természetesen nem tudjuk minden résztvevő gondolatait ellenőrizni. És időnként lehet, hogy valaki részegen butaságot mond. De a szabályaink világosak, és rögzítve vannak a szabályzatban, amelyet mindenki elfogad, amikor jegyet vásárol" – tette hozzá.

Szerinte az LFI állítása, hogy csak sertéshúst szolgálnak fel, téves: ez gyakori, mert a felvágottak a francia vidéki hagyomány részét képezik, de nem kizárólagos. Mérges azokra az állításokra is, amelyek szerint egy lakomán náci karlendítést láttak. „Beszéltem az illetővel, és azt mondta, a vád teljes képtelenség" – állította.

Magát elszegényedett, arisztokrata származású katolikusként és vállalkozóként jellemezve azt mondta, mind az erkölcsi elvei, mind az üzleti érzéke ellen menne, ha bizonyos embereket kizárna a lakomákról. Ami Stérint illeti, soha nem találkozott a befektetővel, aki „pusztán azért vásárolt 30%-os részesedést, mert látta, hogy nagyon nyereségesek vagyunk".

Fourreau, az LFI politikusa szerint a lakomák „ a múltat idézik" és „karikatúrák". „Nem képviselik a modern Franciaországot, amely a sokszínűségétől gazdag." A pártja megpróbálja rávenni a helyi hatóságokat, hogy állítsák le a lakomákat, és a breton Quimper városában sikerrel is jártak.

Caenben, ahol áprilisban rendeztek lakomát, a rendőrség előzetes vizsgálatot folytat a résztvevők által elkövetett, feltételezett faji uszítás ügyében.

De Boisse nem tagadja, hogy vendégei közül sokan – akár a többség – valószínűleg jobboldaliak vagy szélsőjobboldaliak. „De nézzék meg a választásokat. Így szavaz egyre több ember vidéken" – mondta.

„Nézzék, munkahelyeket teremtek, örömöt szerzek azoknak, akik eljönnek a lakomákra. Rendben, ezeknek a politikusoknak nem tetszik a befektető, nem tetszenek a lakomák résztvevői, nem tetszik a nevem – de miért kell támadniuk?

Miért nem hagynak minket egyszerűen békén?"

Kövess minket -on és -en!

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Churchill már egy 1941. október 25-i beszédében a háború egyik céljaként jelölte meg az ellenség politikai és társadalmi elitje körében végzett tömeges kivégzéseket.

A nemzetiszocialista aktivista, Marla-Svenja Liebich, korábban Sven Liebich, nem kezdte meg börtönbüntetését a chemnitzi női börtönben. A hatóságok most körözik - közölte az ügyészség. Liebich ellen végrehajtási parancs van érvényben.

Az Észak-Karolinai Egyetem (UNC) hétfőn bejelentette, hogy azonnali hatállyal fizetett kényszerszabadságra küldi Dwayne Dixont, az Ázsiai és Közel-Keleti Tanulmányok tanszék professzorát – számolt be a Fox News.

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

Nemzetiszocialista párttag volt-e a saját nagyapám? Erre a kérdésre mostantól minden német választ kaphat az amerikai Nemzeti Levéltár segítségével, amely először tette közzé az interneten a NSDAP teljes fennmaradt tagnyilvántartását.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

Lakossági bejelentés alapján egy körülbelül 25 fős, Wehrmacht-egyenruhát viselő csoportot igazoltatott szombaton a berni kantoni rendőrség a Simmental-völgyben.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Háromezer-ötszáz éhes elzászi ül körbe felvágottakkal megrakott tálakat, és időről időre kórusban felkurjantanak. Nem, ez nem a rendőrkutyák éves találkozója, hanem a legújabb vacsorajelenség ami végigsöpör a francia vidéken.

Fű és moha lepi be az egykor szebb napokat is látott nürnbergi Zeppelin-mezőn található létesítményt, ahonnan a Führer szavait százezrek hallgatták.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

Amikor 2002-ben útjára indítottuk a felvonulást, Trianon ügye még szinte teljesen száműzve volt a közéletből. A nemzet szétszakításáról, a magyarságot ért történelmi igazságtalanságról alig esett szó, a hivatalos politika pedig kerülte a kérdést.