Kövess minket -on és -en!

Coco Chanel a modern, elegáns és dinamikus nő szimbóluma, a világhírű Chanel divatház alapítója, az haute couture egyik legjelesebb képviselője, a divat forradalmasítója volt - és a Gestapo kémje.

Jórészt ez a mondat első felében olvasható kép él szülőhazájában, Franciaországban a szerény körülmények között nevelkedő, egy ideig zárdában élő, később elegánsan egyszerű és kényelmes ruháival és a világ legnépszerűbb parfümjével befutó francia designerről, Coco Chanelről (1883-1971), egy nemrég bemutatott francia dokumentumfilm árnyalja ezt, mert bebizonyítja, hogy a híres francia divattervező a Harmadik Birodalom katonai elhárító és hírszerző szervezetének dolgozott.

A France 3 csatornán bemutatott L’Ombre d’un Doute (A kétely árnyékai) című film hasonló kérdéseket feszeget Edith Piaf és Maurice Chevalier énekesek, illetve Sacha Guitry színész-rendező második világháborús szerepvállalása kapcsán is. Jóllehet történészek folyamatosan megkérdőjelezik a hivatalos francia doktrínát, miszerint a nyugat-európai ország híres szülöttjei vagy bojkottálták a Vichy-kormányt vagy az ellenálláshoz csatlakoztak, e sokak számára kényes kérdés megvitatására csak elvétve kerül sor a legnagyobb francia tévécsatornák műsoraiban.

A Franck Ferrand francia történész által vezetett műsor most mégis erre tett kísérletet, ledöntve a tabukat, és eleget téve azon jobboldali értelmiségiek kérésének, akik régóta szerették volna elérni a német Harmadik Birodalommal szimpatizálók helyzetének tisztázását.

A dokumentumfilm szerint a háború kitörése után vidékre menekülő Coco Chanel 1940-ben, Franciaország kapitulációja idején érkezett vissza a fővárosba, ahol a Ritz hotel hetedik emeletén lakott, s itt került intim kapcsolatba Hans Günther von Dincklage báróval, német szuperkémmel, a Gestapo magas rangú tisztviselőjével. A patinás párizsi szállodában rendezkedett be egyébiránt a német légierő parancsnoksága is.

Coco Chanel ugyan tagadta, hogy szorosabban együttműködött volna a németekkel, életrajzírói az együttműködés a "túlélési ösztön" számlájára írják, mondván: a katolikus árvaházból szédítő magasságba jutott Chanel született túlélő volt. Ugyan azt már korábban is tudni lehetett, hogy a divattervező "náci szeretőt" tartott, de arra csak most derült fény, hogy maga Coco Chanel is a németek alkalmazásában állt. A France 3 dokumentumfilmje először mutatta be a Francia Védelmi Minisztérium levéltárában fellelt dokumentumot, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a németek beszervezték a francia nőt. A divattervező a Harmadik Birodalom katonai elhárító és hírszerző szervezetének, az Abwehrnek dolgozott, fedőneve pedig Westminster volt - utalva a westminsteri herceggel 20 évvel azelőtt folytatott szerelmi viszonyára.

Chanel ismerte Churchillt - a brit miniszterelnöknek maga a westminsteri herceg mutatta be -, s az Abwehr őt küldte 1943-ban Madridba az angolokhoz puhatolózni a németek békeajánlatával. Churchill azonban az ajánlatra soha nem válaszolt, mondta el Henry Gidel francia történész. "Coco Chanel megalomániája és naivitása nem ismert mértéket, olyannyira, hogy azt hitte, meg tudja Churchill gondolkodását változatni" - fogalmazott.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Winston Churchill annyira fanatikusan gyűlölte a németeket, hogy talán nem létezett élő ember akkoriban, aki jobb belátásra bírta volna. Jellemző, hogy a háborút úgy akarta lezárni, hogy tárgyalás nélkül kivégzett volna minden jelentősebb német vezetőt, a Nürnbergi pert pedig teljesen feleslegesnek tartotta.

Kövess minket -on és -en!

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

Az 1945. április 5-én zalai leventeként kezdődött amerikai, majd francia fogságom sok megaláztatással és szenvedéssel járt. Az amerikai őrök azzal fogadtak, hogy elszedték ékszereinket, óráinkat, gyűrűinket, kis vagyonkáinkat. 

2025 szeptember 6-án és 7-én a Norfolk megyei Great Yarmouth-ban egy fehér nacionalista zenei fesztivál megrendezését tervezték, amelyet a szervezők "Resurrection 4" néven hirdettek meg.

Egy friss YouGov európai közvélemény-kutatás szerint az európaiak (hat európai nemzet) nagy többsége immár ellenszenvet érez Trump Amerikájával szemben (a franciák 62, az olaszok 63, a britek 64, a spanyolok 66, a németek 72, a dánok 84 százaléka).

A Budapest elfoglalásáért vívott ütközet Sztálingrád, Varsó és Berlin mellett a második világháború egyik legpusztítóbb városostromaként vonult be az egyetemes történetírásba.

Donald Trump külpolitikai hiperaktivitása nemcsak az egyre jobban a körmére égő Epstein-ügyről való figyelemelterelést szolgálja, hanem az amerikai gazdaság és a dollár mind súlyosabb gyengélkedését is jótékony homályban tartja.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Egy vajdahunyadi férfit 24 órára őrizetbe vettek, mert „erőszakra, gyűlöletre és diszkriminációra uszítás” bűncselekményének elkövetésével gyanúsítják, miután „szélsőséges” tartalmú anyagokat tett közzé a közösségi médiában.

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt.