Kövess minket 
-on és 
-en!
Coco Chanel a modern, elegáns és dinamikus nő szimbóluma, a világhírű Chanel divatház alapítója, az haute couture egyik legjelesebb képviselője, a divat forradalmasítója volt - és a Gestapo kémje.
Jórészt ez a mondat első felében olvasható kép él szülőhazájában, Franciaországban a szerény körülmények között nevelkedő, egy ideig zárdában élő, később elegánsan egyszerű és kényelmes ruháival és a világ legnépszerűbb parfümjével befutó francia designerről, Coco Chanelről (1883-1971), egy nemrég bemutatott francia dokumentumfilm árnyalja ezt, mert bebizonyítja, hogy a híres francia divattervező a Harmadik Birodalom katonai elhárító és hírszerző szervezetének dolgozott.
A France 3 csatornán bemutatott L’Ombre d’un Doute (A kétely árnyékai) című film hasonló kérdéseket feszeget Edith Piaf és Maurice Chevalier énekesek, illetve Sacha Guitry színész-rendező második világháborús szerepvállalása kapcsán is. Jóllehet történészek folyamatosan megkérdőjelezik a hivatalos francia doktrínát, miszerint a nyugat-európai ország híres szülöttjei vagy bojkottálták a Vichy-kormányt vagy az ellenálláshoz csatlakoztak, e sokak számára kényes kérdés megvitatására csak elvétve kerül sor a legnagyobb francia tévécsatornák műsoraiban.
A Franck Ferrand francia történész által vezetett műsor most mégis erre tett kísérletet, ledöntve a tabukat, és eleget téve azon jobboldali értelmiségiek kérésének, akik régóta szerették volna elérni a német Harmadik Birodalommal szimpatizálók helyzetének tisztázását.
A dokumentumfilm szerint a háború kitörése után vidékre menekülő Coco Chanel 1940-ben, Franciaország kapitulációja idején érkezett vissza a fővárosba, ahol a Ritz hotel hetedik emeletén lakott, s itt került intim kapcsolatba Hans Günther von Dincklage báróval, német szuperkémmel, a Gestapo magas rangú tisztviselőjével. A patinás párizsi szállodában rendezkedett be egyébiránt a német légierő parancsnoksága is.
Coco Chanel ugyan tagadta, hogy szorosabban együttműködött volna a németekkel, életrajzírói az együttműködés a "túlélési ösztön" számlájára írják, mondván: a katolikus árvaházból szédítő magasságba jutott Chanel született túlélő volt. Ugyan azt már korábban is tudni lehetett, hogy a divattervező "náci szeretőt" tartott, de arra csak most derült fény, hogy maga Coco Chanel is a németek alkalmazásában állt. A France 3 dokumentumfilmje először mutatta be a Francia Védelmi Minisztérium levéltárában fellelt dokumentumot, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a németek beszervezték a francia nőt. A divattervező a Harmadik Birodalom katonai elhárító és hírszerző szervezetének, az Abwehrnek dolgozott, fedőneve pedig Westminster volt - utalva a westminsteri herceggel 20 évvel azelőtt folytatott szerelmi viszonyára.
Chanel ismerte Churchillt - a brit miniszterelnöknek maga a westminsteri herceg mutatta be -, s az Abwehr őt küldte 1943-ban Madridba az angolokhoz puhatolózni a németek békeajánlatával. Churchill azonban az ajánlatra soha nem válaszolt, mondta el Henry Gidel francia történész. "Coco Chanel megalomániája és naivitása nem ismert mértéket, olyannyira, hogy azt hitte, meg tudja Churchill gondolkodását változatni" - fogalmazott.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Winston Churchill annyira fanatikusan gyűlölte a németeket, hogy talán nem létezett élő ember akkoriban, aki jobb belátásra bírta volna. Jellemző, hogy a háborút úgy akarta lezárni, hogy tárgyalás nélkül kivégzett volna minden jelentősebb német vezetőt, a Nürnbergi pert pedig teljesen feleslegesnek tartotta.
|
|
|
|
|
|
