Carleton Putnam: Faj és realitás

Kövess minket -on és -en!

Helyénvaló lesz a kezdetben közölni az elemi statisztikai adatokat a négereknek, mint egy amerikai fajnak jelenlegi teljesítményeiről.

1) Az amerikai négerek átlagosan fejenként nyolcszor annyi törvénytelen gyermeket, hatszor annyi gyengeelméjű felnőttet, kilencszer annyi rablást, hétszer annyi nemi erőszakot és tízszer annyi gyilkosságot produkáltak, mint a fehér emberek.

2) Ezzel szemben a néger faj egyhatod annyi 130 feletti IQ-val rendelkező, vagyis a tehetségesek kategóriájához tartozó személyt produkált, mint a fehérek.

3) Ezek voltak a nem-vitatott tények a négerek teljesítményét illetően az USA-ban.

A tengeren túl, a nyugati féltekén az egyetlen teljesen néger köztársaságban, Haitiban, ahol a négerek – úgymond – a sajátjukban voltak, 1844 óta a következő szituáció található önkormányzati szempontból. Miután a négerek teljesen kiirtották a fehér népességet 1804-ben, Haiti, San Domingo része maradt 1844-íg, amikor önálló „köztársaság” lett. 1844 és 1915 között, csupán egy elnökük töltötte ki a teljes hivatali idejét. Tizennégy elnököt fegyveres felkeléssel elűztek, egy bombamerénylet áldozata lett, egyet megmérgeztek, és egy másikat meglincselt a csőcselék. 1908 és 1915 között, a forradalmak és orgyilkosságok oly gyorsan követték egymást, hogy az USA katonai megszállására volt szükség a rend helyreállításához. Ez 1915-től 1934-ig tartott. Ezt követte 12 éven át egy mulatt elit uralma, amelynek az vetett véget, hogy a fekete katonaság visszaszerezte az irányító hatalmat Haiti felett 1946-ban. Attól kezdve az általános korrupció és politikai gyilkosság uralta a szigetet.

Ilyen volt a négerek újabb keletű teljesítménye a nyugati féltekén, és az adatok megduplázódhatnak Afrikára vonatkozóan. Az egyetlen kérdés az okkal kapcsolatos: a hiányos szociális nevelés és a szociális helyzet tökéletlensége, más szóval a környezet-e az ok, vagy valami más? A „környezet” volt az „ördögűző“ szó, a néger mozgalom varázsigéje. […] A leletek tanúsága szerint a fehér emberek és a négerek közötti összehasonlítás minden területén a veleszületett különbségek létezése tapasztalható mind az intelligenciában, mind a vérmérsékletben.

Ez igaz az anatómiára, a kinesztétikára (a mozgásérzettel, izomérzettel foglalkozó tudományra), hisztológiára (szövettanra), elektrofiziológiára, pszichológiára és a történelemre is. E területek némelyikén a veleszületett különbségek számára kedvező mérleg kevésbé meggyőző, mint más területeken, de összességben a veleszületett különbségek oldalára dől a mérleg meggyőzően. […]

C. J. Connolly, a testi antropológia professzora a Katolikus Egyetemen, 1950-ben közzétett bizonyos leleteket az „External Morphology of the Primate Brain” című könyvében, amelyeket 60 fehér és néger agyának vizsgálata során nyert. E leletek természete saját szavaival így foglalható össze:

A fehérek és a négerek két nagy csoportját összehasonlítva […], a fő értékek jelentős különbségeket tárnak elénk […]. A néger agy átlagosan viszonylag hosszabb, keskenyebb és laposabb, mint a fehéreké. A homloki régió […] az agy teljes hosszúságához viszonyítva nagyobb a fehér férfiakban, mint a négerekben…, míg a koponyafalcsonti régió nagyobb a négerekben, mint a fehér agyban, szabályszerűbb, egyöntetűbb, mint a néger agyban [….]

Az emberi fajok számos vizsgálata között a fehér és néger agyak súlyának összehasonlítása azzal az eredménnyel járt, hogy a négerek agya 8-12%-al kisebb súlyú, mint a fehérek agya. Ilyen, vizsgálatokat Bean, Pearl, Vint, Tilney, Gordan, Todd és mások tettek közzé […] Viszonylag új módszereket dolgoztak ki a kinesztétikus tanulás gyorsaságának mérésére a születéstől kezdve 1 éves korig […]

Úgy tűnt, hogy ez a sebesség fordítottan arányos az agykéreg által elérhető végső komplexitással […], és a szellemi képesség fejlődése egyenesen arányos az agyi egyszerűséggel. Így a neonatális kinesztétikus fejlődés gyorsabb a gorilláknál, mint a csimpánzoknál, és mint az emberi csecsemőknél.

Ennek következtében logikus volt a feltételezés, hogy a kinesztétikus érés gyorsaságában való eltérések az emberi fajok között tájékoztatásul szolgálhat az agy struktúrájának bonyolultságára vonatkozóan. Marcelle Geber 1956-ban az Egészségügyi Világszervezet számára vizsgálatokat végzett normális csecsemőkön az Ugandai Kampalában. Megállapította, hogy a fejlődési mérföldköveket olyan gyorsan érik el a néger, mint a fehér csecsemők […].

A, C. Mundy-Castle, vezető elektroencephalográfus, 1953-ban közzétette 66 bantu-négeren és 72 fehér európain végzett vizsgálatának eredményeit. A két csoport között a különbségek öt csoportját állapította meg. Ezek közül talán a legérdekesebb, hogy a négereknél gyengébb a reagálás a fényre […].. Az adott reakció az agy bonyolultságának és stabilitásának mértékéül szolgál [..].

Most elérkeztünk a genetika és pszichológia területére. A faji genetika a különböző fajoknál a testi struktúra nemzedékről nemzedékre való átadásának kérdéseivel foglalkozik. Sikerült megállapítania azt a mértéket is, hogy menynyiben képes módosítani a környezet a testi struktúra követelményeit. Egyedül a genetika értéktelen volt a néger-kérdés kutatására mindaddig, amíg először meg nem állapították az anatómiai és fiziológiai különbségek létét. Ezt követően döntő fontosságúvá vált […].

A pszichológia területén [...] Audrey Shuey 40 év kutatásainak eredményeit tette közzé „The Testing of Negro inteligence” című könyvében és Dr. Garett ezeket így összegezte:

„1) Az amerikai négerek IQ értéke átlagosan 15-20 ponttal alacsonyabb, mint az amerikai fehéreké.

2) A fehér medián IQ értékeinek néger átfedése 10-25% – az egyenlőség 50%-ot követelne meg.

3) Mintegy hatszor annyi fehér ember, mint néger esik a „tehetséges gyermek” kategóriájába.

4) Mintegy hatszor annyi néger, mint fehér ember esik a 70 IQ-jú vagyis gyenge szellemi képességű csoportba.

5) A néger-fehér különbségek a mentális tesztek minden típusában előfordulnak, de a néger lemaradás legnagyobb az absztrakt természetű tesztekben, például a problémákat tartalmazó
következtetési, dedukciós és felfogóképességi feladatokban […].

6) A néger és fehér gyermekek közötti különbségek az életkorral növekednek; a teljesítményeik közötti eltérés a legnagyobb a középiskolásoknál és főiskolásoknál.

7) Nagy, jelentős különbségek a fehérek javára még akkor is kitűnnek, ha a társadalmi-gazdasági tényezők egyenlők […]

Így elérkeztünk a leletek utolsó kategóriájához, a történelmi tapasztalat területére […]  Vannak, akik úgy érvelnek, hogy a négereket a földrajzi sorompók akadályozták meg a civilizációs hatásokkal való érintkezésben, és az ennyire izolált fehér csoportok ugyanolyan fejletlenek, mint a négerek. Másrészt azt állítják, hogy a négerek nagyszerű civilizációkat hoztak létre Afrikában, de ezek mindeddig elvesztek a történelem számára, de most felfedezték azokat, amikor a romokat kiásták. – Nem nehéz kimutatni, hogy mindkét érv megtévesztő.

Ami az izolációt illeti, az ő sztár antropológusoktól A. L. Kroeber-től származó idézettel tudok válaszolni, aki egy könynyelmű pillanatában ezt írta: „Mindent összevetve, a néger-Afrika elég nyitott a fő európai központok felé, úgyhogy feltehetőleg lassú kulturális ’bombázást’ tapasztalt, amely folyamatosan összekeverte az új jegyeket a régiekkel, a külföldről származókat az akklimatizálódott elemekkel, amelyeket az afrikaiak alakítottak ki […].”

A fenti írás a szerző Race and Reality című könyvének 3. fejezetének szerkesztett változata.

Kövess minket -on és -en!