Kövess minket -on és -en!

Európa politikai, gazdasági, vallási vezetői és médialakájaik évek óta azt szajkózzák népeiknek, hogy a migráció és a vele együtt járó lakosságcserés gyarmatosítást egyfajta fatalitás, és el kell viselnünk, mert „először is emberek vagyunk”.

Naponta azzal bombáznak bennünket, hogy mindenképpen be kell fogadnunk a „másikat”, a „menekültet”, az „üldözöttet” az emberség és együttérzés kötelességének nevében, amely nyilvánvalóan csak az európaiakat terheli. Vagy talán hallottuk valaha is, hogy a szaúdi és öböl menti despoták megnyitották saját országaik határait szíriai, iraki, líbiai hitsorsosaik előtt? Hallottuk viszont Angela Merkelt arcátlan cinizmussal kijelenteni, hogy Németország számára kimondottan kedvező, ha alig egy év alatt 1 százalékkal növelheti a lakosságát, kizárólag a bevándorlás révén, egyúttal lenácizva azokat, akik ellenzik, hogy idegeneket telepítsenek azokba a szociális lakásokba, amelyekbe nem engednek őshonos hajléktalanokat. Hallottuk a keresztény egyházak és a Vatikán deliráns nyilatkozatait, arra biztatva híveiket, hogy fogadják be a bevándorlókat, akár a saját otthonaikba is. „A zárt házaspár, a zárt család, a zárt csoport, a zárt parókia, a zárt haza tőlünk ered, semmi köze Istenhez”, prédikálta a pápa a római Szent Péter téren. Nyilvánvalóan még most sem fogta fel, hogy miért ürülnek ki a templomok, amelyek közül Nyugat-Európában egyre többet „újrahasznosítanak” muzulmán imaházként. Hallottuk a harmadik világbeli megszállók európai kollaboránsaiként ügyködő balliberális és „környezetvédő” provokatőröket azzal kampányolni, hogy jöjjön csak hozzánk mindenki, és hogy kosztot, kvártélyt meg jogokat kell adni mindenkinek. Azt viszont csak nagyon kevés európai vezetőtől hallottuk, hogy emberi lények vagyunk, persze, de mégis csak európaiak, egy civilizáció örökösei, egy közös jövő letéteményesei.

A civilizációk csak nagy migrációs rohamok hatására halnak meg, mert ezek megváltoztatják a civilizációt alkotó és hordozó népek etnikai-genetikai jellegét. Jelenleg az európai civilizációt egyszerre három – rá nézve egyenként is végzetes – toxikus ágens fenyegeti: az afrikanizáció, az iszlamizáció és a dekulturalizáció.

Az afrikanizáció, vagyis a fekete kontinens demográfiai robbanásának természetes következményeként fölöslegessé vált embertömegek Európába özönlése a fehér kontinens végleges etno-kulturális „arculatváltását” és ezzel együtt a sajátos európai értékek, szokások és társadalmi struktúrák megsemmisülését fogja eredményezni. Az iszlamizáció a fekete-afrikai és arab-mohamedán káosz Európába exportálásaként nemcsak a Korán totális egyeduralmát és a saría anakronisztikus törvénykezését jelenti, hanem az arab társadalmak feudális természetét, archaikus törzsi-klánikus tagozódását, retrográd világnézetét, mindenekelőtt pedig az erőszakon és az erőszakos hittérítésen alapuló politikai iszlamizmus barbárságát is. Mivel a történelmet a győztesek írják, és csak a vesztesek bűneit büntetik, az Egyesült Államok az utóbbi hetven évben a legyőzött Európára erőltette saját „alapértékeit”: a merkantilizmust, az individualizmust és a multikulturalizmust. Ez a dekulturalizáció és a nyomában létrejött piactársadalom termelő-fogyasztó státuszra degradálja az embert, akit az eltűnésre ítélt állam és nemzet már nem képes megvédeni, a szórakoztatóipar viszont kellőképpen szervilissé tesz, ideális „alapanyaggá” az európai identitás megváltoztatásához az afrikanizáció és az iszlamizáció által – amerikai recept alapján. Nem csoda, hogy az amerikaiak valósággal ujjonganak annak láttán, hogy Európát elözönlik a színes bőrű milliók, hiszen ha Amerika nyomán Európa is elszínesedik, még nagyobb lesz a hasonlóság társadalmaink között, és egy lépéssel ismét közelebb kerülünk a nemzetek és népek, határok és hazák eltüntetésére hivatott McWorld (Benjamin Barber) etnikai tohuvabohujához. Wesley Clark amerikai tábornok, a NATO volt főparancsnoka már 1999-ben kinyilatkoztatta, hogy „a modern Európában nincs hely etnikailag tiszta államok számára”.

Egyébként a fehérek számára az Egyesült Államokban is megkezdődött a demográfiai hanyatlás. Történelmük során először 2012 óta kevesebb fehér amerikai születik, mint amennyi meghal, és ez a fordulat teljesen váratlanul érte a demog­ráfusokat, akik nem számítottak erre legalább egy évtizeden belül. A gazdasági válság azonban láthatóan arra ösztönzött sok fehér nőt Amerikában, hogy elhalassza, sőt elvesse az anyaságra vonatkozó terveit. Így 2007 óta 13 százalékkal zuhant a születések száma a fehér népességben. Néhány éven belül az amerikai fehér népesség elkezd fogyni, jósolják a demográfusok, és a teljes népességben is csökkenni fog a súlya. Egyelőre a fehérek még többségben vannak, de a részarányuk sohasem volt ilyen alacsony: míg az 1990-es évek elején a népesség 80 százalékát képviselték, ma már csak a 60 százalékát. A jelenlegi etnikai kisebbségek tehát rövidesen többségbe fognak kerülni az USA-ban, ahol 2011 óta már a születések több mint a felét adják, és az évtized végére átveszik a vezetést a 18 éven aluli korosztályban, 2043-ra pedig a népesség egészében is.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a jelenleg uralkodó kozmopolita oligarchia egész egyszerűen meg akar bennünket semmisíteni fehér európaiként, egy civilizáció örököseiként. Mi azonban nem reagálunk, pedig ideje lenne már felébredni. Egyedül mi tehetünk róla, ha elérik a céljukat, mert nem tudtunk nemet mondani és fellázadni, mert nem tudtuk megakadályozni mindannak a módszeres megsemmisítését, amit az őseink évezredek alatt létrehoztak.

Ideje lenne már ráeszmélni, hogy jobb egy napig oroszlánként élni, mint száz évig birkaként. Máskülönben esélyünk sem lesz rá, hogy visszahódítsuk földrészünket, kipaterolva róla az allogén megszállókat. Remigráció nélkül ugyanis nincs reconquista és fehér reneszánsz. Merész gondolat? Igen. Akárcsak egykor annak felvetése, hogy az európaiak valaha is kivonulnak a gyarmataikról. Mégis bekövetkezett. A gond csak az, hogy a gyarmataik is követték őket. A párizsi terrortámadás ennek az évtizedek óta zajló reváns-gyarmatosításnak csak az egyik – és biztosan nem az utolsó – véres epizódja.

Kövess minket -on és -en!

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt. 

Miközben a Wehrmacht katonái a rommá lőtt Berlin utcáin elszánt és hősies küzdelmet folytattak a Vörös Hadsereggel, 8,5 méterrel a Birodalmi Kancellária kertje alatt, egy türelmes asszony álmai a beteljesülés előtt álltak.

Simeon Ravi Trux ellen a 2023-as antifatámadások miatt zajlik eljárás Budapesten, a német Deutsche Welle magyar nyelvű kiadása pedig riportfilmet készített a „megpróbáltatásairól”. Ebben aztán van minden: neonácizás, orbánozás, és egy nagy adag aggódás – persze nem a megvert magyarok miatt, írja a Magyar Jelen.

Egészen döbbenetes és felháborító dolgok történtek a Bács-Kiskun vármegyei Fajszon. A Fogaskerék új részében egy édesanya nyilatkozik arról, hogy barátnőjének a filippínó élettársa szexuálisan molesztálta hétéves kislányát.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Egy 35 éves zsidó férfit mellkason szúrtak Brooklyn Crown Heights negyedében, miután támadója antiszemita szidalmakat kiáltott – közölték a hatóságok.

Csúrog, Zsablya, Temerin, Mozsor, Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve – Nagy-Magyarországhoz tartozó délvidéki települések. 1944 október végén magyar könnyel és magyar vérrel áztatott helységek: szerb partizánok által ártatlan magyarok ellen elkövetett tömeggyilkosságok színhelyei.

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának „Rewards for Justice” (RFJ) programja akár 10 millió dolláros jutalmat kínál azoknak, akik olyan információkkal szolgálnak, amelyek négy, az amerikai kormány által külföldi terrorista szervezetnek (FTO) minősített, Európában működő antifa csoport pénzügyi működésének megzavarását eredményezhetik.

Az ausztrál hatóságok visszavonták egy brit férfi vízumát, miután a gyanú szerint nemzetiszocialista jelképeket terjesztett és „erőszakra uszított” a zsidókkal szemben. Ausztrália belügyminisztere megerősítette, hogy megtették az előkészületeket a férfi kiutasítására.

A nemzetiszocialista vezérkar tagjai között nem kevés zseni akadt, de közülük is magasan kiemelkedett Albert Speer, a Nagynémet Birodalom főépítésze és későbbi fegyverkezési minisztere.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.