Kövess minket -on és -en!

Európa politikai, gazdasági, vallási vezetői és médialakájaik évek óta azt szajkózzák népeiknek, hogy a migráció és a vele együtt járó lakosságcserés gyarmatosítást egyfajta fatalitás, és el kell viselnünk, mert „először is emberek vagyunk”.

Naponta azzal bombáznak bennünket, hogy mindenképpen be kell fogadnunk a „másikat”, a „menekültet”, az „üldözöttet” az emberség és együttérzés kötelességének nevében, amely nyilvánvalóan csak az európaiakat terheli. Vagy talán hallottuk valaha is, hogy a szaúdi és öböl menti despoták megnyitották saját országaik határait szíriai, iraki, líbiai hitsorsosaik előtt? Hallottuk viszont Angela Merkelt arcátlan cinizmussal kijelenteni, hogy Németország számára kimondottan kedvező, ha alig egy év alatt 1 százalékkal növelheti a lakosságát, kizárólag a bevándorlás révén, egyúttal lenácizva azokat, akik ellenzik, hogy idegeneket telepítsenek azokba a szociális lakásokba, amelyekbe nem engednek őshonos hajléktalanokat. Hallottuk a keresztény egyházak és a Vatikán deliráns nyilatkozatait, arra biztatva híveiket, hogy fogadják be a bevándorlókat, akár a saját otthonaikba is. „A zárt házaspár, a zárt család, a zárt csoport, a zárt parókia, a zárt haza tőlünk ered, semmi köze Istenhez”, prédikálta a pápa a római Szent Péter téren. Nyilvánvalóan még most sem fogta fel, hogy miért ürülnek ki a templomok, amelyek közül Nyugat-Európában egyre többet „újrahasznosítanak” muzulmán imaházként. Hallottuk a harmadik világbeli megszállók európai kollaboránsaiként ügyködő balliberális és „környezetvédő” provokatőröket azzal kampányolni, hogy jöjjön csak hozzánk mindenki, és hogy kosztot, kvártélyt meg jogokat kell adni mindenkinek. Azt viszont csak nagyon kevés európai vezetőtől hallottuk, hogy emberi lények vagyunk, persze, de mégis csak európaiak, egy civilizáció örökösei, egy közös jövő letéteményesei.

A civilizációk csak nagy migrációs rohamok hatására halnak meg, mert ezek megváltoztatják a civilizációt alkotó és hordozó népek etnikai-genetikai jellegét. Jelenleg az európai civilizációt egyszerre három – rá nézve egyenként is végzetes – toxikus ágens fenyegeti: az afrikanizáció, az iszlamizáció és a dekulturalizáció.

Az afrikanizáció, vagyis a fekete kontinens demográfiai robbanásának természetes következményeként fölöslegessé vált embertömegek Európába özönlése a fehér kontinens végleges etno-kulturális „arculatváltását” és ezzel együtt a sajátos európai értékek, szokások és társadalmi struktúrák megsemmisülését fogja eredményezni. Az iszlamizáció a fekete-afrikai és arab-mohamedán káosz Európába exportálásaként nemcsak a Korán totális egyeduralmát és a saría anakronisztikus törvénykezését jelenti, hanem az arab társadalmak feudális természetét, archaikus törzsi-klánikus tagozódását, retrográd világnézetét, mindenekelőtt pedig az erőszakon és az erőszakos hittérítésen alapuló politikai iszlamizmus barbárságát is. Mivel a történelmet a győztesek írják, és csak a vesztesek bűneit büntetik, az Egyesült Államok az utóbbi hetven évben a legyőzött Európára erőltette saját „alapértékeit”: a merkantilizmust, az individualizmust és a multikulturalizmust. Ez a dekulturalizáció és a nyomában létrejött piactársadalom termelő-fogyasztó státuszra degradálja az embert, akit az eltűnésre ítélt állam és nemzet már nem képes megvédeni, a szórakoztatóipar viszont kellőképpen szervilissé tesz, ideális „alapanyaggá” az európai identitás megváltoztatásához az afrikanizáció és az iszlamizáció által – amerikai recept alapján. Nem csoda, hogy az amerikaiak valósággal ujjonganak annak láttán, hogy Európát elözönlik a színes bőrű milliók, hiszen ha Amerika nyomán Európa is elszínesedik, még nagyobb lesz a hasonlóság társadalmaink között, és egy lépéssel ismét közelebb kerülünk a nemzetek és népek, határok és hazák eltüntetésére hivatott McWorld (Benjamin Barber) etnikai tohuvabohujához. Wesley Clark amerikai tábornok, a NATO volt főparancsnoka már 1999-ben kinyilatkoztatta, hogy „a modern Európában nincs hely etnikailag tiszta államok számára”.

Egyébként a fehérek számára az Egyesült Államokban is megkezdődött a demográfiai hanyatlás. Történelmük során először 2012 óta kevesebb fehér amerikai születik, mint amennyi meghal, és ez a fordulat teljesen váratlanul érte a demog­ráfusokat, akik nem számítottak erre legalább egy évtizeden belül. A gazdasági válság azonban láthatóan arra ösztönzött sok fehér nőt Amerikában, hogy elhalassza, sőt elvesse az anyaságra vonatkozó terveit. Így 2007 óta 13 százalékkal zuhant a születések száma a fehér népességben. Néhány éven belül az amerikai fehér népesség elkezd fogyni, jósolják a demográfusok, és a teljes népességben is csökkenni fog a súlya. Egyelőre a fehérek még többségben vannak, de a részarányuk sohasem volt ilyen alacsony: míg az 1990-es évek elején a népesség 80 százalékát képviselték, ma már csak a 60 százalékát. A jelenlegi etnikai kisebbségek tehát rövidesen többségbe fognak kerülni az USA-ban, ahol 2011 óta már a születések több mint a felét adják, és az évtized végére átveszik a vezetést a 18 éven aluli korosztályban, 2043-ra pedig a népesség egészében is.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a jelenleg uralkodó kozmopolita oligarchia egész egyszerűen meg akar bennünket semmisíteni fehér európaiként, egy civilizáció örököseiként. Mi azonban nem reagálunk, pedig ideje lenne már felébredni. Egyedül mi tehetünk róla, ha elérik a céljukat, mert nem tudtunk nemet mondani és fellázadni, mert nem tudtuk megakadályozni mindannak a módszeres megsemmisítését, amit az őseink évezredek alatt létrehoztak.

Ideje lenne már ráeszmélni, hogy jobb egy napig oroszlánként élni, mint száz évig birkaként. Máskülönben esélyünk sem lesz rá, hogy visszahódítsuk földrészünket, kipaterolva róla az allogén megszállókat. Remigráció nélkül ugyanis nincs reconquista és fehér reneszánsz. Merész gondolat? Igen. Akárcsak egykor annak felvetése, hogy az európaiak valaha is kivonulnak a gyarmataikról. Mégis bekövetkezett. A gond csak az, hogy a gyarmataik is követték őket. A párizsi terrortámadás ennek az évtizedek óta zajló reváns-gyarmatosításnak csak az egyik – és biztosan nem az utolsó – véres epizódja.

Kövess minket -on és -en!

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Kilenc embert vettek őrizetbe, állítólagos „fegyvereket” és nemzetiszocialista emléktárgyakat foglaltak le, miután egy csoport Adolf Hitler születésnapját ünnepelte egy angliai pubban.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Fáklyás felvonulással emlékeztek meg Kijevben, Lembergben és más városokban a második világháborús vezető, a tengellyel szövetséges Sztepan Bandera 117. születésnapjáról.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

A mai Puskin mozi 1946-ból származó moziműsoránál bizarrabbat ritkán lehet látni.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

Hans Baur altábornagy évtizedeken át komolyan kötődött Adolf Hitlerhez. Ő volt a magánpilótája, de a vezérkar több más, magas rangú tisztjét is rendszeresen szállította.

Három brit szélsőjobboldali aktivista olyan akciókat tervezett, amelynek célja mecsetek vagy zsinagógák elleni támadás lett volna, legalábbis a vádak szerint.

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

Ahol éltünk, a tél már október közepén beállt, az Okán április közepe táján indult meg a jégzajlás. Brigádunkat a zajlás megindulásakor a folyóhoz vezényelték, partőrök lettünk.