Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Afrikát két pusztító kór sújtja: a demog­ráfia és a demokrácia. A fekete földrészen a születési arányszám (natalitás) megállíthatatlanul emelkedik.

2050-re a világnépesség egynegyede afrikai lesz (forrás: UNICEF, 2013. augusztus 12., Johannesburg), és ekkorra az öt éven aluli gyerekek 40 százaléka Afrikában fog élni, közülük minden negyedik Nigériában. Afrika jelenlegi 1,2 milliárdos népessége az évszázad közepére megduplázódik, az évszázad végére pedig el fogja érni a 4,2 milliárd főt. A 224 országot feltüntető natalitás-országlista első 45 helyén (Afganisztán, Kelet-Timor és a Gázai övezet kivételével) afrikai országok tanyáznak, a termékenységi arányszám, vagyis a szülőképes korú nőkre jutó születések átlaga Afrikában 4,7. A világon 2008-ban körülbelül 350 ezer gyerek született naponta, 2014-ben már 380 ezer – a 80 százalékuk Afrikában!

A Nyugat-Európában zajló népességcserés gyarmatosítást jól érzékelteti, hogy Párizsban jelenleg már több színes bőrű gyerek születik, mint ahány fehér, Londonban pedig több bevándorló él, mint amennyi őshonos. A fekete-afrikai születések száma, amely 1950-ben még hasonló volt az Európai Unió jelenlegi országaiban mért adathoz, mára majdnem hétszer magasabb: évente 33 millió afrikai és 5 millió európai születik. Fekete-Afrikában 2040-ig megduplázódik a 20-40 év közötti fiatalok száma, a jelenlegi 250 millióról 500 millió főre növelve az Európába igyekvő potenciális honfoglalók számát.

Ezt a földrészünkre nehezedő migrációs nyomást az alábbi ellentétpárok jellemzik a legfrappánsabban: a világ legvárosiasabb zónája áll szemben a legkevésbé urbanizálttal, a leggazdagabb zónája a legszegényebbel, a demográfiailag legsterilebb zónája a legtermékenyebbel, a leghosszabb életkilátással kecsegtető zónája a legrövidebb életreményt nyújtóval, a legmagasabb átlagéletkorú zónája a legalacsonyabbal, a világ egyik csökkenő lakosságú zónája a legszaporábbal. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az őshonos fehér európaiak a XXI. század végére a saját földrészükön is kisebbségbe fognak kerülni a színes bőrű bevándorlókkal szemben.

Demográfiai előrejelzések szerint az évszázad végére a most 163 milliós Nigéria lesz a Föld harmadik legnépesebb országa 433 millió lakossal (az akkor 1,7 milliárdos India és az 1,3 milliárdos Kína után, illetve a 423 milliós USA előtt). 2100 körül tehát az addigra 10 milliárd körül stabilizálódó világnépesség legalább egyharmada afrikai lesz.

A jelenlegi népesedési tendenciák változatlansága esetén „az ENSZ 2300-ra mintegy 115 ezer milliárd – nem tévedés! – afrikaival számol, vagyis addigra Afrikában koncentrálódna a világnépesség 86 százaléka, miközben Európa és Észak-Amerika a kihalás szélére kerülne 90 millió lakossal a jelenlegi 730 millió helyett, vagyis a világnépesség egyik töredéke megközelíti a zérót.” (François Héran, La population du monde pour les trois siécles á venir: explosion, implosion ou équilibre?, Population et Société, 2005. január) Mindez persze csak puszta spekuláció, a Föld ugyanis nyilvánvalóan nem fog tudni eltartani ekkora embertömeget. Afrika már most sem képes rá, és elsősorban ennek köszönhető az onnan kiáramló elapadhatatlan migrációs hullám, másodsorban pedig az afrikai demokrácia mint politikai rendszer zsigeri életképtelenségének, amely az „egy ember, egy szavazat” elv következménye. Valójában arról van szó, hogy a modern nyugati demokráciák individualista alapjai gyakorlatilag összeegyeztethetetlenek az afrikai társadalmak közösségi hagyományaival, és ez a földrészen pusztító konfliktusok legfőbb oka. Ellentétben ugyanis a vulgármarxista közhelyekkel, nem annyira a fejlettségi különbözőségek és nem is a gazdasági problémák miatt robbannak ki az afrikai háborúk, noha itt-ott kétségtelenül az értékes nyersanyagkincsek lehetnek az üzemanyagaik, hanem sokkal inkább az etnikai élettér-politika miatt.

Dél-Szudánban például a dinkák vannak többségben, és így biztosak lehetnek a hatalom választások útján történő megszerzésében, amit a kisebbségi nuerek elutasítanak. Maliban a lakosság kevesebb mint 5 százalékát alkotó tuaregeket kizárja a hatalomból a választási matematika. A demokratikus választás itt sem oldotta meg az etnikai problémát, mert a választási matematika csupán megerősítette a többségi népesség, adott esetben a déli feketék uralmát, akik számára a fő ellenséget nem is annyira az iszlamisták jelentik, mint inkább a tuareg szeparatisták. A Dél-Afrikai Köztársaságban a népesség 8 százalékát képviselő fehéreknek etno-matematikailag semmi esélyük sincs a választási győzelemre a feketékkel szemben. A faji megosztottsághoz ráadásul egy etnikai megosztottság is társul az ANC kormánypárton belül, a feketék között legnépesebb zuluk (kb. 25 százalék) ugyanis számarányuknál fogva legyőzték a xhosákat (kb. 18 százalék). Az ország jövőjét tehát automatikusan ez a realitás alakítja. Ruandában a tuszik (a lakosság 10 százaléka) elhódították a hatalmat a hutuktól (90 százalék) egy genocídium nyomán, és azóta is őrzik a kommunista időket idéző választási praktikáknak köszönhetően. Ha szabad választásokat tartanának, a tuszi rezsimet elsöpörné az etno-matematika.

Az afrikai politikai probléma lényegében arra a nagy kérdésre redukálható: miként lehet elkerülni azt, hogy a nagyobb lélekszámú népek/törzsek törvényszerűen megszerezzék a hatalmat a szavazatok összeadása nyomán. A megoldást egy olyan rendszer jelentené, amelyben a képviselet a népcsoportokat illetné, az európai típusú nemzetállamot pedig etnikai állam helyettesítené. Ezzel azonban két probléma van. Egyrészt a legnépesebb etnikumok nyilván nem lennének hajlandók lemondani az „egy ember, egy szavazat” elvről, amely örökre garantálja nekik a többségi helyzetükből adódó hatalmat. Másrészt a demokratikus dogma nyugati őrei sem tűrnék el ezt a drasztikus paradigmaváltást, amely aláásná saját politikai filozófiájuk alapjait. A fekete földrészen tehát minden marad a régiben: állandósult etnikai-törzsi-vallási konfliktusok, velük együtt káosz és nyomor, a nyomukban pedig népvándorlás a fehér földrész felé – Afrikára nézve tragikus, Európa számára viszont fatális következménnyel. 

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A német munkásoknak kedvező első munkareformok egyike a fizetett évi szabadság létrehozása volt.

Dr. Wojciech Filipowiak lengyel részég úgy gondolja, sikerült beazonosítania Jomsborg lelőhelyét – írja a Heritage Daily.

Lengyelországi zsidók pert indítottak németországi székhelyű multinacionális óriásvállalatok ellen „a szüleiket és nagyszüleiket ért világháborús atrocitások miatt” – írja a PCh24 lengyel hírportál.

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.

Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban.

Hollandiában büntetőjogi következményekkel fog járni a „holokauszttagadás”, a „rasszizmus” és a „diszkrimináció” tilalmára vonatkozó törvényt kiterjesztik más események megtörténtének tagadására is – döntött a holland ügyvivő kormány.

1945. január 24-én munka után hazafelé menet Budapesten, a Bethlen Gábor utcában mellém toppant két tatárképű szovjet katona, és fegyverrel egy közeledő, civilekből álló csoportba kényszerített.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

1944 nyara végén már nemcsak az oroszok, hanem az átállt románok is támadtak bennünket, aminek következtében a Zemplén megyei Zalkod községben fogságukba estem.

A 84 éves Bosnyák Imrét, a Nyilaskeresztes Párt egykori propagandistáját, 1997. augusztus 24-én temették a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájába.

Bár a mi hazánkos Novák Előd kérésére előbb tömegsport-rendezvényként felvette az állami szervező a Kitörés emléktúrát az Olimpiai Ötpróba Programba, később azt törölte.

A perui drogügyi nyomozók 58 kilogramm Adolf Hitler nevével márkázott horogkeresztes fóliába csomagolt kokaint foglaltak le. A szállítmány Belgiumba tartott.

A 19 éves Sai Varshith Kandulát többek között az elnök és családja, illetve az alelnök és családja testi épségének veszélyeztetésével vádolhatják meg.

A biztonsági erők több száz fegyvert, valamint horogkeresztes zászlókat és kellékeket foglaltak le Ausztriában hazafias motorosokhoz köthető ingatlanokban.

Oroszok és civil román rendőrök vették körül 1945. január 2-án Érdmindszentet. Senki sem távozhatott.

November 8-án reggel 6 órakor rendőrök százai kutattak át több baloldali szélsőségesek által lakott ingatlant Szászországban és Türingiában.

Időről időre, újra és újra találkozunk a Nagynémet Birodalommal kapcsolatban azzal a megállapítással, hogy a német intellektuális elit a nemzetiszocialista kormányzat 1933 januári hatalomra kerülését és hatalmának megszilárdulását követően elhagyta Németországot és számkivetésbe ment.

Kun András 1911-ben született Nyírbátorban. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait Rómában folytatta. 1941-ben szentelték pappá, majd minorita szerzetesként a kézdivásárhelyi rendházba került.

Egy céges prezentációtechnika tréningre készülve érdekes dolgot fedeztem fel az OpenAI képrajzoló mesterséges intelligenciájával való interakcióban.

Alig egy évszázad alatt a feminista nőknek sikerült tönkretenniük a népszaporulatot mindenhol a nyugati világban.

„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) hat év börtönbüntetésre ítélte Marián Magátot, akit törvénybe ütköző gondolatok kifejtésével kapcsolatos vádpontokban bűnösnek találtak.

Öt és fél év szabadságvesztésre ítéltek egy 16 éves fiút, mert „neonáci” csoporthoz tartozott, megpróbálta beszervezni egy iskolatársát is, valamint különböző eszközökkel terjesztette a csoport ideológiáját – jelentette örömködve a zsidó-liberális média.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt.