Eva Braun és Adolf Hitler kapcsolatának története közismertnek mondható: a népvezér politikusért, majd teljhatalmú államférfiért rajongó nő a Führer legbelsőbb köreibe is bejárással bírt, ám a politikába beleszólása nem volt, végül pedig a halálba is követte őt.

Egy fontos dolog azonban gyakran elvész a Braunról szóló diskurzusban: profi fényképész volt, akinek a Hitlerről és köréről készült legértékesebb fotódokumentáció egy igen jelentős részét köszönheti az utókor. Bár a mindkettőjüket ábrázoló képeket jobbára nem maga Braun készítette (bár időzítő segítségével ez is egy lehetőség volt), kétségtelen, hogy jelentős részüknél szerepe volt tartalmuk alakításában és beállításukban, sokuk kimondottan az ő megrendelésére készült.

Braun és Hitler egy síüdülőben a bajorországi Garmisch-Partenkirchenben. A kép bizonyára rendkívül informális körülmények között készült, mivel Hitler igen nyíltan teszi közel kedveséhez jobb kezét (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)

Az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára továbbá négy és fél órányi mozgóképanyaggal is rendelkezik, amelyet Eva Braun készített – e képsorok főként Hitler berchtesgadeni rezidenciáján készültek, Bajorországban.

Hitler és Braun viszonya teljesen egyértelműen egyenlőtlen volt, ezt bizonyítja Braun két öngyilkossági kísérlete is a harmincas években, hogy ezzel felhívja magára a Führer figyelmét.

Mindazonáltal kapóra jött a nagynémet vezér számára barátnője szakmája, mivel Hitler egyik leghatékonyabb politikai eszköze a kiváló beállítású propaganda volt.

Hitler 55. születésnapján, 1944. április 20. (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)

A mindennapjaik során készült képek akár egy átlagos pár benyomását is kelthetik, amiből tisztán látszik, hogy Adolf Hitler hollywoodi ábrázolásának semmi köze a valósághoz.

Kép forrása: rarehistoricalphotos.com

Hitler és Braun egy Ursula Schneider nevű kislánnyal egy Braun által komponált fotósorozatban (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)

Képek forrása: rarehistoricalphotos.com

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Lipcsében zavargásba fordult át több kisebb tüntetés, amiket azután szerveztek, hogy a drezdai bíróság elítélte a szélsőbaloldali antifa terrorista Lina Engelt.

A Magyar Március 1946 óta nemcsak a szabadságharcot jelenti nekünk, hanem miként az 1849-es és 1956-os október, a mártíromságot is. 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt.

Nem szóltak a fanfárok és diszsortűz sem dördült. A moszkvai Vörös tér sötét és kihalt volt, amikor több mint nyolc évvel halála után végre örök nyugalomra helyezték Sztálint.

Öt és fél év szabadságvesztésre ítéltek egy 16 éves fiút, mert „neonáci” csoporthoz tartozott, megpróbálta beszervezni egy iskolatársát is, valamint különböző eszközökkel terjesztette a csoport ideológiáját – jelentette örömködve a zsidó-liberális média.

A kétszer is elsüllyesztett, második világháborús hadihajó horvátországi szórakozóhelyként fejezte be az életét.

„Rendben lévő fehérnek lenni.” Manapság már ez a teljesen ártatlan kijelentés is elég ahhoz, hogy általános tömeghisztériát gerjesszen Amerikában, ahol a feketék imádata az utóbbi évtizedekben hivatalos államvallássá vált.

„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.

Simáról (BAZ megye) 1945. január 23-án 10 nőt és 9 férfit Abaújszántóra vittek, úgymond 13 napi munkára. Megígérték, hogy utána hazaengednek.

A hazai szélsőbaloldali, de még a nyíltan antifa felületek is megdöbbentő változásokon mentek keresztül az elmúlt napokban.

A szovjet hadsereg katonái 1945. január 17-én hurcoltak el budapesti lakásomról, a Fővámtér 8. alatti épületből.

Újabb elfogatóparancsot adtak ki a Becsület napja és a Kitörés túra vélt résztvevői elleni budapesti utcai antifa támadások ügyében, ezúttal egy német állampolgárságú nő ellen.

Tetovált „náci” jelképek miatt két és fél évi felfüggesztett szabadságvesztéssel zárult egy három évvel ezelőtti ausztriai nyaralás egy magyar férfi számára. Az illető vesztét az okozta, hogy egy tónál fürdőruhára vetkőzött.

A vérzivataros 20. század során több híres és hírhedt személyiség is megfordult a szegedi Csillag börtön celláiban.

A kritikai fajelmélet nem annyira társadalomkritika, mint inkább a társadalmi felforgatás projektje két premisszával.

1918 elején látott hozzá a szovjet vezetés az ortodox egyház szétveréséhez, ami aztán a 30-as években teljesedett ki.

A német szövetségi levéltárba (Bundesarchiv) kerül a számos kézírásos füzetből álló dokumentumgyűjtemény, amelyet a Stern magazin Adolf Hitler nagynémet vezér és kancellár naplóiként vásárolt meg és mutatott be negyven éve, de hamar kiderült, hogy minden sora hamisítvány.

A nyugat-európai közvélemény mellett egyre több politikus és civil szervezet is megelégelte a szélsőbaloldal erőszakos, terrorista akcióit, és több európai országban, az Egyesült Államokban és az Európai Parlamentben is követelik az Antifa terrorszervezetté nyilvánítását és betiltását.

A Vadhajtások megkereste a Betyársereg vezetőjét, Tyirityán Zsoltot az elmúlt napok incidenseivel kapcsolatban. A Betyársereg vezére exkluzív interjút adott a „Vadaknak”.

Abbahagyták Hollandiában az állítólag a visszavonuló németek által a második világháború idején állítólag elásott többmillió eurós kincs utáni kutatást.

Furcsa észjárásuk van a németországi hatóságoknak: minél aktívabb és erőszakosabb a szélsőbaloldali Antifa, annál inkább fellépnek a nacionalista színtér ellen. Abszurd? Igen, de pont ez a valóság.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

Mind a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy a németek a II. világháború idején meddig jutottak az atombomba-készítés műveletében. 

A napokban történt véres események csak azokat döbbentették meg, akik nem ismerik a történelmet, és akik elég hiszékenyek voltak ahhoz, hogy bedőljenek a mindent elárasztó, hazug baloldali propagandának.

A Barbarossa hadműveletben, amely világtörténelem legnagyobb katonai offenzívájaként vonult be a történelembe, több mint 3 millió német, és nagyjából 500 ezer, spanyol és francia önkéntes csapatokkal megtámogatott, román, magyar, szlovák, olasz, finn és horvát katona vett részt.