Kövess minket -on és -en!

Eva Braun és Adolf Hitler kapcsolatának története közismertnek mondható: a népvezér politikusért, majd teljhatalmú államférfiért rajongó nő a Führer legbelsőbb köreibe is bejárással bírt, ám a politikába beleszólása nem volt, végül pedig a halálba is követte őt.

Egy fontos dolog azonban gyakran elvész a Braunról szóló diskurzusban: profi fényképész volt, akinek a Hitlerről és köréről készült legértékesebb fotódokumentáció egy igen jelentős részét köszönheti az utókor. Bár a mindkettőjüket ábrázoló képeket jobbára nem maga Braun készítette (bár időzítő segítségével ez is egy lehetőség volt), kétségtelen, hogy jelentős részüknél szerepe volt tartalmuk alakításában és beállításukban, sokuk kimondottan az ő megrendelésére készült.

Braun és Hitler egy síüdülőben a bajorországi Garmisch-Partenkirchenben. A kép bizonyára rendkívül informális körülmények között készült, mivel Hitler igen nyíltan teszi közel kedveséhez jobb kezét (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)

Az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára továbbá négy és fél órányi mozgóképanyaggal is rendelkezik, amelyet Eva Braun készített – e képsorok főként Hitler berchtesgadeni rezidenciáján készültek, Bajorországban.

Hitler és Braun viszonya teljesen egyértelműen egyenlőtlen volt, ezt bizonyítja Braun két öngyilkossági kísérlete is a harmincas években, hogy ezzel felhívja magára a Führer figyelmét.

Mindazonáltal kapóra jött a nagynémet vezér számára barátnője szakmája, mivel Hitler egyik leghatékonyabb politikai eszköze a kiváló beállítású propaganda volt.

Hitler 55. születésnapján, 1944. április 20. (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)

A mindennapjaik során készült képek akár egy átlagos pár benyomását is kelthetik, amiből tisztán látszik, hogy Adolf Hitler hollywoodi ábrázolásának semmi köze a valósághoz.

Kép forrása: rarehistoricalphotos.com

Hitler és Braun egy Ursula Schneider nevű kislánnyal egy Braun által komponált fotósorozatban (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)

Képek forrása: rarehistoricalphotos.com

Kövess minket -on és -en!

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Egy magát nemzetiszocialistának valló fiú akart polgárháborút kirobbantani Amerikában, legalábbis erről posztolt.

Nem egyformán szenvedtünk az éhségtől, voltak, akik a kínok kínját állták ki, de voltunk, akik fásult, közönyös állapotba kerültünk. Barátom, Kovács Bandi is a borzasztóan szenvedők közé tartozott.

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

Charles Augustus Lindbergh (1902–1974) svéd bevándorlók leszármazottjaként látta meg a napvilágot Amerikában.

Dieppe kis csendes halászvároska Normandia keleti peremén, a Bethune folyócska tölcsér alakú torkolatának két oldalán terül el a La Manche csatornánál.

1944 május 4-én a magyar királyi 2. páncéloshadosztály érdemeinek elismeréséül Model tábornagy elrendelte, hogy a tavaszi hadjárat idején - a magyar csapatok tűzerejének növelésére - a 2. hadosztálynak alárendelt német harckocsik egy részét a magyarok megkapják.