Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Eva Braun és Adolf Hitler kapcsolatának története közismertnek mondható: a népvezér politikusért, majd teljhatalmú államférfiért rajongó nő a Führer legbelsőbb köreibe is bejárással bírt, ám a politikába beleszólása nem volt, végül pedig a halálba is követte őt.

Egy fontos dolog azonban gyakran elvész a Braunról szóló diskurzusban: profi fényképész volt, akinek a Hitlerről és köréről készült legértékesebb fotódokumentáció egy igen jelentős részét köszönheti az utókor. Bár a mindkettőjüket ábrázoló képeket jobbára nem maga Braun készítette (bár időzítő segítségével ez is egy lehetőség volt), kétségtelen, hogy jelentős részüknél szerepe volt tartalmuk alakításában és beállításukban, sokuk kimondottan az ő megrendelésére készült.

Braun és Hitler egy síüdülőben a bajorországi Garmisch-Partenkirchenben. A kép bizonyára rendkívül informális körülmények között készült, mivel Hitler igen nyíltan teszi közel kedveséhez jobb kezét (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)

Az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára továbbá négy és fél órányi mozgóképanyaggal is rendelkezik, amelyet Eva Braun készített – e képsorok főként Hitler berchtesgadeni rezidenciáján készültek, Bajorországban.

Hitler és Braun viszonya teljesen egyértelműen egyenlőtlen volt, ezt bizonyítja Braun két öngyilkossági kísérlete is a harmincas években, hogy ezzel felhívja magára a Führer figyelmét.

Mindazonáltal kapóra jött a nagynémet vezér számára barátnője szakmája, mivel Hitler egyik leghatékonyabb politikai eszköze a kiváló beállítású propaganda volt.

Hitler 55. születésnapján, 1944. április 20. (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)

A mindennapjaik során készült képek akár egy átlagos pár benyomását is kelthetik, amiből tisztán látszik, hogy Adolf Hitler hollywoodi ábrázolásának semmi köze a valósághoz.

Kép forrása: rarehistoricalphotos.com

Hitler és Braun egy Ursula Schneider nevű kislánnyal egy Braun által komponált fotósorozatban (kép forrása: rarehistoricalphotos.com)

Képek forrása: rarehistoricalphotos.com

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

Csupán néhány évvel ezelőtt, kilencvenhat évesen hunyt el Rochus Misch, Adolf Hitler testőre, a Führerbunker végóráinak utolsó szemtanúja.

1945. május 9-én kényszerítették térdre a Szövetségesek a Nagynémet Birodalmat, azonban arról nem szokás beszélni, mi mindennel járt ez a győzelem.

A magyar származású önkéntesekből felállítandó Waffen-SS hadosztályok ügyében a tárgyalások még a Lakatos-kormány idején megkezdődtek. Az írásbeli, előzetes megállapodást végül is Beregfy Károly, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere és Otto Winkelmann, a magyarországi német SS- és rendőri erők parancsnoka 1944. október 23-án írta alá Budapesten.

A német hazafit a rendőrség szerint „a migránsok elleni gyűlölet vezérelte”, külföldről származó, invazív hátterű szomszédait akarta felrobbantani.

A Pesti Srácok információja szerint a német szövetségi főügyész gyilkossági kísérlet miatt nyomoz a szélsőbaloldali Lina Engel, Johann Guntermann és Tobias Edelhoff ellen.

Vasárnap ismét a demokrácia csodálatos működéséről tettek tanúbizonyságot a héber rend őrei az egykori Németországban.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

Április negyedike, vagy ahogyan az 1945 után kiépülő kommunista diktatúra kánonjában szerepelt, a felszabadulás, nem csak a pártállam piros betűs ünnepének, hanem négy évtizeden át a rendszer legfontosabb legitimációs pontjának számított, és nem véletlenül.

Ahhoz, hogy megérthessük a totalitárius woke ideológia amerikai elhatalmasodását lehetővé tévő mentális légkört, célszerű vázlatosan feleleveníteni az Egyesült Államok történelmi gyökereit.

Amatőr régészek öt emberi csontvázat találtak Hermann Göring, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja, a német légierő parancsnoka, a Nagynémet Birodalom második embere egykori otthona alatt, a mai Lengyelország területén.

Túlságosan roncsolódtak azok a kéz- és lábnélküli emberi csontvázak, amelyekre Hitler keleti fronti főhadiszállásánál, a mai Lengyelország területén leltek, így lehetetlen megállapítani az áldozatok kilétét, illetve haláluk okát.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

Anti-antifa, white pride és „gyűlölünk mindenkit” a IX. kerületi diákok falán Fradi-tabló keretében.