Amerikai neobolsevizmus: woke-izmus elméletben és gyakorlatban (5. rész)

Kövess minket -on és -en!

Amerikában a „fehér felsőbbrendűség” nyílt, társadalmilag elfogadhatatlan és többnyire törvényileg is szankcionált megnyilvánulási formáinak a lincselés, a gyűlölet-bűncselekmények, a „néger” szó használata, a horogkereszt, a lángoló feszületek (Ku-Klux-Klan), a rasszista viccek és gúnynevek számítanak.

Ezeken túlmenően azonban a feketék számtalan fehér viselkedési normát és szokást, sőt intézményi és vállalati gyakorlatot is a fehér felsőbbrendűség burkolt megnyilvánulásának tartanak és adott esetben kipellengéreznek, sőt egyre gyakrabban privátim (fizikai erőszakkal) vagy jogi úton (bírósági perekkel) megtorolnak. Olyanokat is, amelyekre józan (fehér) ésszel nem is gondolnánk. Ezekből következik néhány.

Rendőrt hívni feketékre valós vagy vélt fenyegetettség esetén (Amerikában néhány nagy port felverő esetben fehéreket, főleg nőket hurcoltak meg pusztán azért, mert életükért vagy testi épségükért aggódva a rendőrséghez fordultak védelemért), vagyis fegyverként használni a fehérséget (weaponized whiteness). Fehérként csöndben maradni, ha feketéket bármilyen sérelem éri (white silence). „Színvakság”, vagyis egy adott faji csoporthoz való tartozás jelentőségének tagadása vagy bagatellizálása, illetve annak sugalmazása, hogy a faji hovatartozásnak nincs jelentősége (colorblindness). Fehér szülők szegregáló lakóhely- és iskolaválasztása. Európa-központú – eo ipso a feketék történelmi, tudományos és művészeti vívmányait negligáló – iskolai tanterv. Az úgynevezett fehér megmentő komplexus, vagyis a fehérek részéről a feketék leereszkedő, atyáskodó, lekezelő módon történő segítése és támogatása. A tiszteletreméltóság politikája, vagyis arra ösztönözni a feketéket, hogy a fehérek civilizációs normái szerint viselkedjenek, így szerezve maguknak megbecsülést és respektust a fehér társadalomban. A lakásvásárlás és -bérlés területén a feketéket hátrányosan megkülönböztetni. Bármilyen vitában arra kérni a jellemző módon fekete nő vitapartnert, hogy mérsékelje a hangnemét és hang­erejét érveinek előadása során (tone trolling) az úgynevezett dühös fekete nő (angry black woman) sztereotípiával összhangban, amely szerint a fekete nők általában nagyszájú, ingerlékeny és erőszakos ösztönlények. Viccesnek találni a rasszista vicceket. Kétkedéssel vagy hitetlenkedéssel fogadni a feketéket sújtó rasszista diszkrimináció példáit.

A fehérek feketékkel szembeni paternalizmusa, vagyis az előbbiek által az utóbbiak cselekvési szabadságának vagy auto­nómiájának korlátozása faji önérdektől vezéreltetve. Az az elképzelés, miszerint az embernek vagy egy adott faji-etnikai csoportnak saját erejéből, az adottságait kamatoztatva kell felemelkednie a társadalmi ranglétrán (bootstrap theory), nem pedig a társadalom részéről számára érdemtelenül (például pusztán a bőrszínére való tekintettel) biztosított pozitív diszkrimináció révén (vö. affirmative action). A középiskolákban alkalmazott és főleg a fekete diákok számára „túlságosan szigorúnak” tűnő viselkedési és normakövetelmények, amelyek eredményeként sok néger fiatal az iskola után közvetlenül a börtönben folytatja karrierjét (schoolhouse-to-jailhouse track).

A többi etnikai csoport tagjainál a feketék által az élet minden területén mutatott gyöngébb teljesítményért (alacsonyabb foglalkozási és iskolázottsági szint, magasabb bűnözési ráta, rosszabb anyagi helyzet és egészségi állapot stb.) magukat az „áldozatoknak” tekintett feketéket hibáztatni (victim blaming), mindenekelőtt a fekete családszerkezetet, amely jellemző módon egyszülős (elsöprő többségében egyedülálló, többnyire leányanyák által vezetett), erőszakos és így a gengbűnözés melegágya.

Az a gyakorlat, amely fehér liberálisok körében hódít, akik az antirasszista erényfitogtatás egyik tipikusan mazochista megnyilvánulási formájaként nem tesznek feljelentést, ha fekete bűnelkövetők áldozatává válnak (virtuous victim narrative). A „minden élet számít” jelszót hangoztatni a „feketék élete számít” (BLM) kontrázásaként. A rendőrség részéről általánosságban feketéket gyanúsítani bizonyos bűncselekménytípusok elkövetésével, és az ilyen előítéletes gondolkodás alapján indokolatlanul zaklatni (igazoltatni) feketéket (racial profiling). Tagadni a fehér országokban létező „rendszerszintű rasszizmust”. Tagadni a „fehér kiváltság” létezését, vagyis azt, hogy a fehér országokban érvényesülő rendszerszintű rasszizmus következtében az őshonos fehérek az élet minden területén előnyös helyzetben vannak és kiváltságos bánásmódot élveznek a feketékkel szemben.

Fehéreket előnyben részesíteni feketékkel szemben szakértőként bármilyen témában. Felnőttként kezelni néger tinédzsereket az általuk elkövetett (gyakran minden képzeletet felülmúlóan brutális) bűncselekmények miatt. Azt hangoztatni, hogy a „jó szándék” önmagában elegendő a feketéket a fehér országokban a fehérek részéről sújtó hátrányos megkülönböztetés felszámolására. A fehérek részéről bizonyos fekete kulturális tényezők és szokások (nyelvezet, divat, hajviselet stb.) „kisajátítása”, négerként való pozőrködés (vö. wigger), ugyanakkor a fehér szépségszabványok létezésének elismerése. Fehér ember fekete sminkben halloween alkalmával (blackface). Az amerikai néger szlenget „műveletlennek” tartani. Az uralkodó antirasszista kánon („diverzitás” és „inkluzivitás”) iránti megfelelési kényszerből jelképes gesztusként kvótakisebbségekkel feltölteni a munkahelyeket és az oktatási intézményeket (kvótaizmus).

Önjelölt „fehér szövetségesként” a fogadatlan prókátor szerepét játszani bármiféle etnikai konfliktus esetén. Félelmet tanúsítani feketékkel való bármiféle interperszonális élethelyzetben (például átmenni az utca túlsó oldalára, ha egy néger tinédzserekből álló banda jön velünk szemben éjfél után a New York-i Bronxban). Hitelt adni a meritokrácia mítoszának, vagyis elfogadni azt az előfeltevést, hogy bárki felkapaszkodhat a társadalmi ranglétrán és megvalósíthatja önmagát, pusztán személyes érdemei és adottságai alapján, függetlenül a született társadalmi (faji) helyzetétől.

Azt állítani, hogy a fehérekkel szemben is megnyilvánulhat rasszizmus a feketék részéről. Kétkedéssel fogadni, hogy a matematika „fehér felsőbbrendűségtől szenved”, amint azt egy Bill Gates által támogatott tanfolyam is megállapítja. Azt hinni, hogy már nincs szerepe a faji kérdésnek, és egy „posztraciális” korszakban élünk, olyasféle lózungokat hangoztatva, hogy „mi mindnyájan a nagy emberi család részei vagyunk”.

Kövess minket -on és -en!