Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Egy ideje már évente több fehér ember hal meg, mint ahány születik.

Legutóbb szó volt az eredetileg náci-fasiszta-rasszista fehér fajvédők képzeletéből kipattant és mostanra már a Trump-táborhoz tartozó amerikai Alt-Right köreiben, sőt az európai szélsőjobboldalon is visszhangzott, a hivatalos tudományos közeg által azonban konteós abszurditásnak minősített „fehér genocídium” elméletről, amely szerint a jelenlegi demográfiai tendenciák hosszú távon a fehér ember fennmaradását is veszélyeztetik. Annál is inkább, mert egyes fehérellenes filozófiai-ideológiai-politikai agytrösztök és irányzatok (frankfurti iskola, dekonstruktivizmus, feminizmus, genderizmus, antirasszizmus, multikulturalizmus stb.) a lakájmédia, Hollywood és a marxizmustól fertőzött oktatási rendszer aktív kollaborálásával olyan társadalmi patológiákat gerjesztenek és népszerűsítenek, amelyek végső soron mind ugyanezt a célt szolgálják, vagy legalábbis objektíve ebben az irányban hatnak. A kérdés tehát az, hogy a fehéreknek van-e valóban nyomós okuk aggódni jövőjük miatt, és egyáltalán milyenek a hosszú távú túlélési esélyeik? Spekulációk helyett hagyatkozzunk inkább a demográfiai előrejelzésekre.

Elöljáróban leszögezhető, hogy egy ideje már évente több fehér ember hal meg, mint ahány születik, vagyis a fehér népesség abszolút mértékben és a Föld össznépességen belüli arányát tekintve is folyamatosan csökken. Egyes nyugati országok (USA, Kanada, Britannia, Franciaország és hasonlók) népessége növekszik ugyan, ez a növekedés azonban kizárólag a helyi vagy bevándorolt, nem fehér (latinó, afrikai, arab) nők által produkált és a fehér társaikénál jóval, gyakran háromszor-négyszer magasabb születési arányszámnak köszönhető − már amennyire köszönet lehet benne, hogy az így keletkezett jelentős szociális teher az adott országok államháztartását, vagyis paradox módon a kihalófélben lévő őshonos fehér adófizetőket terheli.

Akkor hát beszéljenek a számok.

Míg 1950-ben még a fehérek adták a világnépesség csaknem egyharmadát, addig 2050-re már csak alig 10 százalékát fogják képviselni. Az évszázad végére a világ néger népessége előreláthatóan jóval meghaladja majd a négymilliárdot, vagyis addigra a Föld minden harmadik lakosa fekete lesz, ráadásul ebből minden harmadik muzulmán. A századfordulóra az arabok száma jelentősen felülmúlja majd a fehérekét (egymilliárd kontra 700 millió). Az Egyesült Államokban a fehérek 2045-ben kerülnek kisebbségbe. (The US will become „minority white” in 2045, Census projects, brookings.edu, 2018. március 14.)

Két évtizeden belül a kanadai nagyvárosokban minden tíz lakos közül hét színes bőrű lesz, az évszázad végére pedig már csak minden ötödik kanadai lesz fehér. (Douglas Todd: Almost 7 in 10 Metro residents will be non-white in two decades, vancouversun.com, 2017. június 7.)

2090-re Ausztrália népességének már csak az egyharmada lesz fehér. (The Future Asian Population in Australia, ironbarkresources.com) Britanniában a fehérek legkésőbb 2060-ra kisebbségbe kerülnek. (RIP this Britain: With academic objectivity, Oxford Professor and population expert David Coleman says white Britons could be in the minority by the 2060s − or sooner, dailymail.co.uk, 2016. május 28.) Svédországban ugyanez 2066-ig következik be, addigra az ország már csak a nevében marad svéd. (Sweden will remain Sweden but just is name, gefira.org, 2018. július 27.) Az etnomazochista svéd bevándorlási politika eredményeként jelenleg a 16-18 éves korosztályban száz lányra 123 fiú jut. (Co­logne – Migrants: la possible bombe démographique, lepoint.fr, 2016. január 8.)

Salvini reménytelen utóvédharca ellenére 2080 körül az olaszok sorsa is megpecsételődik: akkorra kisebbségbe kerülnek a saját hazájukban. (The incredibly shrinking Italian population: By 2080 Italians will be a minority in their own country, gefira.org, 2018. január 18.) Új-Zélandon az újszülöttek között jelenleg már kevesebb a fehér, mint a nem fehér. (Asian birth rate passes Europeans’, nzherald.co.nz, 2015. április 17.)

Franciaországban, ahol a jakobinus ega­litarista hagyomány szellemében tilos a népesség faji-etnikai összetétele alapján kutakodni, bizonyos sajátos betegségtípusok területi előfordulásából mégis kikövetkeztethető, hogy az újszülöttek csaknem 40 százaléka már most is színes bőrű. (Dépistage de la drépanocytose: évolution du pourcentage de nouveaux-nés à risque dépistés en France métropolitaine de 2005 à 2015, AFDPHE, Hová tűnnek a franciák?, Magyar Demokrata, 2018. október 25.)

Németország jelenlegi harmadik világbeli inváziója nyomán a 20-30 éves korosztályon belül az évtized végére, a teljes népességen belül pedig egy emberöltő múlva kisebbségbe kerülnek a fehér őshonosok. (Wahrheiten zur Flüchtlingskrise, theeuropean.de, 2015. december 28.) A világtrenddel összhangban a fehérek számaránya Latin-Amerikában is folyamatosan csökken. 1950-ben még a földrész népességének 45 százaléka volt fehér, az ezredfordulóra már csak alig 36 százalékuk lesz az. Ugyanezen időszak alatt a négerek számaránya 8,5 százalékról majdnem 24 százalékra fog nőni.

Végül pedig, a világ tíz leggyorsabban elnéptelenedő országa Kelet-Európában található. Ez a kelet-európai „feketeleves” azonban még mindig jobb, mint a nyugat-európai „fekete tenger”, mert míg a kontinens nyugati fertályán egyértelmű népességcsere zajlik, addig a keleti részén csak drámai népességfogyás. Az előbbi folyamat megfordíthatatlan, az utóbbi viszont megfelelő népességpolitikával talán még orvosolható. A mostani demográfiai tendenciák változatlansága esetén Lettország, Moldova, Ukrajna, Horvátország, Litvánia, Románia, Szerbia, Bulgária, Magyarország és Lengyelország népessége az évszázad közepére legalább 15 százalékkal csökken, hazánké a jelenlegi 9,7 millióról 8,3 millióra. (Voici les dix pays qui se dépeuplent le plus rapidement au monde : tous se trouvent en Europe de l’Est, fr.express.live, 2018. január 26.)

Fehér genocídiumról persze szó sincs, aggodalomra semmi ok. A globalista üzleti körök londoni hivatalos orgánuma megnyugtat mindenkit, hogy „2050-re az afroeurópaiak (sic!) száma 150-200 millióra is növekedhet”, és „akár tetszik, akár nem, Eurafrika (sic!) Európa demográfiai és kulturális sorsának a része”. (Why Europe should focus on its growing interdependence with Africa, economist.com, 2018. szeptember 22.) Így már mindjárt más. Fellélegezhetnek a fehérek. Lesz, aki fizesse a nyugdíjukat. Tehát minden a legnagyobb rendben.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A nemzetiszocialista tisztelgés a második világháború vége óta illegális a cionisták által Németországban és Ausztriában, és a kóser törvények szerint börtönbüntetéssel büntethető.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

Az 1913-as születésű Bosnyák Imrét az elsők között érintette meg a magyar nemzetiszocializmus, a hungarizmus eszméje.

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.

A német munkásoknak kedvező első munkareformok egyike a fizetett évi szabadság létrehozása volt.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

Az olasz legfelsőbb bíróság, a semmítőszék foglalt állást az olasz szélsőjobboldali, hazafias csoportok találkozóin, megemlékezésein országszerte használt köszöntési formáról.

Hatalmas felháborodást váltott ki Rébecca Chaillon bevándorló hátterű francia „művész” legújabb színi előadása, melyben fehér játékbabákat húznak karóba a „rasszizmus ellen tiltakozva”.

1879. december 21-én született Joszif Visszarionovics Sztálin, aki három évtizeden át volt a Szovjetunió legfőbb vezetője. 

Újabban a gázai tragédia elhomályosította azt a még tragikusabb tényt, hogy az ukrajnai testvérháborúban immár két éve gyilkolja egymást a világ legveszélyeztetettebb demográfiai kisebbsége, a világnépesség alig 2 százalékát (!) képviselő javakorabeli (20–40 éves) fehér férfi, eddig több százezres veszteséget okozva önmagának.

Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt  szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség.

A gyűlést az egyik római lakótelepen rendezték az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano) nevű fasiszta ifjúsági szervezet két tagja 1978-as meggyilkolásának emlékére.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

A felvidéki Szencen található Anton Bernolák Gimnázium történelem tanárát Slavomír Maľát diákjai jelentették az iskolának, miután nézeteivel és véleményeivel a „törvénysértés határán mozgott”.

Ismét nyilatkozott antifa erőszaktevő Ilaria Salis börtönben szerzett barátnője, Carmen Giorgio, hogy a magyar börtönállapotok „rémségeiről” beszéljen.