Kövess minket 
-on és 
-en!
Csupán néhány évvel ezelőtt, kilencvenhat évesen hunyt el Rochus Misch, Adolf Hitler testőre, a Führerbunker végóráinak utolsó szemtanúja.
Az egykori SS-tagot hosszan tartó betegség után érte a halál Berlinben – tudatta akkor életrajzi kötetének társszerzője. Rochus Misch volt az utolsó még élő tagja a Führerbunker személyzetének, aki szemtanúja volt a Führer utolsó napjainak. Elmondása szerint 1945. április 30-án a saját szemével látta Hitler holttestét, alig néhány pillanattal azután, hogy önkezével véget vetett életének feleségével, Eva Braunnal együtt.
Misch nemcsak testőrként, telefonosként is szolgálatot teljesített Hitler mellett, 1945. május 2-án menekült el a bunkerből. 2009-ben Der letzte Zeuge (Az utolsó tanú) címmel jelent meg életrajzi könyve.
Rochus Misch 1917-ben született. Az SS-hez 1937-ben csatlakozott, 1939-ben megsebesült Lengyelországban. 1940-től tartozott Hitler testőrségéhez, így többek közt joga volt fegyvert viselni a bunkerben. A Führer halála után kilenc évig szovjet hadifogságban volt.
Pár évvel ezelőtt adott interjúiban sokat beszélt a bunkerben töltött utolsó napokról. „Minden ment a maga útján, Hitler többnyire nagyon nyugodt volt” – emlékezett vissza az egykori testőr, aki csak Főnökként emlegette a német nép teljhatalmú vezérét.
Megjegyezte, a történészek, a filmesek és az újságírók rendre tévednek, amikor a bunkerbeli hangulatot próbálják lefesteni. „Sokkal kevésbé volt drámai, mint ahogy azt sokan ábrázolják. A legrosszabb a csend volt... Az emberek sugdolóztak, de senki se tudta, miért” – írta le a szovjet csapatok előrenyomulása miatti aggodalmakat Misch.
Nem rejtette véka alá, hogy élete legboldogabb napjait Hitler nyári rezidenciáján, a bajor Alpokban töltötte a Führerrel és más magas rangú nemzetiszocialista vezetőkkel. „Fantasztikus volt, mint egy nyaralás. A főnök mindig nagyon nyugodt volt, amikor ott pihent.”
Hitlerrel kapcsolatban sohasem bocsátkozott negatív ítéletekbe, mint mondta, „a történelem, az történelem, volt, ahogy volt, senkinek sem kellene hazudoznia róla”.
|
|
|
|
|
|
