Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Létezik a férfiaknak egy típusa, amely lovagi kötelességének érzi más férfiak által bántalmazott nők védelmére kelni.

Nyugaton a jobboldali internetes közegben erre a kategóriára használják ironikusan a „fehér lovag” (white knight, chevalier blanc stb.) kifejezést, és itt a fehér jelzőnek külön jelentősége van, ugyanis minden felmérés szerint a fehér civilizációban vannak a nők legkevésbé kitéve fizikai bántalmazásnak, míg az összes többiben változatlanul „az asszony verve jó” patriarchális elve dominál.

Olyannyira, hogy például az indiai nők többsége is egyetért ezzel. (52% Indian women think it’s okay for their husbands to beat them. Only 42% men agree, theprint.in, 2018. január 18.)

Szociológiai paradoxon ugyanakkor, hogy Nyugaton a harmadik hullámú feminizmus, a frankfurti iskolás társadalommérnökség, a fősodrú média és Hollywood „mérgező férfiasság” elleni összehangolt offenzívájának köszönhetően egyre kevesebb a fehér lovagnak alkalmas alfahím, pedig egyre nagyobb szükség lenne rájuk a feminista nők ösztönzésére egyre nagyobb számban importált harmadik világbeli agresszív macsók által egyre jobban fenyegetett nők védelmére. De hát erre való a rendőrség, gondolják a naivak. Tévedés. A modern nyugati demokráciákban a rend­őrség sokkal kevésbé a közbiztonság, és sokkal inkább az állambiztonság védelmére szolgál. Nyilván felsőbb utasításra a rend­őrök nagyobb elánnal üldözik a „gondolatbűnözőket”, mintsem a köztörvényeseket, különösen ha ez utóbbiak bizonyos etnikai és vallási kisebbségekhez tartoznak.

Erre a tipikus hozzáállásra legjobb példa Britannia, ahol a rendőrség az elmúlt két évtizedben több száz fehér (kis)lányt engedett főleg pakisztáni és egyéb színes bűnbandák szexrabszolgájává válni, sőt gyakran az áldozatokat vagy a védelmükre kelő családtagjaikat zaklatta, miközben tucatszámra tartóztatja le a közösségi médiában „helytelen” (rasszista, antiszemita, iszlamofób, homofób, transzfób, migránsellenes stb.) tartalmakat posztoló őshonosokat.

Az angol zsaruk szánalmas dilettantizmusa csaknem felülmúlhatatlan. Videófelvételek és fényképek ezrei keringenek az interneten intézkedés közben tanúsított és burleszkfilmbe illő idétlenkedéseikről. Én is bespájzoltam belőlük pár százat. Viccesebbek, mint Benny Hill. Kedvencem az a felvétel, amelyen nyolc hím- és nőnemű trampli fakabát látható, amint éppen ártalmatlanítani próbálnak egy nagy késsel hadonászó félmeztelen négert, aki perceken át körbe-körbe hajszolja őket a flaszteren. Komolyan mondom, ez életem egyik legjobb kabaréjelenete. Momentán egyébként egy Dick (Fütyi) vezetéknevű leszbikus nőszemély áll a brit rendőrség élén. Ennél frappánsabban nem is lehetne jellemezni az állapotát.

Ilyen körülmények között általános társadalmi igény mutatkozik az áldozatkész fehér lovagok iránt Nyugaton, még ha a többnyire egyenlőtlen erőviszonyok (vö. fehér individualizmus kontra néger–arab falkaszellem) miatt gyakran húzzák is a rövidebbet nővédő misszióik során, már amikor nem éppen maguk a védenceik hozzák őket méltatlan és hálátlan szerepbe, amint arra két közelmúltbéli franciaországi incidens is rávilágított.

Az egyiknek a 17 éves Augustin, a másiknak a harmincas Fred volt a főhőse (vagy inkább a szenvedő alanya). Augustin egy Lyon belvárosában portyázó ötfős banda karmai közt vergődő plázacsirkékre lett figyelmes, és hősködni támadt kedve. Intervenciójának hála, a fehérnépeknek sikerült beslisszolni az első áruházba, így a hoppon maradt predátorok rajta vezették le frusztrációjukat. Hátulról leütötték, majd módszeresen és szakszerűen összerugdosták.

A fősodrú média szenzációsan leleplezte, hogy egy királypárti szervezet tagja, tehát a progresszív közvélemény szemében csak azt kapta, amit megérdemelt. Ráadásul a megmentett plázacsirkék szerint teljesen fölösleges volt közbeavatkoznia, mert egyáltalán nem érezték magukat veszélyben, az ordibálás és lökdösődés ugyanis az arab – és immár európai – udvarlási kultúra szerves része, amikor tehát valaki ilyesmit lát az utcán, aggodalomra semmi oka. Remélhetőleg ezt most már Augustin is megtanulta egyszer és mindenkorra egy fogprotézis, egy összecsavarozott állkapocs és egy sérült egó árán. Egyébként pedig éljen a király és Szent Johanna!

Annál is inkább, mert másik tanmesénknek Orléans a színhelye, a Szűz névadó városa, ahol a gyaníthatóan nem túl szűzies életvitelű, harmincas Sophie jó ötletnek tartotta, hogy kulturált dorbézolással múlassa az időt előbb egy csehóban, majd a saját lakásán két huszonéves „régi barátja”, a kulturális színesítésre Afrikából importált Aboubacry és Alassane társaságában, mígnem kezdtek elfajulni a dolgok. (Ugyan ki sejthette volna előre?) Ekkor tisztességét féltve SMS-t küldött volt barátjának, Frednek: „SOS, segítség, erőszak.”

A prüdériával semmiképpen sem vádolható francia sajtó érzékletes beszámolója szerint ez utóbbi éppen akkor toppant be, amikor Aboubacry meredező kéziszerszáma már csak pár hüvelyknyire volt Sophie szájától. Nem csoda, hogy a felajzott széptevő zokon vette a coitus interruptust, és pillanatnyi vértolulásában orrba vágta a betolakodót egy porszívócsővel, majd a biztonság kedvéért egészen a parkolóig üldözte cimborájával, ahol is Fredet az mentette meg a további, akár végzetes brutalizálástól, hogy sikerült előkapnia a kocsijából egy láncfűrészt, amelynek látványa érthető módon meghátrálásra késztette támadóit. Egy éjszakai lokál rutinos kidobójaként ő elvileg jobb esélyekkel szállt harcba, mint Augustin, de a porszívócsöves üdvözlés után némiképpen elhomályosult a látása, és ez sokat rontott a harcképességén. Így a saját kárán tanulta meg, hogy ha legközelebb is négerektől akarja megmenteni az exét, célszerű lesz már eleve is magánál tartania a láncfűrészét, vagy legalább ilyen alkalmakkor viseljen kampókezet, mint Freddy druszája az Elm utcából. Akkor talán majd nem kell egy hónapon át fizetés nélküli szabadságon lábadoznia, mint a mostani mentőakciója után.

Általános tanulság fehér hercegkisasszonyoknak: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Általános tanulság fehér lovagjelölteknek: around blacks never relax (kb. feketék között mindig légy résen).

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A Szilágy megyei Érkáváson 1944 decemberének egyik napján megjelent egy orosz hadnagy és egy őrmester. Ez időben visszajöttek a román közigazgatás emberei: a csendőrség, a jegyző stb.

MÁV dolgozóként a Vas megyei Károlyfa községben tartózkodtam családi ügyben 1945. április 4-én. Úgy 9-10 óra között a szovjet katonák géppisztollyal kényszerítettek a csatlakozásra a már összegyűjtött emberekhez.

„Kaptam már olyan levelet is, hogy ezeket el kellene égetni” – mutat Bácsmegi Gábor, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója azokra a második világháborús tárgyakra, melyek 2019-ben egy családi ház felújításakor kerültek elő.

Egy angol nemzetiszocialista, akin horogkeresztes zászlókkal, hűtőmágnesekkel és Adolf Hitler portréjával díszített házában ütöttek rajta, gondolatbűnökért került börtönbe Nagy-Britanniában.

„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.

A biztonsági erők több száz fegyvert, valamint horogkeresztes zászlókat és kellékeket foglaltak le Ausztriában hazafias motorosokhoz köthető ingatlanokban.

Kun András 1911-ben született Nyírbátorban. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait Rómában folytatta. 1941-ben szentelték pappá, majd minorita szerzetesként a kézdivásárhelyi rendházba került.

A Los Angeles-i székhelyű zsidó szupremácista Simon Wiesenthal Központ „leplezte le”, hogy egy, az angliai Oxfordshire-ből származó 42 éves anyuka lett a Miss Hitler szépségverseny idei győztese.

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.

Manapság a multinacionális nagyvállalatok számítanak a woke-izmus legbefolyásosabb terjesztőinek, ami paradoxonnak tűnik, tekintettel a baloldal fennen hangoztatott kapitalizmusellenességére.

Neobolsevik Amerikában a fehéreket – konkrétan a heteroszexuális fehér férfiakat – hibáztatni az elképzelhető összes társadalmi gondért, bajért, bánatért valósággal nemzeti sportnak számít, amely a feketék és az etnomazochista fehérek körében hovatovább népszerűbb még a kosárlabdánál is.

Sztójay, aki 1944. március 22-től állt a kormány élén, s a külügyminisztériumot is vezette, a tengelyhatalmi szövetséget szolgálta.

A gyűlést az egyik római lakótelepen rendezték az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano) nevű fasiszta ifjúsági szervezet két tagja 1978-as meggyilkolásának emlékére.

A mindenkori baloldal szerint a faj csak egy társadalmi konstrukció, ugyanúgy nem determinál semmit, mint azt újabban hangoztatják a biológiai nemekkel kapcsolatban.

A Haus am Bogenseet az a Film Heritage Inc. vásárolta meg, amely a Panama-iratokban az ukrán first lady résztulajdona volt.

Noha gyászoljuk az eltávozását még 25 év után is, de tudjuk, hogy ő nem halt meg idő előtt, mint ahogy a „senki ember” meghal.

Az angolszász szövetségesek 1943 nyarán elkezdett és a második világháború végéig megállás nélkül folytatott hadászati bombázóoffenzívája füstölgő romhalmazzá változtatta Németországot, ami bosszúért kiáltott az égre.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. december 3-án 15 óra 17 perckor. Jelen vannak: Dr. Szabó Ferenc népügyész, Harangozó Piroska jegyzőkönyvvezető, Szálasi Ferenc terhelt.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 23-án.

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.

Valószínűleg kevés furább szervezet létezett a nemzetiszocialista Németországban, mint az általában csak „Zsidók Hitlerért” néven emlegetett egyesület.

A patrióta fiatalra házmester jellemű járókelők hívták ki a rendőröket, miután a zászlót mutatta fel nekik.

Az NZóna Podcast tematikus Homo Viator sorozata ezúttal az 1945-ös budavári kitörést és a Becsület Napját vizsgálja világnézeti szempontból.