Kövess minket 
-on és 
-en!
Dieppe kis csendes halászvároska Normandia keleti peremén, a Bethune folyócska tölcsér alakú torkolatának két oldalán terül el a La Manche csatornánál.
A város neve magyar ember számára akkor vált ismeretessé, amikor itt 1942. augusztus 9-én kudarcba fulladt az angol partraszállás, és a németek 311 halottjával szemben a partra szállóknak 4350 fős veszteségük volt. Ebbe a városba került közel ezer magyar, köztük 160 leventeként Németországba hurcolt 14-16 év körüli gyerek. Az amerikaiak adták át őket mint „fegyvertelen ellenséges erőket”, akik nem viseltek háborút Franciaország ellen. Ezzel kivonták magukat a hágai és a genfi konvenciókba foglalt kötelezettség alól, és nem kellett gondoskodniuk a hadifoglyok elhelyezéséről és ellátásáról.
A tábort arab nemzetiségű katonák felügyelték. Már az elszállítás körülményei utaltak a várható eseményekre, hisz 60-80 embert tettek egy vagonba, élelmet és vizet nem kaptak, az őrség tüzelhetett azokra, akik leszálltak a vagonból, akár csak vízért is. A francia lakosság kővel, trágyával és mindennel, ami a kezébe került, dobálta a szerencsétleneket. Megérkezéskor pedig az őrök szabályosan kirabolták őket.
A foglyok szállítását egy elhagyott gyárszerű építmény udvarán barakkokban alakították ki. Enni naponta egy alkalommal kaptak, levesszerű folyadékot. A homoszexuális arab őrök állandóan ajánlatokat tettek a foglyoknak, s miután vállalkozó nem akadt, lefogták az éjszaka latrinára menőket, és megerőszakolták.
A Dieppébe érkező leventéket azonnal munkára fogták. A 40-50 kilóra lefogyott gyerekeknek egy malomban 85 kilogrammos lisztes zsákokat kellett felcipelniük az emeletre. Aki nem bírta, puskatussal, rugásokkal noszogatták. Az engedetlenséget a tábor parancsnoka különös módon büntette. A foglyokkal gödröt ásatott a tábor falánál, abba kellett feküdnie 2-3 napig éjjel-nappal, hidegben és esőben. Közülük többen szakértelem hiányában ott is fejezték be életüket. Rövidesen olyan nagy volt a halálozás, hogy Rouanból átjött egy ezredes megvizsgálni a körülményeket.
A legtöbb segítséget azonban egy magyar származású ember, Kuliffay Imre, a franciaországi protestáns misszió református lelkésze és felesége nyújtotta a csüggedőknek, s a házaspárhoz csatlakozott a katolikus Szalay Jeromos páter is. Gondoskodtak az addig ellopott vöröskeresztes csomagok eljutásáról a foglyokhoz, írásaikban tájékoztatták a közvéleményt a táborokban uralkodó áldatlan állapotokról, és aktívan részt vettek a magyar foglyok mielőbbi hazaszállításának előkészítésében. Kuliffay Imre közreműködésével a leventék elkerültek a dieppei táborból jobb körülmények közé, ahol amerikaiak látták el őket élelemmel. Mozgósította a francia társadalom jobbik részét a hadifoglyok megsegítésére.
Kuliffay lelkész 1986. május 22-én hunyt el, hamvait Magyarországon, Abán (Fejér megye) helyezték el.
Dr. Bodó László – Budapest
HH 1993/6.
|
|
|
|
|
|
