Az amerikai nemzetiszocialista, aki öngyilkos lett, miután leleplezték a zsidó származását

Kövess minket -on és -en!

„Meg kell bosszulnom, érted? Ha ezt kiteszed, elkaplak és megöllek. Nem érdekel, mi lesz belőle. Ez tönkre fog tenni. Ez az egyetlen dolog, amiért élek”
– így fenyegette meg Dan Burros amerikai nemzetiszocialista és a Ku-Klux-Klan (KKK) prominens tagja a New York Times újságíróját, amikor az egy interjú alkalmával elmondta neki: tud Burros zsidó származásáról.

Burros később azt is belengette, hogy felgyújtja a szerkesztőséget, ha megjelenik a leleplező cikk. Az épülethez rendőrt hívtak, az újságíró pedig testőrt kapott maga mellé, Burros azonban végül nem váltotta be fenyegetését. Helyette az akkor 28 éves férfi a cikk megjelenése után öngyilkos lett.

A zsinagógából a hadseregen át a nemzetiszocialista pártba

Daniel Burros 1937-ben született New Yorkban, zsidó származású nagyszülei Oroszországból költöztek az Egyesült Államokba. Szülei vallásosnak nevelték: kezdetben a Richmond Hill-i zsinagóga héber iskolájába járt, itt tartották a barmicvóját is. Burros gyerekként lelkes hívő volt, órái után is a zsinagógába járt. Ez akkor változott meg, amikor rabbija – aki gyakran dicsérte Burrost, és akiért a fiú is rajongott – a Long Island-i zsinagógában talált új pozíciót. Burros ezt személyes árulásként fogta fel. 

Innentől egyre kevesebbet fordult meg arrafelé, és bár a jegyei kiemelkedők voltak, középiskolai évei alatt egyre több panasz érkezett rá agresszív viselkedése miatt. Ekkoriban került egyre közelebb a náci ideológiához is: kezdetben csak német világháborús kellékek kezdték érdekelni, a középiskola utolsó éveiben már „zsidó rohadéknak” nevezte egy barátját, és arról beszélt, hogy a világ félreértette és igazságtalan volt Németországgal a második világháború után. Egyetemre nem ment, helyette bevonult a seregbe – utólag azt mondta, azért, mert az egyetem a zsidóknak való.

A hadsereg iránt érzett kezdeti lelkesedése azonban hamar elszállt, úgy érezte, nem kapja meg azt a tiszteletet, amire vágyott és számított. Egy öngyilkossági kísérlete is volt: húsz aszpirint vett be, amivel feltehetően inkább azt akarta elérni, hogy elküldjék a hadseregtől. Ekkor búcsúlevelet is hagyott, amelyben a nácizmus újjászületését kívánta, és amit egy „Heil Hitler” köszöntéssel zárt. Burros életét meg tudták menteni, a célját pedig annyiban elérte, hogy „alkalmatlanság, jellem- és viselkedési zavarok” miatt három év után elbocsátották a seregtől.

Ezután egy helyi könyvtárnál nyomdászként kezdett dolgozni, ahol gyakorlatilag semmi másról nem beszélt a munkatársainak, csak a zsidókról, Hitlerről és a második világháborúról. Itt végül egy vita után mondott fel: nem volt hajlandó betartani főnöke utasításait a katalóguskártyák kezelésével kapcsolatban, úgyhogy egyszerűen kisétált a könyvtárból, és nem ment vissza többet.

Mindeközben egyre jobban belemerült a neonáci aktivizmusba, olyannyira, hogy már a rendőrség is felfigyelt rá. Burros 1960-ban csatlakozott az Amerikai Náci Párthoz: letette az esküjét, a jelentkezési lapjára pedig, amin fel kellett tüntetni a származását, azt írta, hogy német gyökerei vannak. A párt vezetője, George Lincoln Rockwell később azt mondta, nem gyanakodott Burros zsidó származására – az ugyanakkor gyanús volt, hogy a jelentkezési lapja egy ponton eltűnt a gondosan zárt szekrényből.

Rockwell később is mondta, hogy egyértelmű volt neki, hogy vannak gondok Burros mentális egészségével: állítása szerint a férfi rendszeresen fojtogatta a párt Gas Chamber (magyarul Gázkamra) nevű kutyáját, és hosszan értekezett arról, milyen válogatott módszerekkel kínozná meg a zsidó származású kommunistákat. Bár Burros eltökéltsége már Rockwell ízlésének is túlzás volt, értékelte a képességeit: megbízhatónak bizonyult, és lelkesen teljesített minden parancsot.

Burros végül 1961-ben a náci párt titkára lett: ez az egyik legfontosabb pozíció volt a párton belül, ő írta például a párt kézikönyvét. Lassan viszont több párttársában is felmerült, hogy lehet valami rejtegetnivalója, már csak azért is, mert egy háttérvizsgálatot is elutasított. A párton belüli hatalmi harcok végül oda vezettek, hogy Burros egyszerűen otthagyta a pártot, és New Yorkba költözött – igaz, később még visszatért, de akkor már csak párttagként, nem töltött be vezető pozíciót.

A pártból szintén kiugró társával, John Patlerrel egy saját nemzetiszocialista lapot is indítottak, emellett megalapították a szakadár Amerikai Nemzeti Pártot, ami gyakorlatilag az Amerikai Náci Párt másolata volt, csak kicsiben: alig néhány tagjuk és kevés forrásuk volt, emellett jóval kevesebb figyelmet kaptak. A kérészéletű párt után Burros nyomdászként dolgozott itt-ott, szabadidejében pedig lelkesen tanulmányozta az antiszemita irodalmat, és részt vett különböző neonáci mozgalmak akcióiban.

Végül a Ku-Klux-Klanban kötött ki, ahova korábbi párttársa, Roy Frankhouser szervezte be. Burros nagy lelkesedéssel csapott bele a munkába, még abba is beleegyezett, hogy ne viselje a horogkeresztet – a két mozgalom ideológiája között nagy átfedések voltak ugyan, a KKK hangsúlyozottan amerikai volt, és akkor még nem akarta, hogy akár csak szimbólumokban a németekhez kössék a mozgalmat.

Borul a dominó

A New York Journal-American nevű lap 1965. október 19-én hozott le egy cikket, amiben nevesítették a Ku-Klux-Klan több prominens tagját. Köztük volt Dan Burros is, aki emiatt másnap el is vesztette a munkáját. Ugyanezen a napon a képviselőház is vizsgálatot indított, Burros és a KKK több tagja pedig Frankhouser pennsylvaniai házában rejtőzött el el a hatóságok elől.

Mindeközben a New York Timeshoz befutott egy értesülés egy kormányzati ügynöktől Burros zsidó származásáról. Egy McCandlish Phillips nevű újságíró állt rá a sztorira, és nyomozni kezdett Burros múltja után. Több sikertelen kísérlet után végül egy teljes véletlen folytán futott bele az éppen New Yorkban feltűnt férfiba, aki – azt gondolva, hogy csupán egy háttérbeszélgetésről lesz szó a KKK-ról és az azzal kapcsolatos motivációiról – belement, hogy nyilatkozik az újságírónak.

A megbeszélt ebéden azonban Philips kiterítette a kártyáit: elmondta, hogy tud Burros zsidó származásáról, mire a férfi fenyegetőzni kezdett, mondván, egy leleplező cikk tönkretenné az életét. Burros ezután többször is felhívta a lapot, felváltva könyörögve nekik és fenyegetőzve, hogy felgyújtja a szerkesztőséget – a New York Times viszont, bár pár napot még várt a további bizonyítékokra, nem állt el a cikk megjelentetésétől.

Burros a találkozó után feldúltan tért vissza a KKK-tagok rejtekhelyére. Azt mondta Frankhouseréknek, az újságíró kiderítette, hogy az újpogány irányzatok közé tartozó odinista hitet követi, ez pedig kompromittáló lehet rá és a KKK-ra nézve, ahol feltétel a kereszténység. Burros teljesen eksztatikus állapotban hajtogatta, hogy ha megjelenik a cikk, megöli az újságírót, aztán magával is végez. „Az sem érdekel, ha zsidó vagy” – próbálta nyugtatni Frankhouser, aki aránytalannak érezte Burros kiakadását. Ekkor még nem sejtette, mennyire beletrafált, Burros azonban nem válaszolt a nyugtatásra. Frankhouser mindenesetre, tekintettel barátja felindultságára, elzárta az összes fegyvert, ami a házban volt – illetve majdnem az összeset.

Október 31-én a New York Times vezető anyagként hozta le a Burrosról szóló cikket. A férfinak aznap első útja az újságosbódéhoz vezetett: miután meglátta magát a címlapon, kezében a lappal hazarohant, és a lakásban törve-zúzva kutatott egy fegyver után. Az egyik szekrény tetején talált egy pisztolyt, és a KKK több tagjának, így Roy Frankhousernek a jelenlétében szíven, majd fejbe lőtte magát. A tanúk visszaemlékezései alapján az utolsó szavai ezek voltak:

„Nincs már semmi, amiért érdemes élnem. Éljen a fehér faj.”

Dan Burros a borítókép jobb szélén egy 1960-as fotón az Amerikai Náci Párt tagjaival, középen a párt vezetője, George Lincoln Rockwell – Fotó: Lee Lockwood / Getty Images

Kövess minket -on és -en!