Kövess minket -on és -en!

A fehér genocídium fogalmát még a Donald Trump győzelmében jelentős szerepet játszó amerikai Alt-Right (Alternatív Jobboldal) mozgalom identitárius vagy „fehér nacionalista” értelmiségi holdudvara dobta be a köztudatba.

Magát a kifejezést és annak jelentéstartalmát a kontrollált média és a balliberális (ál)tudományos miliő rasszistának, alaptalannak és összeesküvés-elméletnek minősíti, az általa lefedett, egyébként nagyon is objektív jelenséget pedig a teljesen semleges „demográfiai evolúció” címszó alatt tárgyalja, újabb eklatáns példát szolgáltatva arra, hogy a nyelvezet ellenőrzésével a közbeszédet is ellenőrzés alatt igyekszik tartani a politikai korrektség szellemében.

Mi tehát a különbség egy demográfiai változás és egy népirtás között, és mi teszi a fehér országokat sújtó tömeges harmadik világbeli migrációt inkább a genocídium, mintsem a természetes népességváltozás példájává, amint azt a „libtardáltak” szajkózzák? A válasz pofonegyszerű: a szándék. A népirtás szó szándékosságot feltételez, vagyis egy azonosítható személyekből álló csoport (adott esetben a fehér nagyrassz) vagy annak egy részének a megsemmisítését. A genocídium nem „önmagától”, valamilyen természeti katasztrófa (földrengés, áradás, éhínség stb.) vagy genetikai terméketlenség következtében, mintegy Deus ex machina történik. Ami jelenleg zajlik − egyelőre még csak − a nyugati fehér országokban, az nem pusztán természetes körülmények véletlen összejátszásának következménye. A fehérek nem arra ébredtek egy napon, hogy kimerültek a természetes erőforrásaik, hogy eltörölte őket egy víz­özön, vagy hogy egy másik törzs özönlött be a területükre a semmiből. Szó sincs róla. Ami történt, az egy több évtizede tartó folyamatos nyomulás a harmadik világbeli új honfoglalók részéről, a fehér népek ellen irányuló, határainkon belüli és kívüli propaganda eredményeként.

A fehérek nem vesztették el a nemzőképességüket, és nem is váltak képtelenné arra, hogy egymás között éljenek. A multikulturalizmus (vagyis a faji és kulturális sokszínűség) doktrínája tehát nem egy szükségszerűségből született, hanem egy bizonyos ideológia mellékterméke. Egy olyan ideológiáé, amelynek az a célja, hogy megváltoztassa a (tágabb értelemben vett) Nyugat demográfiáját, következésképpen a kultúráját és világnézetét is, végső soron pedig felbomlassza a fehér országok etnikailag többé-kevésbé még homogén társadalmi szövetét. Valójában a multikulturalizmus alapeszméje egy irodalmi műben fogalmazódott meg először. Israel Zangwill britanniai cionista szerző Olvasztótégely (Melting pot, 1908) című színdarabjának zsidó főhőse nem zsidó szomszédainak üldözése elől Amerikába menekül, egy olyan társadalom létrejöttének reményében, amelyben minden nép egyetlen nemzetté olvad össze, önként feladva összes korábbi etnikai, faji és vallási sajátosságait. A színmű vezérmotívuma tehát a feloldódás és az összeolvadás. Mint azt mindnyájan tudjuk, amikor két dolog feloldódik egymásban és összeolvad, akkor valami új alakul ki belőlük, ami különbözik az eredeti dolgoktól. A vízből és a porból, ha összekeveredik, sár lesz, amely ugyan részben megőrzi az eredeti összetevők jellegzetességeit, de a használatát tekintve teljesen különbözik azoktól.

A nyugati országokban prédikált mantra az, hogy vegyes kultúrájú, kevert társadalmakká kell válniuk. Az „idillikus multikulturális társadalom” (mint ontológiai oximoron) eszméjét a 60-as években hozta divatba a hippinemzedék egy olyan korszakban, amikor a neomarxista frankfurti iskola és az általa propagált kritikai elmélet kezdett egyre nagyobb teret nyerni a társadalomtudományokban Nyugaton. Sok baloldali értelmiségi az eszmék harcában jól hasznosítható utópiának tekintette a Zangwill-féle olvasztótégely-ideát a nacio­nalizmus megtörésére, amelyet akadálynak tartottak az osztályok nélküli és állam nélküli társadalom megvalósításának útjában. Végül is, mi szükség van nemzetállamokra, ha többé már nincsenek nemzetek? Jacques Derrida, a nyugati filozófiai hagyomány és általában a nyugati kultúra de(kon)strukturálását és demoralizálását célzó, kriptomarxista dekonstruktivizmus guruja, akit gondolatiságának zagyvasága miatt egyesek „obskúrus teoretikusnak” tartanak, ezzel kapcsolatban nagyon is világosan fogalmaz, egyáltalán nem titkolva, hogy filozófiájának alapeszménye a nacionalizmus, a szülőföld, az önazonosság-tudat és a nemzeti nyelv metafizikájának agresszív bevándorlási politikával történő lebontása az erős nemzetállamok idegenekkel szembeni önvédelmi fegyverzetének hatástalanítása végett.

Megjegyzendő azonban, hogy ezt a reto­rikát kizárólag a nyugati vagy fehér társadalmaknak szánják, és éppen ez a sajátos aspektusa teszi ezt az ideológiát olyan álnokká és végső soron népirtóvá. Ahelyett ugyanis, hogy megpróbálná összekeverni az összes rasszt, csupán a fehérbe igyekszik belekeverni a többit. Ezt azonban egyáltalán nem tekintik problematikusnak a multikulturalizmus apostolai, mert egyrészt a fehérséget pusztán társadalmi konstrukciónak tartják, nem pedig biológiai ténynek, másrészt a fehéreket kiváltképpen negatív tényezőnek ítélik a világtörténelem folyamatában. A fehérek történetét nézve a gyarmatosítást, a rabszolgaságot és az elnyomást látják. Amikor a világ népei elkerülhetetlenül összecsaptak, a fehér ember került ki győztesen. És kit szeret a baloldal jobban, mint egy vesztest, egy elnyomottat, egy kizsákmányoltat, vagyis egy kívülállót?

Nyugaton a kontrollált média lakájai egyre hangosabban visszhangozzák ezt a retorikát, elítélve a „halott fehér férfiak” örökségét, és a szemeteskukába szánva hordozó közegét, a fehérséget. „Jó lomtalanítást”, ez az aktuális jelszavuk, miközben alig titkolt örömmel konstatálják a fehér népek születési arányszámának drasztikus hanyatlását és a fehér országok eredeti etnikai összetételének megváltozását eredményező harmadik világbeli tömeges bevándorlást. Ezzel együtt a „fehér kiváltság” megszüntetéséért, valamint a fehér történelmi személyiségeknek emelt emlékművek lerombolásáért kampányolnak a fehér nemzeteken belül. Már nemcsak a fehér múltat akarják végképp eltörölni, hanem a fehér jövőt is. Ha ez nem genocídium, akkor semmi sem az. 

Kövess minket -on és -en!

1939. november 8-án este 20.45-kor Konstanznál, a svájci-német határt alkotó drótkerítéstől 25 méterre két német határőr feltartóztat egy Georg Elser nevű ácsot, majd a határállomásra kísérik gyanús viselkedése miatt.

Az egyik gránát felrobbant a lövészárokban, ahol legalább húsz bajtársam tartózkodott. Mindenkit beborított a por és a füst, egyesek testét szétszaggatta a szétrepülő acél. Négyen meghaltak. Többen halálosan megsebesültek.

A nemzetiszocializmus szolgálatába állt tudósok és mérnökök számos olyan új eszközt alkottak, amelyek – így köztük a sugárhajtású repülőgép, az első cirkáló, illetve ballisztikus rakéta – döntő hatást gyakoroltak az 1945 után kibontakozó hidegháború fegyverkezési versenyére. 

Megkezdődött kedden Frankfurtban a XIII. Heinrich Reuss herceg türingiai ingatlanvállalkozó és arisztokrata által vezetett államellenes csoport kilenc feltételezett tagja ellen terrorizmus és hazaárulás miatt indított per tárgyalása.

Az antifasiszta szervezetek szerint Németországban megnövekedett az „antiszemita vandalizmus” a zsidó holokausztnak állított emlékműveknél.

A 64 éves Ian Pitkin egy lakhatási vita miatt döntött a gyújtogatás mellett 2024 márciusában, amit antiszemita érzelmek is motiváltak. 

A zsidó-liberális sajtóban „náci nagymamaként” csúfolt Ursula Haverbecket, akit már többször is börtönbüntetéssel sújtottak úgynevezett holokauszttagadás miatt, most újabb 16 hónapra ítélték.

A svájci törvény nem csak a legismertebb jelképekre vonatkozik. A horogkereszt és a karlendítés mellett a kódolt jelképeket is tiltják majd.

A második világháború egyik híresebb haditengerészeti művelete a Bismarck csatahajó útja volt. Ennek részként zajlott le a Dánia-szorosban az egyik összecsapás a brit és a német flotta között. Alább az ezzel kapcsolatos technikai tényezőket vesszük át.

Megdöbbentőnek nevezte a magyar külügyminiszter azt, ahogy a média kezeli Ilaria Salis ügyét. Szíjjártó Pétert egy Londonban tartott előadáson kérdezték antifa terroristanőről, és hangsúlyozta: azt az embert védik, aki azzal a céllal érkezett Budapestre, hogy agyonverjen embereket az utcán.

A brazil Nemzeti Emberi Jogi Tanács nevezetű szervezet különböző felméréseken alapuló tanulmánya szerint „riasztóan növekszik a náci csoportok jelenléte” a dél-amerikai országban. 

Az alábbi írás a szerző utolsó írása, amelyet 1999. augusztusában vetett papírra és a Magyar Összetartás 1999. novemberi számában látott napvilágot.

Oroszországban visszatért egy hazafias trend: a tettre kész nacionalisták elrettentő támadásokat osztanak meg invazív etnikumok és más idegenhonos személyek ellen.

Az Ostromkalauz után folytatódott a Festung Budapest 2024 rendezvénysorozata. A szervezést megnehezítő körülményekről évről évre egyre többet kell beszélnünk és írnunk a különböző csatornákon és felületeken – írja e sorokat honlapján a Légió Hungária.

Bestiális kivégzését követően Olaszország fasiszta vezetőjének holtteste számos hányattatáson ment keresztül, mire állandó nyughelyére került.