Kövess minket -on és -en!

Steve Bannon, Donald Trump egykori fő tanácsadója, a CPAC baltimore-i rendezvényén egy erőteljes, történelmi vonatkozású mozdulattal zárta beszédét, amely a nemzetiszocialista karlendítést idézte. 

A rendezvényen, ahol Trump 2028-as újraindulási szándéka is szóba került, Bannon egy szembetűnő gesztust tett, amely egyértelmű politikai üzenetet hordozott. Bár a mozdulatban nem volt annyi kétség, mint Elon Musk híres, római köszöntésre utaló karlendítése a Trump beiktatásán, Bannon most egy nyílegyenes, Hitlergruß-ra emlékeztető mozdulattal fejezte be beszédét, amelyből szinte csak a „Sieg Heil!” felkiáltás hiányzott.

Bannon beszédében nemcsak a szimbolikával hívta fel a figyelmet, hanem a politikai irányvonalat is világosan képviselte, amely a Trumpista republikánusokat buzdította a küzdelemre. A „Fight, fight, fight!” felkiáltással arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy ne adják meg magukat, és folytassák a harcot Trump politikai céljaiért.

A rendezvény további részében Bannon Trump 2028-as elnöki újraindulásáról is beszélt, kijelentve, hogy Trumpnak szüksége van egy harmadik elnöki ciklusra, még akkor is, ha az amerikai alkotmány jelenleg nem teszi lehetővé. Bannon érvelése szerint Trump egy olyan politikai jelenség, akinek egyedülálló hatása van az amerikai történelemben, és nem csak egy egyszeri vagy kétszeri vezető lehetőségét képviseli. „Ez az, amit nem tudnak elviselni. Egy olyan ember, mint Trump, csak egyszer vagy kétszer fordul elő egy ország történelmében. Trumpot akarjuk!” – mondta, ezzel hangsúlyozva, hogy a republikánusok számára Trump vezetése nemcsak egy alternatívát jelent, hanem a jövő politikai irányvonalának egyik legfontosabb elemét.

Bannon beszéde, és különösen a beszéd végén tett szimbolikus mozdulat, világosan tükrözte az amerikai jobboldal radikalizálódó hangnemét, amely mellett a politikai szónoklatok és a gesztusok, mint a karlendítés, erőteljes üzenetet hordoznak.

Kövess minket -on és -en!

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

Két kezünk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk az elmúlt tíz nap olyan bűncselekményeit, amelyet magyarok ellen követtek el velünk élő, évszázadok óta integrálhatatlan jövevények.

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben volt, amikor magyar területekről elhurcolt civilek hozzátartozói a kormány közbenjárását kérő levelek ezreit küldték a Külügyminisztériumba.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Október elején újabb botrány kavarta fel az amerikai konzervatív médiát. Candace Owens nyilvánosságra hozott egy üzenetváltást, amelyet állítása szerint Charlie Kirkkel folytatott két nappal halála előtt.

Kilenc embert vettek őrizetbe, állítólagos „fegyvereket” és nemzetiszocialista emléktárgyakat foglaltak le, miután egy csoport Adolf Hitler születésnapját ünnepelte egy angliai pubban.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az első világháborút követően megcsonkított Magyarország ellenében a fő területnyertes szomszédok - Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia - kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget.

Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

Madison Grant A nagy faj elmúlása című művében (amelyet Adolf Hitler a bibliájának nevezett) az Észak-Amerikát gyarmatosító és az Egyesült Államokat megalapító angolszász-északi fajok más alsóbbrendű, de szaporább fajokkal szemben történő fokozatos demográfiai háttérbe szorulása miatt sajnálkozik, amelynek eredményeként az USA megszűnik fehér nemzetként létezni, és a helyét egy fajilag megosztott ország fogja elfoglalni egykori önmaga karikatúrájaként.

„Magyarország egy Franciaországban menedékstátuszt kapott szír antifasiszta kiadását kéri, akit a magyar hatóságok azzal vádolnak, hogy erőszakcselekményeket követett el egy budapesti gyűlésen” – közölte a párizsi fellebbviteli bíróság.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.