Kövess minket 
-on és 
-en!
Mint tüzér műszaki tisztet, 1944 tavaszán a honvédség tüzérségi szertárával Nyugatra telepítettek. Állomásaink: Prága mellett, németországi Naumburg an der Saale, majd a német kapituláció után már mint fogoly Remagen, Attichy, Reims és Mailly le Camp.
1945 őszén megkezdődött a magyar foglyok hazaszállítása. November 16-án én is bekerültem egy transzportba. Az indulás azonban december elejére tolódott a francia vasutasok sztrájkja miatt.
December 4-én a tüzérség védőszentjének, Borbálának napján, átvittek egy külön sátorba, ahol mint kiderült, a „háborús bűnösöket” gyűjtötték össze. A jelenlévők között egyedül voltam magyar. Négy nap múlva tizenhármunkat fegyveres kísérettel Dachauba szállították. Éjszaka érkeztünk, az egész tábor reflektorfényben úszott. A bejárat fölött az alábbi felirat volt olvasható: „SS Compound” (SS-börtön). Miután őreink gumibottal megegyengettek bennünket, bezártak egy dróthálóval borított faépületbe, amely bűzlött az ürüléktől, és amelyben hemzsegtek a patkányok.
Másnap reggel elszedték holmijainkat, és felsorakoztattak arccal a fal felé. Én külön is érdeklődést kelthettem, mert egyenruhám elütött a németekétől. Kellő „ápolás” után kijelölték helyünket az épületek szobáiban. A folyosókon állandóan két géppisztolyos őr sétált, akik unalmukat céllövészettel űzték el. Egy német százados, civilben egyetemi tanár, felvilágosított, hogy nem célszerű az ablakhoz menni, mert az őrök lőnek. Ha netán WC-re akarok menni, az ajtó előtt vigyázzállásban kell várni, amíg engedélyt nem kapok a folyosó végén lévő illemhely megközelítésére.
Első kihallgatásomra kb. egy hónap múlva került sor. Kihallgatóm egy katonai detektív mosolyogva közölte, hogy háborús bűnös vagyok, mert a nemzetközi körözés szerint Ferenczy csendőr alezredes volt a magyarországi zsidók deportálásának irányítója. Közöltem, hogy fiatal vagyok az alezredesi rendfokozathoz, tüzér műszaki tiszt voltam és soha nem tartoztam a csendőrség állományába. Kihallgatóm is közölte gyanúját a tévedés fennállásáról, de türelmet kért, amíg az ügy tisztázódik. 1947. január 5-én felolvasták a nevemet a szabadulók között és március 20-án felmentettek a gyanú alól, és Bajorország területére érvényes igazolvánnyal szabadon bocsátottak.
Hazaérkezésem után azzal gyanúsítottak, hogy amerikai kém vagyok, azért jöttem ilyen későn haza. A nyugdíj kiegészítés megállapításánál sem vették figyelembe a Dachauban eltöltött időmet.
Ferenczi Lajos – Miskolc
Hadifogoly Híradó 1995/2.
|
|
|
|
|
|
