Kövess minket 
-on és 
-en!
A világháború befejezése óta eltelt időben a győztes történetírás az ördögi gonosz képében kizárólag a németeket tünteti fel, a szövetséges erők brutalitását viszont szeretik elkendőzni, az általuk elkövetett tömeggyilkosságokat elhallgatni.
A II. világháború a maga szörnyűségeivel, s nagyszámú polgári áldozatával felülmúlta az összes addigi háború rémtetteit.
Egy történelmi város megsemmisítése, a II. világháború egyik legnagyobb tömeggyilkossága, Drezda terrorbombázása messze túlmutat a katonai bűncselekményeken, a városban meggyilkolt ártatlan százezrek vére örök szégyenfolt lesz a nyugati szövetségeken.
A Németország és konkrétan Drezda elleni támadás okait 1945 január 25-re lehet visszavezetni, amikor Churchill felelősségre vonta Archibald Sinclair légügyi minisztert a Bombázóparancsnokság viszonylagos tétlenségéért. A Bombázóparancsnokság főnöke Charles Portall főmarsall javasolta Berlin, Drezda, Lipcse és Chemnitz elleni támadásokat, amelyeket Churchill jóváhagyott.
A hadműveleti tervek alapján a Drezda elleni támadásra február 13-14-én került sor. Hogy miért szerepelt Drezda a célpontok között, nagyon nehéz megérteni. Drezdában ekkor nem tartózkodtak katonai alakulatok, 1944 december végétől elhagyták a német tisztviselők és a város Vöröskereszt védelme alá került. A városban százezres nagyságrendben tartózkodtak kelet-európai menekültek, közöttük magyarok is.
A drezdai tömeggyilkosság képeit sokszor holokauszt kiállítások is "kölcsönvették" már a zsidó szenvedések bemutatására
A bemutató véresre sikeredett, a Mennykőcsapás hadművelet első hulláma este 10 óra körül érte el Drezda légterét. Az első hullám 70 perce alatt Lancaster és Mosquito gépek támadták a várost, hagyományos és gyújtóbombákat alkalmazva. A gyújtóbombáknak köszönhetően Drezda belvárosa égő pokollá változott. 200-300 km/h-s sebességű tűzvihar járta halálos táncát.
Jellemző, hogy a második hullámban érkező gépek már nem tudtak pontos célmegjelölést végezni, vaktában dobáltak le célmegjelölő fáklyáikat. Ezután még több hullámban támadták angol és amerikai gépek a halálkatlanná vált várost, közöttük a hírhedt B17-es bombázók. Jellemző a terrortámadás nagyságára, hogy a szövetséges repülők 3000 tonna hagyományos, és 650 000 darab gyújtóbombát dobtak a semmilyen katonai erővel nem védett városra. A város központ kb. 18 négyzetkilométeres területen gyakorlatilag eltűnt, 35 000 lakóépületből 28 000 semmisült meg. A halottak számáról élénk viták folytak és folynak. Valószínűleg a Konrad Adenauer 1955-ben mondott 250 000-es és a Vöröskereszt titkos kimutatásaiban szereplő 275 000-es számát lehet az áldozatok reális nagyságrendjének tekinteni.Drezda romjai 1945-ben. A város kb. 18 négyzetkilométeres területen gyakorlatilag eltűnt.
|
|
|
|
|
|
Mint ebből a néhány adatból is világosan kivehető, a támadást végrehajtó angolszász pilóták és az őket terrorbombázásra utasítók 100 százalékban háborús bűncselekményt hajtottak végre. Ezért soha, egyikőjüket sem vonták felelősségre. Pedig a nürnbergi per óta tudjuk, hogy a "háborús bűnök" nem évülnek el és azóta azt is tudja az emberiség, hogy vannak, akiknek nem lehet a "parancsra tettem" szavakkal kibújni a bűnösség alól. De a törvények a győztesekre nem vonatkoztak. Mi azonban nem feledkezhetünk meg Drezda véreskezű gyilkosairól, az angol és amerikai háborús gépezetet működtető nemzetközi terroristák tömeggyilkosságáról, mely a világtörténelem mindeddig legnagyobb áldozattal járó légitámadásaként egy hatalmas krematóriummá változtatta Drezdát, ahol az ártatlan emberáldozatok száma nagyobb volt, mint az amerikai atomcsapásoké Hirosima és Nagaszaki ellen együttvéve.
