Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A világháború befejezése óta eltelt időben a győztes történetírás az ördögi gonosz képében kizárólag a németeket tünteti fel, a szövetséges erők brutalitását viszont szeretik elkendőzni, az általuk elkövetett tömeggyilkosságokat elhallgatni.

A II. világháború a maga szörnyűségeivel, s nagyszámú polgári áldozatával felülmúlta az összes addigi háború rémtetteit.

Egy történelmi város megsemmisítése, a II. világháború egyik legnagyobb tömeggyilkossága, Drezda terrorbombázása messze túlmutat a katonai bűncselekményeken, a városban meggyilkolt ártatlan százezrek vére örök szégyenfolt lesz a nyugati szövetségeken.

A Németország és konkrétan Drezda elleni támadás okait 1945 január 25-re lehet visszavezetni, amikor Churchill felelősségre vonta Archibald Sinclair légügyi minisztert a Bombázóparancsnokság viszonylagos tétlenségéért. A Bombázóparancsnokság főnöke Charles Portall főmarsall javasolta Berlin, Drezda, Lipcse és Chemnitz elleni támadásokat, amelyeket Churchill jóváhagyott.

A hadműveleti tervek alapján a Drezda elleni támadásra február 13-14-én került sor. Hogy miért szerepelt Drezda a célpontok között, nagyon nehéz megérteni. Drezdában ekkor nem tartózkodtak katonai alakulatok, 1944 december végétől elhagyták a német tisztviselők és a város Vöröskereszt védelme alá került. A városban százezres nagyságrendben tartózkodtak kelet-európai menekültek, közöttük magyarok is.

A drezdai tömeggyilkosság képeit sokszor holokauszt kiállítások is "kölcsönvették" már a zsidó szenvedések bemutatására

A bemutató véresre sikeredett, a Mennykőcsapás hadművelet első hulláma este 10 óra körül érte el Drezda légterét. Az első hullám 70 perce alatt Lancaster és Mosquito gépek támadták a várost, hagyományos és gyújtóbombákat alkalmazva. A gyújtóbombáknak köszönhetően Drezda belvárosa égő pokollá változott. 200-300 km/h-s sebességű tűzvihar járta halálos táncát.

Jellemző, hogy a második hullámban érkező gépek már nem tudtak pontos célmegjelölést végezni, vaktában dobáltak le célmegjelölő fáklyáikat. Ezután még több hullámban támadták angol és amerikai gépek a halálkatlanná vált várost, közöttük a hírhedt B17-es bombázók. Jellemző a terrortámadás nagyságára, hogy a szövetséges repülők 3000 tonna hagyományos, és 650 000 darab gyújtóbombát dobtak a semmilyen katonai erővel nem védett városra. A város központ kb. 18 négyzetkilométeres területen gyakorlatilag eltűnt, 35 000 lakóépületből 28 000 semmisült meg. A halottak számáról élénk viták folytak és folynak. Valószínűleg a Konrad Adenauer 1955-ben mondott 250 000-es és a Vöröskereszt titkos kimutatásaiban szereplő 275 000-es számát lehet az áldozatok reális nagyságrendjének tekinteni.Drezda romjai 1945-ben. A város kb. 18 négyzetkilométeres területen gyakorlatilag eltűnt.

Mint ebből a néhány adatból is világosan kivehető, a támadást végrehajtó angolszász pilóták és az őket terrorbombázásra utasítók 100 százalékban háborús bűncselekményt hajtottak végre. Ezért soha, egyikőjüket sem vonták felelősségre. Pedig a nürnbergi per óta tudjuk, hogy a "háborús bűnök" nem évülnek el és azóta azt is tudja az emberiség, hogy vannak, akiknek nem lehet a "parancsra tettem" szavakkal kibújni a bűnösség alól. De a törvények a győztesekre nem vonatkoztak. Mi azonban nem feledkezhetünk meg Drezda véreskezű gyilkosairól, az angol és amerikai háborús gépezetet működtető nemzetközi terroristák tömeggyilkosságáról, mely a világtörténelem mindeddig legnagyobb áldozattal járó légitámadásaként egy hatalmas krematóriummá változtatta Drezdát, ahol az ártatlan emberáldozatok száma nagyobb volt, mint az amerikai atomcsapásoké Hirosima és Nagaszaki ellen együttvéve.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az egykori SS-tagok végzetes fogyatkozásával már egyre nehezebb háborús pereket rendezni, ezért újabb és újabb ajvékolni való után nézve több osztrák tartományról is „kiderítették”, hogy ott még mindig „nácik által komponált himnuszok” vannak érvényben.

„Vádat emeltek négy férfival és egy nővel szemben, akik egy marokkói férfira a származása miatt támadtak rá” – közölte a Fővárosi Főügyészség az MTI-vel.

Hollandiában büntetőjogi következményekkel fog járni a „holokauszttagadás”, a „rasszizmus” és a „diszkrimináció” tilalmára vonatkozó törvényt kiterjesztik más események megtörténtének tagadására is – döntött a holland ügyvivő kormány.

Gabriele Marchesi szabadonengedéséről a milánói fellebbviteli bíróság döntött, amely elutasította Magyarország kiadatásra vonatkozó kérését, írja a Magyar Jelen a Milano.corriere.it nyomán.

Megbüntették Kubában az állami zenei szervezetek hét tisztviselőjét, miután az általuk szervezett halloweeni partin egy Hitler-jelmez nyerte az első díjat – írja az AFP.

A közelmúltban az amerikai Massachusetts állambeli West Brookfield városában a zsidókat célzó „sértő üzeneteket” tartalmazó visszazárható zacskókat osztottak szét, ami médiahisztériát váltott ki.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendôrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 5. napján, délelôtt 10 órakor.

1945. január 24-én munka után hazafelé menet Budapesten, a Bethlen Gábor utcában mellém toppant két tatárképű szovjet katona, és fegyverrel egy közeledő, civilekből álló csoportba kényszerített.

Aki nem volt a fronton, nem tudja elképzelni, milyen érzés napról-napra embereket ölni. Ellenfeleid jönnek feléd, lőnek, még nem találtak el, de menekülni nincs idő.

Gyászhírek és gyásztáviratok a gyászkeretes újságokban, sírva dolgozó munkásnők a hangulatjelentésekben, és az időjárás-jelentést is kiszorító rádióközvetítések.

A ceglédi táborban 1945 elején mint elhurcoltakat bevagoníroztak bennünket, azzal a mesével, hogy Debrecenbe visznek, és ott az új magyar hadsereg tagjai leszünk.

Habár Benito Mussolinit, a Ducét 1945-ben, 61 évesen kommunista partizánok bestiálisan meggyilkolták, a dinasztia a mai napig meghatározó az olasz politikai és közéletben, leginkább Alessandra Mussolini miatt.

2019-ben az eleki Resetár András házfelújítást végzett, mikor megdöbbentő felfedezést tett az ingatlanban, amely egykor a Faulhaber család otthona volt.

Bár 25 évig népszerű és sikeres polgármesterként hihetetlen lendületet adott Kapfenberg városának, a Franz Feketéről elnevezett stadiont január elsejétől már nem hozzá kapcsolódva emlegetik majd.

Az alábbi írás a szerző utolsó írása, amelyet 1999. augusztusában vetett papírra és a Magyar Összetartás 1999. novemberi számában látott napvilágot.