Kövess minket 
-on és 
-en!
Európai népeink, kultúráink, nemzeteink végének a tanúi − ezek vagyunk. Dekadens fehér népek. Jövő nélküli népek. Népek, amelyek a kihalás felé haladnak.
Abszurd és tragikus, ami történik. Látszólag önként léptek a kihalás útjára, de ez egy mesterségesen kiváltott öngyilkosság.
A domináns etikai és politikai diskurzusoknak, amelyek cenzúrázzák és kasztrálják a túlélés, a területvédés, a sajátjaink iránti szeretet minden ösztönét, miközben dicsőítik és jutalmazzák az idegenek iránti altruizmust, a nyitott határokat, a multikulturalizmust, sikerült megváltoztatniuk népeink gondolkodását. Kortársaink többnyire már a rendszer emberei: pontosan olyan „egyéntípusok”, amilyeneket megkövetel és produkál. Népeink általános lelki beállítottsága a rendszerhű társadalommérnökség véleményegységesítő és személyiségtorzító erejének az eredménye. A szervátültetések technikájának mintájára legyengítik etnikai és kulturális kódjaink védelmét azzal a szándékkal, hogy elkerüljék az idegen népességek implantálásának elutasítását. A transzetnikai és transzkulturális diskurzusok és jelszavak, amelyeket a rendszer terjeszt, immundepresszorként működnek.
Ezzel a stratégiával nem csak azt érik el, hogy a társadalom közömbös marad az idegen népességek beözönlésével szemben. Egyre nő az olyan európai fiatalok száma, akik különböző társadalmi szervezetek tagjaiként aktívan is közreműködnek saját szülőföldjük idegeneknek való átjátszásában. Ezt a magatartást dicsérik, ösztönzik, honorálják. A fiatalok, akik ilyen gesztusokat tesznek, még dicsekednek is velük, és megkapják a vérdíjukat értük a médiában, amely valósággal ajnározza ezeket a hiú, érzéketlen és ostoba árulókat. A rendszer operatív kondicionálásnak veti alá a tömegeket, amelytől szinte senki sem menekül meg, amely kicsiben már az elemi iskolában elkezdődik, és az egész tömegkultúra (mozi, televízió, internet, sajtó, irodalom) nagyipari szinten folytatja. És hatásos, mert eléri a célját.
Az antifasiszta „lázadók” valójában a rendszer rohamcsapatai, pitbulljai, az új dominikánusok, az „Úr (aktuális) kutyái”. Kedvenc áldozataik a nacionalisták, a biokulturális organizmus egészséges elemei. Mára a nacionalista jelző szitokszóvá, szégyenfolttá, billoggá vált. Akire rásütik, azt sértegethetik, gyalázhatják, molesztálhatják, elvégre csak egy „fasiszta” vagy egy „náci”. Nacionalistának lenni nemcsak társadalmi kiközösítéssel jár, hanem zöld utat jelent ahhoz, hogy úgy bánjanak vele, mint egy leprással. A rendszergazdák fegyverként használják a tömeget, az antifasiszta bestiát, a vak, manipulált és önmaga ellenségévé idomított sokaságot saját fogadatlan prókátoraik, a nacionalisták ellen. Ez az öncsonkító, öngyilkos magatartás a nemzetellenes propaganda eredménye Európában és általában a fehér országokban.
Szégyenletes, nevetséges, gyalázatos nacionalistának lenni − ezt ismétlik évtizedek óta szakadatlanul a rendszer tömegmanipulációs eszközei. A nacionalista-identitárius ellenállás kis sejtjeit nyilvánosan nácinak, újfasisztának, szélsőségesnek, rasszistának, idegengyűlölőnek titulálják. Ezeket a kifejezéseket rágalmazásra, gyűlöletkeltésre, megszégyenítésre használják. Ez az állandó, mindenhol jelen lévő és agresszív propaganda ellentétes a fehér népek legalapvetőbb egzisztenciális érdekeivel: valójában halálosnak bizonyulhat számukra, mert nyíltan az önpusztításukat, a kollektív öngyilkosságukat célozza.
|
|
|
|
|
|
Megváltoztatni a megtámadott vagy elözönlött népességek magatartását és érzéseit, hogy elfogadják, sőt hozsannázzák az agresszort és a megszállót, ez a háborús propaganda vagy (modern elnevezéssel) pszichológiai hadviselés fő feladata. Ez a szüntelen ideológiai, propagandisztikus és jogi offenzíva, amelyet a kultúrmarxista társadalommérnökség, a média, a rendszer hatalmasságai folytatnak a II. világháború vége óta az etnikai nacionalizmus ellen, arról árulkodik, hogy ez a rendszer egyetlen és valódi ellensége, amelynek már a puszta léte is fenyegetést jelent rá nézve. Ezért kell gyalázni, tiltani és kiirtani. Ezért kell üldözni a bíróságon és az utcán egyaránt. A rendszer tömegmanipulációs eszközei a kozmopolita, univerzalista, nacionalizmusellenes modellt népszerűsítik: a sokszínűséget, a rasszkeveredést, a multikultit, az általános világcsavargást, a kulturális és etnikai identitás nélküli, egyforma és egymással felcserélhető, gyökértelen világpolgárt. Ez az a társadalmi, politikai és gazdasági jövő, amelyet már több mint egy évszázada vizionál a reálbaloldal és a pszeudojobboldal egyaránt, valójában a rendszer haszonélvezői, amelyek között lényegében teljes egyetértés uralkodik az univerzalista-globalista ideológia posztulátumai tekintetében.
Napjaink rendszerdiskurzusa nyíltan antinacionalista, multikulturális, internacionalista, univerzalista, kozmopolita, transz- és posztnacionalista. A mostani jobb- és baloldal valójában a rendszer Janus-arca: ugyanaz az internacionalizmus, ugyanaz a nacionalizmusellenesség jellemzi őket. Ez a rendszerhű jobb- és baloldal hiába hivatkozik alkalmanként a hazára, mert csak egy hamis patriotizmusról van szó, amely nem kötődik a vérhez és a földhöz. Az általuk emlegetett haza csupán jogi és politikai entitás, amely megfelel a rendszer követelményeinek. Az ősi nemzeteket egyfajta ideológiává akarják változtatni, amelyhez minden jöttment csatlakozhat, bárhonnan érkezzen is. Manapság bárki lehet brit, francia vagy német, éppen úgy, ahogyan keresztény, liberáldemokrata vagy kommunista. Ezzel az „állampolgári patriotizmussal” lényegében megfosztják az őshonosokat attól a földrajzi, etnikai és kulturális patrimóniumtól, amely az ősiség jogán csak őket illetné meg. A rendszer politikusai által támogatott nyitott, plurális és multikulturális „patriotizmusnak” az a célja, hogy feloldja, felbomlassza, szétzilálja a testi-vérségi hazákat; hogy a nemzetek elveszítsék ősi etnikai és kulturális azonosító jegyeiket; hogy etnikailag és kulturálisan heterogénné válva végül semmiben se különbözzenek egymástól. A rendszer célja egy „sokszínű” Európa, mert a jelenlegi túlságosan fehér, egy másféle Európa, mert a jelenlegi túlságosan európai, vagyis egy nem európai Európa – az idegenek számára.
