Fehér denatalitás és globális homogenizálás

Gazdag István – Demokrata.hu

Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte

A demográfiai tendenciák teljesen egyértelműek: a különböző rasszbéli csoportok közül egyedül a fehérek száma csökken.

Míg 1950-ben a világ akkori 2,5 milliárdos népességének az egyharmada volt fehér, addig a jelenleg csaknem nyolcmilliárdos emberiségnek már csak legfeljebb a nyolc százaléka számít a szó szoros értelmében vett európai vagy europid fehérnek.

A fehérek látszólag önként léptek a kihalás útjára, de ez mesterségesen kiváltott öngyilkosság: a domináns, főleg etikai és politikai diskurzusok – amelyek cenzúrázzák, sőt kasztrálják a túlélés, a területvédés, a mieink iránti etnikai szolidaritás minden ösztönét, és amelyek ugyanakkor dicsőítik és jutalmazzák az etnomazochizmust, a multikulturalizmust, a rasszkeveredést – mára drasztikusan megváltoztatták a fehérek mentalitását.

Jelentések

Kortársaink többnyire már a rendszer termékei, pontosan olyan egyéniségtípusok, mint amilyeneket megkövetel, vagyis általában jellegtelen és jellemtelen karakterek, köszönhetően a rendszerhű társadalommérnökség véleményegységesítő, személyiségtorzító, uniformizáló erejének, amely a szerv­át­ültetések technikájának mintájára legyöngíti etnikai és kulturális kódjaink védelmét annak érdekében, hogy felszámolja „az általános rasszkeveredéssel mint a jövő egyetlen lehetséges alternatívájával” szembeni maradék ellenállást. Az általa terjesztett antirasszista propagandaszólamok és jelszavak etnikai-társadalmi immundepresszorként működnek.

Ezzel a stratégiával nem csak azt érik el, hogy a fehér társadalom közömbös marad a színes bőrűek beözönlésével szemben. Egyre többen vannak, főleg a fiatalok és a nők között, akik aktívan közre is működnek őshazájuk (őseiktől örökölt területük) idegeneknek való átjátszásában. Akik ilyen kollaboráns tevékenységet folytatnak, nyíltan dicsekednek vele, és megkapják érte jutalmukat a médiától, amely valósággal ajnározza ezeket a hiú, öngyilkos hajlamú és ostoba árulókat. A rendszer operáns kondicionálásnak veti alá a társadalmat, amitől szinte senki sem menekül meg, és amely már az elemi iskolában elkezdődik, és az egész tömegkultúra (mozi, televízió, internet, sajtó, irodalom) nagyipari szinten űzi: a jelek szerint rendkívül hatásosan.

Az antifasiszta „lázadók” valójában a rendszer pitbulljai, az új antidominikánusok, az „Úr (aktuális) kutyái”. Kedvenc áldozataik a nacionalisták, a biokulturális organizmus egészséges elemei. A nacionalista (identitárius) jelző mára szitokszóvá, szégyenfolttá, billoggá vált, és akire rásütik, azt sértegethetik, gyalázhatják, molesztálhatják; páriaként, sőt egyre inkább gonosztevőként kezelhetik. A tömeget, az antifasiszta bestiát, a vak, manipulált, önmaga ellenségévé idomított sokaságot a rendszergazdák biológiai fegyverként használják saját véreik ellen.

Ez az öncsonkító, öngyilkos magatartás a nemzetellenes propaganda eredménye Európában és a fehér országokban általában. Szégyenletes, nevetséges, gyalázatos nacionalistának lenni – ezt szajkózzák évtizedek óta szakadatlanul a rendszer tömegmanipulációs eszközei. A nacionalista ellenállás kis sejtjeit nyilvánosan nácinak, fasisztának, szélsőségesnek, rasszistának, bigottnak titulálják. Ezeket a kifejezéseket rágalmazásra, gyűlöletkeltésre, megszégyenítésre használják. Ez az állandó, mindenhol jelen lévő és agresszív propaganda ellentétes a fehérek legalapvetőbb egzisztenciális érdekeivel. Valójában végzetesnek bizonyulhat számunkra, mert nyíltan az önpusztításunkat, a kollektív öngyilkosságunkat célozza.

Megváltoztatni a megtámadott és elözönlött népességek magatartását és érzéseit, hogy elfogadják, sőt hozsannázzák az agresszort és a megszállót: ez a háborús propaganda vagy (ahogyan manapság nevezik) a pszichológiai hadviselés fő feladata. Ez a szüntelen ideológiai, propagandisztikus és jogi offenzíva, amelyet a kultúrmarxista társadalommérnökség, a média, a rendszer hatalmasságai folytatnak a fehér nacionalizmus ellen, a második világháború vége óta arról árulkodik, hogy ez a rendszer egyetlen és valódi ellensége, amelynek már maga a puszta létezése fenyegetést jelent rá nézve. Ezért kell gyalázni és tiltani, ezért kell üldözni a bíróságon és az utcán egyaránt.

A rendszer tömegmanipulációs eszközei a kozmopolita, univerzalista, nacionalizmusellenes modellt, a rasszkeveredést, az egyforma és egymással felcserélhető, gyökértelen világproletárt népszerűsítik. Ez az a társadalmi, politikai és gazdasági jövőkép, amelyet már több mint egy évszázada vizio­nál a tényleges baloldal és az áljobboldal egyaránt, amelyek között lényegében teljes egyetértés uralkodik az univerzalista-globalista ideológia posztulátumai tekintetében, és valójában a rendszer Janus-arcai, hiszen ugyanaz a zsigeri nacionalizmusellenesség jellemzi őket. Hiába hivatkoznak alkalmanként a hazára vagy a nemzetre, részükről egyformán hamis patriotizmusról vagy nacionalizmusról van szó, amely nem kötődik a származáshoz és a földhöz.

Az általuk emlegetett haza vagy nemzet csupán jogi és politikai entitás, amely megfelel a rendszer követelményeinek. Az ősi nemzeteket egyfajta „haladó” absztrakcióvá akarják változtatni, amelyhez minden jöttment csatlakozhat, bárhonnan származzon is. Szerintük bárki lehet brit, német vagy francia, ahogyan keresztény, liberális vagy kommunista is. Ezzel az „állampolgári hazafisággal” lényegében megfosztják az őshonosokat attól a földrajzi, etnikai és kulturális örökségtől, amely az ősiség és a vérvonal jogán csak hozzájuk tartozik. E színvak patriotizmusnak az a nyilvánvaló célja, hogy feloldja, felbomlassza, szétzilálja a vérségi hazákat; hogy a nemzetek elveszítsék ősi etnikai és kulturális azonosító jegyeiket, és végül etnikailag és kulturálisan homogénné válva összeolvadjanak a jövő etnikai tohuvabohujában.

Ezt a globális homogenizálódást szolgálják direkt vagy indirekt módon a rendszer hivatalos támogatását élvező társadalmi patológiák és devianciák (feminizmus, LMBT-izmus, antirasszizmus, nihilizmus, hedonizmus stb.) a „fehér patriarchátus” (értsd: a heteroszexuá­lis fehér férfi és a hagyományos nukleáris családmodell) elleni vallásháborújuk során. Nem csoda, hogy a fehéreknek már szaporodni sincs kedvük. Sokaknál ugyanis leesett a tantusz, legalábbis a tudatuk alatt, hogy a rendszer célja egy „sokszínű”, lehetőleg szivárványszínű (mert a jelenlegi túlzottan fehér és heteró), másféle (mert a jelenlegi túlzottan európai), vagyis nem európai Európa – az idegen megszállók számára. Ez a felismerés tükröződik immár jó ideje és egyre markánsabban a demográfiai mutatókban is – a rendszergazdák legnagyobb örömére.

Fókusz

Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte

1945 február 13-án, nem sokkal este 10 óra előtt a nyugvóra készülő szász főváros, Drezda, „az Elba parti Firenze” belvárosának ablakai remegni kezdtek a város fölé berepülő brit bombázókötelék motorjainak egyre jobban erősöd, vészjósló basszusától. 

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

A varégok a mai Svédország területén a középkorban letelepedett vikingek. De honnan jöttek ezek a vikingek, akikről a ma emberének a varkocsos, szakállas, baltát lóbáló északi óriások jutnak elsőre az eszébe?

„Tovább építjük a forradalmi kommunizmust Magyarországon, hogy az egész emberiség felszabadulhasson a kapitalizmus pusztító járma alól!” – olvasható a nyíltan szélsőbaloldali Fáklya mozgalom közösségi oldalán.

A gyűlést az egyik római lakótelepen rendezték az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano) nevű fasiszta ifjúsági szervezet két tagja 1978-as meggyilkolásának emlékére.

A mai Németországban és Ausztriában rendkívül veszélyes vállalkozásra adja a fejét az, aki úgy gondolja, megpróbál kiállni hazája és népe mellett, és ilyen irányú aktivizmust folytat. 

Adolf Hitler életének valószínűleg egyik legboldogabb pillanata az volt, amikor 1940. június 17-én reggel, a francia-belga határ közelében elhelyezett főhadiszállásán értesült a francia kormány fegyverszüneti kérelméről.

Ezer fős antifasiszta őrjöngés kísérte Brüsszelben Jordan Bardella, a francia Nemzeti Tömörülés vezetőjének, valamint Orbán Viktor szövetségesének a látogatását, melyet a brüsszeli Magyar Házban tett.

Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban.

Elfogták múlt héten Párizsban azt az albán antifasiszta terroristát, akit a magyar hatóságok azzal gyanúsítanak, hogy társaival erőszakcselekményeket követett el a 2023-as Becsület Napja előtt.

A dunántúli hadműveletekben vettünk részt 1944 őszén és telén. Székesfehérvár eleste után – december 26-án – a balról Pusztavám, jobbról Csákvár–Környe irányába előre törő szovjet csapatok bekerítettek bennünket.

Az aHang nevű baloldali civilszervezet egyik koordinátora fordult Budapest rendőr-főkapitányához, hogy betiltasson vele egy magánrendezvényt – írja a Magyar Jelen.

Miután Olaszországban EP-képviselőnek választották az antifasiszta Ilaria Salist, a magyar rendőrség elengedte a házi őrizetből az antifasiszta útonállót. Most a Guardiannek panaszkodott egy sort, hogy milyen körülmények között tartották fogva.

Filip Turek nem tartja magát nemzetiszocialistának, de a rendőrség már nyomoz ellene ezügyben. Karlendítős fotó is elérhető róla, ami autójában készült, amibe elmondása szerint mindig pontosan 88 liter benzint tankol.

Az osztrák parlament szigorította a nemzetiszocialista jelképek betiltásáról szóló törvényt, kiszélesítette annak hatályát és megerősítette a tiltott jelképek megjelenítésére és terjesztésére kiszabott büntetéseket arra hivatkozva, hogy erősödik az „antiszemitizmus”.

A cím nyilvánvalóan az írói szabadság égisze alatt minden bizonnyal túloz, gondolhatják egyesek, hiszen cigánybűnözés előtte is volt, azonban bizonyos értelemben mégis különleges dátum 1993. augusztus 23-a, és fontos helyszín Kecskemét, a „hírös város”.

Az 1887-ben született Avery Brundage ritka sikeres pályát futott be az élete során. Fiatal korától magas sportfunkciókat töltött be, 1952 és 1972 között a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökeként a sportdiplomácia legmagasabb címével rendelkezett.

A Németországban 1938. november 9-én zajlott a Kristályéjszaka elnevezést a betört kirakatokból szertehulló üvegszilánkokról kapta.

Az 1980-as, 90-es évek voltak a futballmezek aranykorszaka, amikor a könnyű poliészterből készült trikók leváltották a kevésbé szellőző és nehéz pamutmezeket.

A világháborúban, 1915 szeptemberében vonultam be, mint hadnagy és századparancsnok, a bécsújhelyi akadémia elvégzése után.

Budapest, ha egy személy lenne és mesélni tudna, valószínűleg az a fajta ember lenne, akit bár ütött-rúgott élete során a sors, mégis minden alkalommal képes volt összeszedni magát és felkelni a sárból, miközben levegővételnyi szünetet alig hagyva, lelkesen mesélné a történeteit egy füstös kis kocsmában egy jó hideg fröccs mellett.

A Nemzeti Múzeum az a hely, ahová élete során minden magyar legalább egyszer eljut – ha másként nem is, akkor legalább egy iskolai kirándulás részeként.

Aki a Kárpátok övezte magyar élettér földrajzi adottságát elméjébe véste és ugyanakkor nem felejtette el e terület nemzetiségi térképét, tisztában van azzal, hogy a magyar államiság, a magyar nemzetbiztonság és a magyar történelmi jövő legnagyobb részben a magyar állam mindenkori haderején nyugszik.

A Life Magazine hét évtizeddel Berlin eleste után tett közzé korábban ismeretlen, a szovjet megszállás után két héttel az úgynevezett Hitler-bunkerben és annak környékén készült fényképeket.

Franciaországban már évek óta egy alacsony intenzitású etnikai háború zajlik, az idegen megszállók által évente felgyújtott 40 ezer gépkocsival, hogy rendszeres ámokfutásaiknak csak az anyagi természetű pusztításait említsük.

1945. január 30-án süllyesztette el egy szovjet tengeralattjáró a Balti-tengeren a többségében második világháborús menekülteket szállító Wilhelm Gustloff német személyszállító hajót. 

Amikor a kommunisták átvették a hatalmat egy ország fölött, az első dolguk, amit tettek, az volt, hogy elkobozták a magánkézben lévő összes fegyvert, hogy megtagadják a néptől annak fizikai lehetőségét, hogy ellenálljon a zsarnokságnak.