Fehér denatalitás és globális homogenizálás

Gazdag István – Demokrata.hu

Kövess minket -on és -en!

A demográfiai tendenciák teljesen egyértelműek: a különböző rasszbéli csoportok közül egyedül a fehérek száma csökken.

Míg 1950-ben a világ akkori 2,5 milliárdos népességének az egyharmada volt fehér, addig a jelenleg csaknem nyolcmilliárdos emberiségnek már csak legfeljebb a nyolc százaléka számít a szó szoros értelmében vett európai vagy europid fehérnek.

A fehérek látszólag önként léptek a kihalás útjára, de ez mesterségesen kiváltott öngyilkosság: a domináns, főleg etikai és politikai diskurzusok – amelyek cenzúrázzák, sőt kasztrálják a túlélés, a területvédés, a mieink iránti etnikai szolidaritás minden ösztönét, és amelyek ugyanakkor dicsőítik és jutalmazzák az etnomazochizmust, a multikulturalizmust, a rasszkeveredést – mára drasztikusan megváltoztatták a fehérek mentalitását.

Programok

Kortársaink többnyire már a rendszer termékei, pontosan olyan egyéniségtípusok, mint amilyeneket megkövetel, vagyis általában jellegtelen és jellemtelen karakterek, köszönhetően a rendszerhű társadalommérnökség véleményegységesítő, személyiségtorzító, uniformizáló erejének, amely a szerv­át­ültetések technikájának mintájára legyöngíti etnikai és kulturális kódjaink védelmét annak érdekében, hogy felszámolja „az általános rasszkeveredéssel mint a jövő egyetlen lehetséges alternatívájával” szembeni maradék ellenállást. Az általa terjesztett antirasszista propagandaszólamok és jelszavak etnikai-társadalmi immundepresszorként működnek.

Ezzel a stratégiával nem csak azt érik el, hogy a fehér társadalom közömbös marad a színes bőrűek beözönlésével szemben. Egyre többen vannak, főleg a fiatalok és a nők között, akik aktívan közre is működnek őshazájuk (őseiktől örökölt területük) idegeneknek való átjátszásában. Akik ilyen kollaboráns tevékenységet folytatnak, nyíltan dicsekednek vele, és megkapják érte jutalmukat a médiától, amely valósággal ajnározza ezeket a hiú, öngyilkos hajlamú és ostoba árulókat. A rendszer operáns kondicionálásnak veti alá a társadalmat, amitől szinte senki sem menekül meg, és amely már az elemi iskolában elkezdődik, és az egész tömegkultúra (mozi, televízió, internet, sajtó, irodalom) nagyipari szinten űzi: a jelek szerint rendkívül hatásosan.

Az antifasiszta „lázadók” valójában a rendszer pitbulljai, az új antidominikánusok, az „Úr (aktuális) kutyái”. Kedvenc áldozataik a nacionalisták, a biokulturális organizmus egészséges elemei. A nacionalista (identitárius) jelző mára szitokszóvá, szégyenfolttá, billoggá vált, és akire rásütik, azt sértegethetik, gyalázhatják, molesztálhatják; páriaként, sőt egyre inkább gonosztevőként kezelhetik. A tömeget, az antifasiszta bestiát, a vak, manipulált, önmaga ellenségévé idomított sokaságot a rendszergazdák biológiai fegyverként használják saját véreik ellen.

Ez az öncsonkító, öngyilkos magatartás a nemzetellenes propaganda eredménye Európában és a fehér országokban általában. Szégyenletes, nevetséges, gyalázatos nacionalistának lenni – ezt szajkózzák évtizedek óta szakadatlanul a rendszer tömegmanipulációs eszközei. A nacionalista ellenállás kis sejtjeit nyilvánosan nácinak, fasisztának, szélsőségesnek, rasszistának, bigottnak titulálják. Ezeket a kifejezéseket rágalmazásra, gyűlöletkeltésre, megszégyenítésre használják. Ez az állandó, mindenhol jelen lévő és agresszív propaganda ellentétes a fehérek legalapvetőbb egzisztenciális érdekeivel. Valójában végzetesnek bizonyulhat számunkra, mert nyíltan az önpusztításunkat, a kollektív öngyilkosságunkat célozza.

Megváltoztatni a megtámadott és elözönlött népességek magatartását és érzéseit, hogy elfogadják, sőt hozsannázzák az agresszort és a megszállót: ez a háborús propaganda vagy (ahogyan manapság nevezik) a pszichológiai hadviselés fő feladata. Ez a szüntelen ideológiai, propagandisztikus és jogi offenzíva, amelyet a kultúrmarxista társadalommérnökség, a média, a rendszer hatalmasságai folytatnak a fehér nacionalizmus ellen, a második világháború vége óta arról árulkodik, hogy ez a rendszer egyetlen és valódi ellensége, amelynek már maga a puszta létezése fenyegetést jelent rá nézve. Ezért kell gyalázni és tiltani, ezért kell üldözni a bíróságon és az utcán egyaránt.

A rendszer tömegmanipulációs eszközei a kozmopolita, univerzalista, nacionalizmusellenes modellt, a rasszkeveredést, az egyforma és egymással felcserélhető, gyökértelen világproletárt népszerűsítik. Ez az a társadalmi, politikai és gazdasági jövőkép, amelyet már több mint egy évszázada vizio­nál a tényleges baloldal és az áljobboldal egyaránt, amelyek között lényegében teljes egyetértés uralkodik az univerzalista-globalista ideológia posztulátumai tekintetében, és valójában a rendszer Janus-arcai, hiszen ugyanaz a zsigeri nacionalizmusellenesség jellemzi őket. Hiába hivatkoznak alkalmanként a hazára vagy a nemzetre, részükről egyformán hamis patriotizmusról vagy nacionalizmusról van szó, amely nem kötődik a származáshoz és a földhöz.

Az általuk emlegetett haza vagy nemzet csupán jogi és politikai entitás, amely megfelel a rendszer követelményeinek. Az ősi nemzeteket egyfajta „haladó” absztrakcióvá akarják változtatni, amelyhez minden jöttment csatlakozhat, bárhonnan származzon is. Szerintük bárki lehet brit, német vagy francia, ahogyan keresztény, liberális vagy kommunista is. Ezzel az „állampolgári hazafisággal” lényegében megfosztják az őshonosokat attól a földrajzi, etnikai és kulturális örökségtől, amely az ősiség és a vérvonal jogán csak hozzájuk tartozik. E színvak patriotizmusnak az a nyilvánvaló célja, hogy feloldja, felbomlassza, szétzilálja a vérségi hazákat; hogy a nemzetek elveszítsék ősi etnikai és kulturális azonosító jegyeiket, és végül etnikailag és kulturálisan homogénné válva összeolvadjanak a jövő etnikai tohuvabohujában.

Ezt a globális homogenizálódást szolgálják direkt vagy indirekt módon a rendszer hivatalos támogatását élvező társadalmi patológiák és devianciák (feminizmus, LMBT-izmus, antirasszizmus, nihilizmus, hedonizmus stb.) a „fehér patriarchátus” (értsd: a heteroszexuá­lis fehér férfi és a hagyományos nukleáris családmodell) elleni vallásháborújuk során. Nem csoda, hogy a fehéreknek már szaporodni sincs kedvük. Sokaknál ugyanis leesett a tantusz, legalábbis a tudatuk alatt, hogy a rendszer célja egy „sokszínű”, lehetőleg szivárványszínű (mert a jelenlegi túlzottan fehér és heteró), másféle (mert a jelenlegi túlzottan európai), vagyis nem európai Európa – az idegen megszállók számára. Ez a felismerés tükröződik immár jó ideje és egyre markánsabban a demográfiai mutatókban is – a rendszergazdák legnagyobb örömére.

Archívum

Kövess minket -on és -en!

Börtönbüntetésre ítéltek egy 48 éves magyar férfit, miután beismerte, hogy „szélsőséges jobboldali zenéket és anyagokat” birtokolt, illetve terjesztett az Egyesült Királyságban és Európa több országában.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

Brüsszelben a különleges egységek tartottak házkutatást a NATION nevű belga nacionalista párt volt vezetőjénél, Hervé Van Laethemnél. Otthonát átkutatták, őrizetbe vették, majd hosszas kihallgatás után végül vádemelés nélkül elengedték, de a telefonját és a laptopját lefoglalták.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

Dieppe kis csendes halászvároska Normandia keleti peremén, a Bethune folyócska tölcsér alakú torkolatának két oldalán terül el a La Manche csatornánál.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Egy vajdahunyadi férfit 24 órára őrizetbe vettek, mert „erőszakra, gyűlöletre és diszkriminációra uszítás” bűncselekményének elkövetésével gyanúsítják, miután „szélsőséges” tartalmú anyagokat tett közzé a közösségi médiában.

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

A Terrorelhárítási Központ (TEK) a Nyugati pályaudvaron elfogott egy német állampolgárt, akit hazájában többek között fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme miatt köröztek – közölte a Police.hu.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Charles Augustus Lindbergh (1902–1974) svéd bevándorlók leszármazottjaként látta meg a napvilágot Amerikában.

Minden iszlamista terrortámadás után az a médiamantra ömlik még a csapból is, hogy a valódi áldozatok tulajdonképpen a muszlimok.

Focsaniból Krasznogorszkba kerültünk. Itt vettek minket először névjegyzékbe, még számot is kaptunk, egyenkénti kihallgatás után.

1943. szeptember 12-én délután 2 órakor német vitorlázó-repülőgépek szálltak le a 2112 méteres Gran Sasso hegycsúcsán, és mindössze háromnegyed óra alatt kiszabadították Olaszország vezérét, a Duce-t. 

Az amerikaiak szentül meg voltak győződve, hogy az atombomba jelentette előnyük évekig, talán évtizedekig behozhatatlan lesz, ezért villámcsapásként érte őket a hír, amikor az első szovjet atombomba 1949. augusztus 29-én felrobbant a kazahsztáni Szemipalatyinszkben.

Rájöttem, hogy egy próféta veszett el bennem – de szerencsére meglett. A frankisztáni permanens arabjárás (vö. tatárjárás) legutóbbi menetével kapcsolatos eszmefuttatásomat azzal zártam, hogy a rezsim egyik válasza a történtekre az lesz, hogy további fehér adópénzekkel igyekszik majd betömni az országra szabadított Mohamedek és Fatimák millióinak egyre mohóbb száját. És mit ad Allah, igazam lett.

A jelenleg uralkodó liberális axióma szerint a fehérek elnyomók, a színes bőrűek elnyomottak, de emberfajok nem léteznek, viszont a faji sokszínűség (diverzitás) nevében ünnepeljük a különbözőségünket, mert mindnyájan egyformák vagyunk, ezért kell megszüntetni a különbözőséget a nem létező emberfajok összekeverésével, de csak a fehér országokban.

A XX. század legfényesebb temetésében volt része Josip Broz Titó kommunista vezetőnek, aki délvidéki magyarok tízezreinek kínhaláláért felelős.

A Németországban 1938. november 9-én zajlott a Kristályéjszaka elnevezést a betört kirakatokból szertehulló üvegszilánkokról kapta.

Ha 24 órával előbb térünk észhez, mint a többiek, 24 órán át bolondnak tartanak a többiek.

Igen ritka az olyan – különösen modern kori – történelmi személyiség, akit hazájában szinte osztatlan elismerés övez.

Afrika egy példátlan biológiai, környezeti, társadalmi és politikai kísérlet során minden idők legnagyobb népességrobbanásának a terepe.

A cím nyilvánvalóan az írói szabadság égisze alatt minden bizonnyal túloz, gondolhatják egyesek, hiszen cigánybűnözés előtte is volt, azonban bizonyos értelemben mégis különleges dátum 1993. augusztus 23-a, és fontos helyszín Kecskemét, a „hírös város”.