Kövess minket -on és -en!

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom területi törekvéseinek egy fejezete mára csaknem elfeledetté vált: az antarktiszi expedíció.

A történet 1936 nyarán kezdődött. Adolf itler éppen az úgynevezett „négyéves terv” beteljesítése felé közeledett, amely 1940-re volt hivatott a helyreállítani Németország erejét; a német haderőt és gazdaságot. A terv része volt – az első világháború tanulságai nyomán – Németország élelmiszer-önellátó képességének növelése is, főleg, ami a zsírokat illette: a vaj, tej, tejföl, zsír, sajt, szalonna, margarin, olívaolaj, mosószerek, gyertyák, linóleum és festékek gyártását vagy helyben megoldani, vagy helyben előállítható helyettesítőket találni. Ekkoriban a margarin egyik fő alkotóeleme a bálnazsír volt – és a német állampolgárok meglehetősen sok margarint fogyasztottak.

„A háborúhoz bálnaolajra volt szükségük” – mondja Cornelia Lüdecke, a Hamburgi Egyetem tudománytörténet-professzora és a 2012-es A Harmadik Birodalom az Antarktiszon: A német antarktiszi expedíció 1938-39 című könyv társszerzője. „A bálnaolajat Norvégiától vásárolták korábban, és nem akarták a devizát Norvégiára költeni. Maguk akartak bálnaolajat előállítani.”

Németország így elkezdett bálnavadászhajókat építeni hajógyáraiban, hogy a Déli-óceánon (a 60. szélességi kör és az Antarktisz között) vadásszanak. Ekkoriban mind az Atlanti-, mind a Csendes-óceán északabbi részeinek bálnaállománya már megtizedelődött, így messzebb kellett menni. Mivel messze tevékenykedtek Németország partjaitól, elkezdték egy antarktiszi bázis létrehozását is tervezni.

1936 augusztusában a német külügyminisztérium talált egy szakasz semmilyen ország által magáénak nem vallott földet a norvég és brit zónák között, és alakot öltött egy expedíció, amely a nyugati 20. és a keleti 10. hosszúsági kör közötti területet (a Maud királyné föld részét) felfedezi és Németország igényét érvényesíti rajta.

Az expedíció 1938 nyarán indult, vezetője egy kitüntetett első világháborús tengerészkapitány, Alfred Ritscher volt. Az expedícióhoz tapasztalat alapján válogatta embereit.

Az MS Schwabenland nevű hajó eredetileg a német légitársaság, a Lufthansa tulajdonában állt – a társaság légiposta-szolgálatának az Egyesült Államok felé való bővítésének jegyében katapulthajókat alkalmazott, amelyek a postát szállító repülőgépeket a tengeren juttatták a nyugati kontinens közelébe, majd katapultjaik segítségével útnak indították. A hajó jégtörővé alakítása három hónapig tartott. Az expedíció 1938. december 17-én indult Hamburgból, összesen 82 fővel – köztük tudósokkal, matrózokkal és tisztekkel. A jégtörő-katapulthajó emellett két Dornier Do J „Wal” („Bálna”) repülőcsónakot is vitt magával katapultjain.

A fedélzeten volt egy tiszt is, ahogy az előírás megkövetelte. A hajó egy hónap múlva érte el az Antarktiszt, és a repülőcsónakok segítségével megkezdte a légi felderítést. A magas domborzatú vidéket még sosem járta be ember, a tudósok a hajó, illetve a németországi régió után Neu-Schwabenlandnak (Új-Svábföld) nevezték el. A repülőutaknak kettős feladata volt: fényképeket készíteni tudományos célzattal, illetve érvényesíteni Németország területi igényét – ennek megfelelően a repülőutak fordulópontjain korábban ausztriai gleccsereken kipróbált, 1,2 méter hosszú, acélhegyű, horogkeresztes vezérsíkokkal ellátott alumíniumnyilakat állítottak a jégbe a levegőből.

A dolgok azonban nem mindig úgy alakultak, ahogy azt tervezték. Az egyik repülésen a személyzet az alacsony üzemanyagszint miatt kénytelen volt megszabadulni a repülőgép súlyfeleslegétől – ebbe beletartozott több doboz apró fém horogkereszt, amelyeket szintén azért vittek magukkal, hogy szétszórják a tájon, jelezve, hogy az német terület. A kidobott kis jelzők a mai napig ott hevernek.

Ezek a fényképezéssel egybekötött felderítések tudományos szempontból értékesek, mivel Lüdecke kutatásai szerint 16 százalékkal növelték az ember által feltérképezett területet a déli kontinensen. A repülők nagyobb területet jártak be, mint az egész akkori Németország. Az expedíció azonban nem húzódott el sokáig – a Schwabenland és személyzete 1939. február 5-én visszaindult Németország felé.

A hazaúton a hajó a tengerfenék egy részét is feltérképezte az Atlanti-óceánon. A hajó tudósai szeizmikus aktivitást érzékeltek, amelyről úgy gondolták, egy észak-dél irányú vulkáni láncot jelent az óceán közepén. Később bebizonyosodott, hogy ez a Közép-Atlanti hátság, ahol a Föld tektonikai lemezei szétválnak, ami által magma tör fel alóluk, és új tengerfenék keletkezik.

Az expedíció eredményeinek nagy része vagy elveszett a háború alatt, vagy rejtve maradt, amíg ki nem adták 1958-ban. Habár a köztudatot napjainkig lázban tartják a Harmadik Birodalom antarktiszi bázisairól szóló elméletek, egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a Führernek további tervei lettek volna a fagyos kontinensen. Németország sosem nyújtott be formális igényt a területre az expedíció után, és az első állandó antarktiszi német bázist, a Georg von Neumayer állomást csak 1981-ben hozták létre. Új-Svábföld napjainkban a Maud királyné föld többi részével együtt Norvégia külbirtokának számít.

Kövess minket -on és -en!

Az európai szuverenista jobboldal szőke üdvöskéje, Eva Vlaardingerbroek lelkendezve tudatja egymillió követőjével az X-en, hogy reményei szerint Donald Trump tervezett vámintézkedései „az EU végének a kezdetét” fogják jelenteni, mert visszahozhatják a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat, és így majd összeomlik az EU gazdasági „szükségességének” hazugsága.

Adolf Hitler álmainak egyike Berlin nagyszabású, pénzt, időt, energiát nem sajnáló átalakítása volt, hogy az a győztes háború után a világ fővárosa lehessen.

Jean-Marie Le Pen-t egy a Blood and Honour mozgalomhoz köthető csoport köszöntötte otthonában, ahol együtt énekeltek az idős hazafival.

A mai Puskin mozi 1946-ból származó moziműsoránál bizarrabbat ritkán lehet látni.

Egy emberként hördült fel a „nyilvánvalóan nem hálózatként működő liberális média”, amikor Trump a feketék, vagy egyéb túlvédett rassz helyett a fehéreknek adott menedékjogot.

A Terrorelhárítási Központ (TEK) a Nyugati pályaudvaron elfogott egy német állampolgárt, akit hazájában többek között fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme miatt köröztek – közölte a Police.hu.

Nem biztos, hogy egyáltalán érdemes még szót vesztegetni a franciaországi parlamenti választásokra, legfeljebb néhány groteszk jelenségre azok apropóján.

Az orosz fajvédő, nacionalista félkatonai Rusich Csoport arról számolt be, hogy hivatalos megállapodást kötött az FSZB határőrszolgálatával, hogy hírszerzési tevékenységeket folytasson és megerősítse a Finnországgal közös határt.

A rendőrség vizsgálatot indított, miután egy ausztrál nemzetiszocialista csoport a közösségi médiában posztolta, hogy tüntetést szervezett egy állítólgosan aboriginál helyszínen Új-Dél-Wales északi részén.

Beregszászon voltam 1944 októbere elején, amikor az oroszok bekerítették a várost. Levetettük a katonaruhát, és civilben – amit a lakosságtól kaptunk – elindultunk hazafelé.

Egy 21 éves nemzetiszocialista aktivista titokban rögzített beszélgetéseit felhasználják a terrorizmus vádjával kapcsolatos perében Kanadában.

Nincs olyan harckocsi a II. világháború történetében, mely a Tigrisnél jobban jelképezné a hitleri Németország páncéloserejének ütőképességét.

A szövetségi ügyészek 18 éves börtönbüntetést kérnek a 36 éves Sarah Beth Clendaniel számára, aki bűnösnek vallotta magát abban, hogy megpróbálta felrobbantani az elektromos állomásokat Baltimore környékén, hogy destabilizálja a kormányt egy fehér fajvédő akció keretében.

Archív filmfelvétel került elő a Magyarország történő német bevonulásról, ami 1944. március 19-én történt. A film tanúsága szerint a magyarok barátságosan fogadták a szövetséges csapatokat.

Szülővárosában, a nyugat-franciaországi La Trinité-sur-Merben szűk családi körben eltemették Jean-Marie Le Pent, a francia Nemzeti Front alapítóját.