Dietrich Eckart már 1919-ben meglátta Adolf Hitlerben a Führert

Kövess minket -on és -en!

Egy különleges szerepet játszott a nemzetiszocializmus korai napjaiban a német költő és drámaíró Dietrich Eckart, aki Neumarkt-in-der-Oberpfalz faluban született.

Már 1919 nyarán belépett a nemzetiszocialista párt elődjébe, a Német Munkáspártba (Deutsche Arbeiter Partei). Filozófiai értekezéseket is írt, ennek egyik legismertebb gyöngyszeme Henrik Ibsen „Peer Gynt"-jének a fordítása és elemzése volt, amelyet 1912-ben publikáltak. Eckart felébredése a bajok igazi okainak eredetére tizenéves korában ment végbe. Ekkor jelentek meg antiszemita költeményei és egy szabálytalan időközönként megjelenő lapja az „Auf Gut Deutsch", amelynek kiadását a Thule Társaság támogatta.

Dietrich Eckart éles szeme már 1919 szeptemberében felfedezte a német nemzet későbbi vezérét: Adolf Hitlert. Hamarosan mindketten felfedezték egymásban a radikális nacionalistát, antidemokrata és zsidóellenes nézeteik azonosságát.

Hírek

Eckart első összeütközése a „törvénnyel” a Weimari Köztársaság idején 1923-ban kezdődött, amikor a berlini államügyész pert indított ellene „antiszemitizmus és hitelrontás” miatt, azok után, hogy a Reichpresident Friedrich Ebert ellen „uszított” a „Miesbacher Haberfesttreiben 1922” cím alatt. Ebben a cikkében, vagy inkább: művében, Eckart a németországi bajok okozói között említette Ebert zsidóságát és németgyűlöletét.

A kitűzött tárgyaláson (1923. március 23.) nem jelent meg a Leipziger Staatsgerichtshof (lipcsei főügyészség) bíróságán, ezért letartóztatási parancsot adtak ki ellene. Április végére már világossá vált, hogy a Leipziger Kriminalpolizei komolyan kerestette Eckartot. Adolf Hitler egy egész osztag fegyveres SA-harcost küldött Eckart háza elé, de így is érezhető volt, hogy a letartóztatás csak idő kérdése.

Christian Weber, egyike a legelső NSDAP tagoknak (párttagsági száma #15 volt) jött elő a megoldással: egyik közeli barátja Bruno Büchner tulajdonában volt egy kis birtok Platterhof-an-der-Obersalzbergben, nem messze Berchtesgardentől. Véleménye szerint Eckart itt kitűnő búvóhelyet találhatott és a rendőrség nem merné itt zaklatni. Úgy is lett. Szigorúan titkos körülmények közepette maga az SA Személyzeti Főnöke, Ernst Röhm szervezte meg szöktetését az új biztonságos helyre. Néhány nappal később a sikeres akciót követően maga Adolf Hitler is meglátogatta.

Később így emlékezett azokra a napokra és találkozására Hitlerrel. „Lenyűgöző volt a látvány – mondta – az az érzésem volt, hogy a Himalájánál jártunk. A Moritz Házhoz való bejutás szinte lehetetlen volt: gyalogszerrel lehetett csak meredek hegyoldalon való kapaszkodással feljutni. Így is többször meg kellett állnunk levegő után kapkodni. Reggelente 7:00 órakor keltem és csak a felkelő nap felé bámultam – mintha egy más világban élnék. Frau Büchner nagyon kedves volt, soha nem éreztették velem a vendég szerepét, mint egy családtag úgy viseltettek velem szemben”.

„Egy napon barátom, Hitler is meglátogatott. Úgy mutattam be őt a Büchner családnak mint 'ifjú barátomat, Herr Wolf-ot'. Senki sem tudta, hogy Adolf Hitlerrel áll szemben...” 

1923 novemberében, a meghiúsult puccskísérlet után - amelyre egyébként maga Eckart is ösztökélte Hitlert - másnap őrizetbe vették. Tekintettel azonban szívbajára még Karácsony előtt hazaengedték. Nem sokkal később, 1923. december 26-án, 55 éves korában elhunyt. December 30-án temették el Berchtesgardenben. Sírkövét a mai napig is láthatja az arra vándorló.

1923 után a Führer nagy becsben tartotta egykori „atyai barátját”. Külön szobát szenteltek emlékének a müncheni „Barna Házban”, amelyet érintetlenül hagytak egészen a háború végéig, amikor a „felszabadítók” ámokfutásának következményeként súlyosan megrongálták az Eckart Szobát. Ezt olyan komolyan fogták fel, hogy amikor 1938-ban a renoválás és hozzáépítkezés megkezdődött, az egész épületet lebontották, kivéve az Eckart Szobát. Az új Platterhofnak e szoba köré kellett épülnie.

Dietrich Eckart egy fontos kulcsfigura volt Adolf Hitler felemelkedésében. A későbbiekben „látnoknak” hívták, mert már barátságuk kezdeti éveiben úgy nevezte Hitlert, mint a „jövő Führerje minden németnek”.

Hírek

Hitler pedig úgy referált Eckartról, mint aki „éppen olyan gyönyörű verseket ír, mint Goethe", és olyan tisztelettel beszélt mindig róla, mint senki másról a korai küzdelem korszakából. Könyvében, a Mein Kampfban pedig úgy említi Eckart nevét, mint Mártír és a befejező mondatokat hozzá ajánlotta:

„És közöttük felismertem azt az embert, aki egész életét annak szentelte, hogy tudatra ébredését nemzetének felvilágosítására szentelje írásaiban, költeményeiben és végül örökségében: Dietrich Eckart.”

Gerhard Lauck (NSDAP/AO - Nebraska, USA)

Kövess minket -on és -en!

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

A Falange hívei közül mintegy 700-an vonultak végig a spanyol fővároson az alkotmány ellen tüntetve, fasiszta jelszavakat skandálva.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

w A katolikus és nemzeti érzelmű diák, Quentin Deranque ügye, akit több mint egy héttel ezelőtt az Antifa terrorszervezethez köthető militánsok meglincseltek és meggyilkoltak továbbra is megrázza a francia társadalmat.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Egy norvég anya meglepődve fedezte fel, hogy Adolf Hitler Mein Kampf című könyve a legnépszerűbb kötetek között van egy gyerekeknek szóló digitális olvasási kampányban – jelentette a norvég TV2 a Budstikka újságra hivatkozva.

Riadó! Náciveszély! Égen-földön, éjjel-nappal, mindenhol és mindenkor. A nácik a nyugati liberális-parlamentáris kleptokráciák és a kelet-európai illiberális-autokrata kleptokráciák spájzaiban vannak.

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának „Rewards for Justice” (RFJ) programja akár 10 millió dolláros jutalmat kínál azoknak, akik olyan információkkal szolgálnak, amelyek négy, az amerikai kormány által külföldi terrorista szervezetnek (FTO) minősített, Európában működő antifa csoport pénzügyi működésének megzavarását eredményezhetik.

A 2024-es évet a globális antiszemitizmus soha nem látott mértékű növekedése jellemezte, összesen 6326 dokumentált esettel, ami 107,7 százalékos növekedést jelent 2023-hoz képest.

A Tiszamenti falucskában – Tiszaeszláron – egy Solymosi nevű parasztasszony kékítőért küldötte Eszter nevű 14 éves leányát. A kis Solymosi Eszter azonban sohasem tért vissza.

Churchill már egy 1941. október 25-i beszédében a háború egyik céljaként jelölte meg az ellenség politikai és társadalmi elitje körében végzett tömeges kivégzéseket.

A Nordic Sun Kulturális Központ idén februárban nyitotta meg kapuit. Azóta a szélsőbaloldal támadásainak kereszttüzében áll. Idén márciusban több napon át tartó rongálás-sorozat vette kezdetét, amelyet a Momentum erzsébetvárosi szervezete vállalt magára.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

1945 februárjáig Európa egyik legszebb barokk városát, az Elba menti Firenzeként is emlegetett Drezdát megkímélte a második világháború vérzivatara, és elkerülték az 1943 nyara óta folyamatos, a Németországot romba döntő szövetséges terrorbombázások.

Egy nemzetközi kutatócsoport egy Oroszország területén fellelt csontváz 37 ezer éves genomját elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a mai skandinávok a legközelebbi élő rokonai az első, európainak nevezhető embereknek. 

A Nyilaskeresztes Párt Szálasi Ferenc nemzetvezető részvételével tartotta meg december havi Nagytanácsát, jelentette 1944 decemberében a Magyar Távirati Iroda.

Százmillióra becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát a világon, hazánkban is százezrek vesztették életüket. Ennél is többen voltak azok, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított.

Nem könnyű téma, de rendkívül hálás azok számára, akik lelkükben az új és győzelmes Európa képét hordozzák és rendkívül tanulságos azok számára, akik még haboznak, tapogatóznak és keresik a bizonyosságokat.

Igazi européer úriemberek bombázgattak egy Drezda nevű német ékszeres dobozt 1945. február 13. és 15. között, ennélfogva nem is nagyon szoktak róla megemlékezni.

A „magyar forradalomért való lelkesedés” miatt, vagy 1956-ot csupán ürügyként felhasználva 257 személy ellen alkalmaztak megtorlást a Szovjetunióban. 

1945. január 28-án délelőtt a szovjetek négy harckocsival elérték és lezárták a Dunapentele–Perkáta és Perkáta–Adony útvonalakat.

1951. május 21-én kezdődtek meg a kitelepítések Budapesten. A kommunista rendszer által nemkívánatosnak nyilvánított személyek ingatlanjait elkobozták, őket pedig kényszerlakhelyre költöztették, ahol mezőgazdasági munkát kellett végezniük.

Míg egyik oldalról a csatát – méltánytalan módon – még említésre sem méltatják, másik oldalról sokszor túlmisztifikálják azt, és a magyarság életének legjelentősebb ütközeteként tartják számon.

Idegen megszállás idején rendszerint szabad prédának számítanak a lányok és asszonyok is a megszállók számára.

Kötelességünk emlékezni hőseinkre, emellett pedig erőt tudunk meríteni életpéldájukból.

A vikingek többek voltak puszta vérszomjas kalózoknál: telepesek, földbirtokosok, gazdák, s legfőképp leleményes politikai érzékkel megáldott kereskedők.