Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A Brüsszel belvárosba haladó busz ablakából kitekintve az ember alig hiszi el, hogy Európa fővárosában jár.
Török éttermek, kávézók, büfék, üzletek sorjáznak egymás után. A flamand, vallon feliratok szinte eltűnnek, helyüket török nyelvű táblák foglalják el.
A férfiak a kávéházakban beszélgetnek, cigarettáznak, akárcsak otthon - pontosabban a török negyed lakói szerint nekik már Belgium az otthonuk. A számok sokkolóak. Az 500 milliós Európai Unióban a muszlim bevándorlók és leszármazottaik száma - az illegálisan itt tartózkodókkal együtt - eléri az 60 milliót. A muszlimok a bevándorlók 95 százalékát teszik ki.
Erre mondta Moammer Kadhafi líbiai elnök: az iszlám győzni fog Európában, de kardok, fegyverek és hódítás nélkül. Ha így folytatódik - márpedig a tendenciák erre utalnak -, Európa néhány évtized múlva iszlám földrésszé válik.
De hogyan került ez a nagyszámú iszlám közösség Európába, amikor a második világháború után még mutatóba sem igen lehetett egy háztömbnyi muszlimot találni? A magyarázat mögött az a tény rejlik, hogy a gyarmati rendszer felbomlása az ötvenes évek végén egybeesett a nyugat-európai gazdasági fellendüléssel. A termelés bővülését azonban akadályozta a munkaerőhiány. Ezért az egykori anyaországok kapzsi gyáriparosai és a rasszok összekeverésében messianisztikus megváltást vizionáló, Amerikát éppen az Európai Unió képében lemásolni kezdő politikusai megengedték, hogy a francia, angol, belga, holland iskolákat végzett, a gyarmati közigazgatásban jártas személyek Európában telepedjenek le. A Hitler utáni Németország ebből a szempontból kivétel, mert nem voltak gyarmatai; ezért a "nácitalanított" politikusai a hatvanas években szerződéseket kötöttek Törökországgal az idegenfajú és vallású munkaerő betelepítésére.
A befogadó államok rövidlátó vezetői úgy vélték: ha az idegenekkel együtt tudtak élni a gyarmatokon, akkor minden simán fog menni a volt anyaországban is. Ez alapján nyert teret az az őshonos nemzetek számára öngyilkos liberális bevándorlási politika, mely részben még ma is tartja magát és amely a jelenlegi adatok alapján az európai nemzetek eltűnését fogja eredményezni. A sokadik hullámban érkezők közül számosan már nemhogy nem beszélnek semmilyen európai nyelvet, de sokszor még anyanyelvükön sem tudtak írni, olvasni.
A legnagyobb őrültségnek így az integráció feltételezése bizonyult. A muszlim vallás ugyanis ellenáll mindenfajta külső "behatolásnak"; az iszlám hit nemcsak vallási kötődést jelent, hanem világnézetet, életformát is. Így az esetek többségében náluk a társadalom legkisebb egysége a nagycsalád, ahol részben azért kell sok gyerek, mert ez a gazdasági lét alapja, és a felnövekvő nemzedék feladata lesz, hogy később eltartsák szüleiket, nagyszüleiket.
Így aztán míg az európai lakosság száma csökken, a bevándorlóké meredeken növekszik. Egy országban a lakosság számának szinten tartásához 2,11 százalékos születési arányra lenne szükség. Ezzel szemben az EU-ban a születési arány 1,38 százalékos. Az európai születési lista élén Franciaország áll 1,9 százalékos aránnyal, a végén Spanyolország szerepel 1,1 százalékkal. De a franciák még így is bajban vannak, mert a muszlim lakosság születési aránya 8,1 százalékos, aminek következtében a húsz évnél fiatalabbak 30 százaléka ma már muszlim. A nagyobb városokban, mint Nizza, Marseille vagy Párizs, ez az arány eléri a 45 százalékot is. Húsz év múlva minden ötödik franciaországi lakos iszlám hitű lesz, a borúlátók pedig attól tartanak, hogy negyven év múlva Franciaország iszlám köztársasággá válik.
|
|
|
|
|
|
Az elmúlt 30 évben Angliában a muszlim lakosság száma 82 ezerről 2,5 millióra nőtt, és már ezer mecset található az országban. A 16 milliós Hollandiában az újszülöttek 50 százaléka muszlim, és 15 év múlva a lakosság fele iszlám hitű lesz. A tízmilliós Belgium polgárainak 25 százaléka az iszlámhoz kötődik, és az újszülöttek 50 százaléka szintén muszlim. Ezeket az arányokat mutatja minden olyan európai nagyváros, ahova nagyobb számban telepítettek be harmadik világbeli bevándorlókat.
A skandináv országokban elharapózó nemi erőszak hullámról és a rablások, fosztogatások számának utóbbi évtizedekben tapasztalt megugrásáról etnikai alapon összesítő statisztikák hivatalosan egyetlen európai országban sem készülnek, így ezekről csak az alternatív sajtóból lehet némi borzasztó sejtésünk. Elég az hozzá, hogy - Kongó után - Svédországban követik el a legtöbb nemi erőszakot a világon (a skandináv ország - Franciaországgal holtversenyben - a színesbőrű bevándorlástól leginkább sújtott európai állam). Ezeket az eseteket viszont a "fajok békés egymás mellett élése" érdekében folyamatosan cenzúrázzák és kozmetikázzák, így az őshonos lakosság csak suttogva, rémhírekből értesül arról, hogy mit művelnek a lányaikkal, miközben az államgépezet és a polkorrekt média továbbra is a harmadik világbeli bevándorlást népszerűsíti és segíti elő. A műveiben a muszlimokat valós színben feltüntető, Theo Van Gogh holland filmrendező 2004-es meggyilkolása után pedig a kevésbé szélsőséges liberálisok is megérthették volna, hogy a tolerancia egyirányú utca.
