Kövess minket 
-on és 
-en!
Mikor is volt a másnap? Nem tudni. A válaszhoz ugyanis ismernünk kellene Sztálin halálának napját, csakhogy a szovjet pártvezér végóráinak históriája a könyvtárnyi irodalom ellenére máig találgatásokkal, talányokkal teli.
A fokozatosan csöpögtetett hivatalos közleményeknek sokan már 1953 tavaszán sem adtak hitelt. Az akkor Svájcban élő antifasiszta és antibolsevista író, Thomas Mann március 4-én ezt írta naplójába: „Hírek Sztálinról, aki nyilvánvalóan halálos beteg. Agyvérzés, bénulás, eszméletvesztés. Hivatalos közlemények jönnek, aztán elakadnak. Valószínűleg már halott. Megölték? Zűrzavaros hatalmi harcra van kilátás.”
A következő napon a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) Központi Bizottsága „fájdalommal megtört szívvel” tudatta az ország és a világ „valamennyi dolgozójával”, hogy „Lenin harcostársának és ügye lángeszű folytatójának, a Kommunista Párt és a szovjet nép bölcs vezérének, tanítómesterünknek szíve” 1953. március 5-én, csütörtökön 21 óra 50 perckor utolsót dobbant. E késő esti hírről a magyar nép csak másnap, péntek reggel a rádió félhetes műsorából értesülhetett.
Megrendeléssel értesülve
A másnap kezdetének tekintsük tehát március 6-át, amely minden szempontból sűrű nap volt Magyarországon is. Arról, hogy a diktátor egészsége úgymond megrendült, az újságolvasók már az előző napon is tudhattak, hisz erről a lapok aggódó hangú egyenközleményt adtak ki.
Az egyik napilap, a Népszava első oldalán a Féltő szeretettel fordul hazánk népe Sztálin elvtárs felé című cikk kezdő sorában a „mélységes megrendüléssel” szófordulat „mélységes megrendeléssel”-ként jelent meg, s ezért a sajtóhibáért a lap olvasószerkesztője, Bodó Béla féléves börtönnel lakolt.
A bizánci koreográfiában jártas Rákosi Mátyás és a magyar pártvezetés már március 4-én élt a gyanúperrel, hogy tulajdonképpen „a szocializmus nagy építőmestere” elhunytát vetíti előre az a bejelentés, hogy a testvérpárt vezetője agyvérzést kapott.
A Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) operatív szervezete, a Titkárság a halálhír közzétételének másnapján, a reggeli órákban rendkívüli ülést tartott, amelynek egyetlen napirendi pontja volt: a Sztálin elvtárs halálával kapcsolatos tennivalók kijelölése. Noha e tanácskozásról csak szűkszavú jegyzőkönyv maradt fenn, abból azonban egyértelműen kiderült, hogy a Titkárság mind a 13 tagjának bőven akadt feladata és ellenőriznivalója, s a végrehajtásban Rákosi járt az élen.
|
|
|
|
|
|
Valószínűleg már az előző éjszaka több – a sajtóban aztán 6-án megjelent – közleményt is ő fogalmazott meg, részvéttáviratokat a „gyászbaborult magyar dolgozó nép nevében” a testvérpárt vezetőinek, valamint egy felhívást a magyar néphez, hogy már csak a szörnyű veszteség miatt is „zárjuk még szorosabbra sorainkat, tömörüljünk még jobban nagy pártunk, Népköztársaságunk Kormánya, Sztálin elvtárs hű tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs köré”.
