Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1921. december 14-én kezdődött az a népszavazás Sopronban és környékén, amelyen a lakosság 65 százaléka a Magyarországhoz való tartozásra szavazott.

Ez volt az egyetlen esemény, amely a trianoni szerződést módosította: a kormány 2001-ben a népszavazás emlékére december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánította.

Az első világháború végén megindult az Osztrák-Magyar Monarchia – nagyhatalmak által támogatott – felboncolása. 1918. november 12-én az önálló német-osztrák állam ideiglenes nemzetgyűlése egyhangúan kikiáltotta a Német-Ausztriai Köztársaságot. Az osztrák sietség legfőbb oka az előremenekülés volt, azaz, hogy ezzel a lépéssel megelőzzék a többi utódállam megalakulását és időben kijelöljék Német-Ausztria jövőbeli államterületét.

A reménybeli államhatárok magukba foglalták a magyar királyság határmenti megyéinek egy részét, azaz Nyugat-Magyarország egyes területeit is. Az osztrák politikusok ez irányú igényeiket a terület német jellegével támasztották alá. Az etnikai érvek megalapozottak voltak, ám a kedvező nagyhatalmi döntés eléréséhez ez kevés volt. Szomszédunknak a több évszázados nagyhatalmi helyzet után meg kellett barátkozni a kisállamiság gondolatával, gazdaságát az induló időszak válsága és a háború következményei mellett strukturális gyengeség is sújtotta.

Osztrák plakát a népszavazási kampányból: „Ne bízz a hízelgő dalokban! Szavazz németként!”

Az általános krízisből kivezető utat sokan az osztrák-német egyesülésben látták, amit azonban a győztesek – a franciákkal az élen – mereven elleneztek, mivel ez területileg jelentősen megnövelte volna Németországot. Hiába hozott tehát az osztrák nemzetgyűlés tiltakozó határozatot a nemzeti önrendelkezés jogának csorbítása miatt, a győztesek eldöntötték a kérdést: a békekonferencia kimondta az Anschluss tilalmát. Ausztria életképtelenségének gondolata és az ehhez kapcsolódó mozgalom azonban így elég ütőképes fegyvernek bizonyult, hogy a békerendezés során kedvezőbb eredményeket lehessen elérni. Az Anchluss-tilalom tehát újabb fejtörést okozott a győzteseknek: hogyan lehet a válságban vergődő Ausztria életfeltételeit javítani, és az országra köszöntő destabilizációt megállítani? E célra ragyogóan megfelelt az a nyugat-magyarországi térség, melynek átadása megfelelt a sűrűn hangoztatott, ám csak ritkán alkalmazott etnikai elveknek is.

Magyar plakát a népszavazás előtt

A javaslat annál is inkább használhatónak bizonyult, mivel általa mód nyílt az elsősorban cseh politikusok által követelt, ám egyetlen nagyhatalom által sem támogatott, ún. korridor-tervek meghiúsítására. Burgenland létrehozásával elejét lehetett venni a cseh szándékoknak, egyúttal meg lehetett hozni a válságban vergődő – és a győzteseket erre folyton emlékeztető – Ausztria életkedvét az önálló állami léthez. A nyugati határszél egy részét az Ausztriára és Magyarországra kényszerített békeszerződések tehát elszakították az országtól. A hasonló sorsra jutott országrészek közül Nyugat-Magyarország volt az egyetlen terület, mely nem állt a szomszédos utódállamok megszállása alatt. Ez a tény némi manőverezési lehetőséget adott a szorult helyzetben lévő magyar kormánynak.

Osztrák plakát: „Anyám, ne szavazz Magyarországra, mert akkor Horthy-katonává kell lennem”

Szerencsére időközben más szelek fújdogáltak a nemzetközi életben is. Az európai színtéren főszereplővé vált franciák szerettek volna némi befolyásra szert tenni a magyar politikai és gazdasági életben, miközben ingerülten figyelték, hogy Ausztriában – Nyugat-Magyarország átengedése ellenére – továbbra sem csökkent az Anschluss iránti vágy. Párizsban el tudtak képzelni olyan gesztust, mely alkalmas volt arra, hogy Magyarországon növeljék a franciák iránti szimpátiát, egyszersmind az osztrákok orrára koppintsanak vele. Olyan lépést kellett tenni, amely mindkét célnak megfelelt, s mindeközben nem keltett nagy felháborodást Párizs közép-és dél-kelet európai szövetségeseinek körében. Erre alkalmasnak mutatkozott Sopron és környéke visszajuttatása Magyarországnak.

Osztrák plakát és az arra adott magyar válasz: „Nyisd ki, az édesanyád van itt!” – „Nyisd ki, még nem raboltunk eleget!”

Noha nyíltan nem biztatták a magyar a felet, de „ráutaló” magatartással és az olasz külpolitika bevonásával a különböző diplomáciai tárgyalótermekben megszellőztették a „Burgenlandért Sopron” formulát. Az alkura az osztrákokat is rá kellett venni. Ebben, és az egész ügy megoldásában fordulatot hozott a hír: fegyveres felkelés tört ki Nyugat-Magyarországon a terület osztrák birtokba adásának megakadályozására. A megmozdulásokkal másfél hónapig tartó felkelés vette kezdetét.

Osztrák plakát: „Burgenlandiak, soproniak, legyetek minél többen a gazdasági elszakítás ellen, ami a pusztulásotokat jelenti!”

Ennek egyik epizódjaként Prónay Pál, inszurgensei élén, október 4-én, Felsőőr központtal kikiáltotta a független, ám csekély támogatottságú, mindenkitől elszigetelt és főleg minden anyagi eszközt nélkülöző Lajtabánságot. Egészen nyilvánvaló, hogy a magyar kormány az égvilágon semmit nem tett az ellen, hogy a szerveződő csoportok bejussanak a térségbe, sőt azok fegyverhez jutását is segítette. Mondhatjuk úgy is, hogy a hivatalos szervek paplan alatt támogatták az irreguláris csapatokat, nyíltan azonban nem vállalhattak közösséget a felkelőkkel, akik pedig a magyar revizionizmus kormányellenes irányzataként alkalmas terepet találtak Nyugat-Magyarországon a fegyveres ellenállásra.

A magyar kampány során párhuzamot vontak a Tanácsköztársaság emlékei és a bécsi szociáldemokrata kormányzat között

Hála a kötélen ezúttal ügyesen egyensúlyozó magyar kormánynak, az osztrák vezetés előtt világossá vált, hogy csendőreivel képtelen lesz a terület birtokba vételére: a kompromisszum elkerülhetetlen lesz. A felkelésnek nem elhanyagolható szerepe volt abban is, hogy a brit diplomácia szintén Sopron visszaadásának a pártjára álljon. Halálos áldozatokat követelő, mindenkit felzaklató felkelés egyengette el tehát a korábban már kikarózott utat az olaszországi Velence felé, ahol nemsokára megjelentek az érdekelt tárgyalófelek, hogy megkössék a megállapodást Sopron sorsáról. Október 21-én itt került sor a népszavazási formula aláírására.

A megállapodás szerint 1921. december 14-16-án Sopronban és nyolc környező községben megkérdezték a lakosságot a tulajdonképpen már eldöntött kérdésről: a városnak és környékének visszaadásáról. A 23 561 szavazóból 15 334 fő (65,08%) szavazott Magyarországra, 8227 fő (34,92%) Ausztriára, 502 (2,09%) szavazat érvénytelen volt. Ezért kapta meg Sopron 1922-ben a Leghűségesebb Város (Civitas Fidelissima) címet.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Kétségtelen, hogy 2023. október 7-ét az izraeli hadsereg (IDF) fennállásának eddigi leggyászosabb napjaként fogja nyilvántartani a hadtörténet.

Egy szövetségi esküdtszék 63 vádpontban ítélte el Robert Bowerst, azt az ötvenéves férfit, aki 2018 októberében tizenegy zsidóval végzett egy pittsburghi zsinagógában.

Időről időre, újra és újra találkozunk a Nagynémet Birodalommal kapcsolatban azzal a megállapítással, hogy a német intellektuális elit a nemzetiszocialista kormányzat 1933 januári hatalomra kerülését és hatalmának megszilárdulását követően elhagyta Németországot és számkivetésbe ment.

Ausztria 2019 óta a nemzetiszocializmus 26 ezer „áldozatának”, illetve leszármazottjaiknak adott állampolgárságot – közölte Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter.

Május 9-én hajnalban nyolc határozott ember betört az újvidéki Crni Ovan közösségi kávézóba, ahol felforgatták az asztalokat és a székeket, s az elborított bútorokra kifeszítették Vajdaság tartomány zászlaját – szomorkodik a szélsőbalos Mérce.

A balközép zöldpárt berlini politikusa Adolf Hitlert éltette, amikor a rendőrök éppen alkoholtesztre vitték.

A brazil szövetségi rendőrség szerint 2019 óta megugrott a „neonácizmusra való felbujtás” miatt indított nyomozások száma, amely idén is „jelentős növekedést” mutat.

Körözést adott ki Yaroslav Hunka 98 éves kanadai állampolgár, a Waffen-SS Galícia ukrán hadosztályának veteránja ellen az orosz belügyminisztérium.

A Római Birodalom és Oroszország történelmi példája meggyőzően bizonyítja, hogy a kollektivista-bolsevista ideológia pszichésen-mentálisan beteg társadalmakban alig talál ellenállásra.

A 350 kilós német birodalmi sas bronzszobrát, amely a Graf Spee nehézcirkálót díszítette egykor, még 2006 elején emelték ki a tengerből Uruguay partjainál.

1886-ban egy tucatnyi fajvédő nézeteket valló német család – a híres filozófus, Friedrich Nietzsche húga és sógora vezetésével – Paraguayba hajózott, hogy ott létrehozzon egy árjákból álló kolóniát.

Korábban röviden – a „tudományos” értékéhez mérten – már szó esett egy bizonyos Robin DiAngelóról annak kapcsán, hogy az ő agyszüleménye a woke-izmus bibliájának számító White Fragility (Fehér törékenység) című könyv.

Az NZóna Podcast tematikus Homo Viator sorozata ezúttal az 1945-ös budavári kitörést és a Becsület Napját vizsgálja világnézeti szempontból.

A felvidéki Szencen található Anton Bernolák Gimnázium történelem tanárát Slavomír Maľát diákjai jelentették az iskolának, miután nézeteivel és véleményeivel a „törvénysértés határán mozgott”.

Jó három órai gyaloglás után érkeztünk Szucsányba, ahol a gimnázium udvarán, 1945. április 18-án 10 órakor adtuk át fegyvereinket a csehszlovák katonáknak, akik az épületben szállásoltak el bennünket.

A politikai rendőrség Kecskeméten 1945 áprilisában és májusában jelentős letartóztatási hullámot indított el, pontosan úgy, ahogy a szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt többi magyar, majd német területeken.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

A kárpáti harcok során elszakadtam alakulatomtól, a visszatérés lehetetlenné vált. Hazamentem Kecskemétre. Ott városszerte olvasható volt a felhívás: a volt katonák jelentkezzenek a szovjet parancsnokságon. Jelentkeztem.

Robert Rundo, az amerikai fehér nacionalista Rise Above Movement társalapítóját a Los Angeles-i Megyei Kerületi Bíróságon fogják meghurcolni, mert a hatóságok szerint „erőszakos lázadásokat” szervezett.

A Pesti Srácok információja szerint a német szövetségi főügyész gyilkossági kísérlet miatt nyomoz a szélsőbaloldali Lina Engel, Johann Guntermann és Tobias Edelhoff ellen.

1944. március 19-én a szövetséges Nagynémet Birodalom katonái bevonultak Magyarország területére, azonban ennek hosszú előzményei voltak.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Egy fagylaltárus remek üzleti lehetőséget láthatott abban, hogy furgonjával az auschwitzi emlékmúzeum bejárata előtt parkoljon le, hogy az odalátogató turistáknak árulja a fagyit.

1945. február elejére a neuhammeri táborban kiképzés alatt álló magyar hadosztályok (az SS 25. „Hunyadi” és 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztályai) által elfoglalt elhelyezési körleteket a szovjet csapatok egyre jobban megközelítették.