Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az Anophthalmus hitleri egy ártalmatlan kis bogár, amely csakis Szlovénia nyirkos barlangjaiban honos. Minthogy soha nem jut fel a napfényre, nincs is szüksége látásra - vak szegény (erre utal genusneve is).

A nálánál is kisebb barlangi állatokkal táplálkozik. Senkit sem zavar, senkinek sem szúrna szemet, és legfőképpen egyetlen ember sem vadászna rá, ha nem az lenne a neve, ami. A "hitleri" fajnév ugyanis nem véletlen egybeesés, az állatot valóban a Führerről nevezték el.

Az első felmerülő kérdés persze az, hogy hogyan juthat egy entomológus eszébe, hogy éppen Hitlerről nevezzen el egy bogarat. Nos, erre az a magyarázat, hogy a bogarat még 1937-ben írta le Oscar Scheibel német amatőr rovarász, és akkoriban Németországban enyhén szólva sem számított különlegességnek a dolgok Hitlerről történő elnevezése. (Egy évvel járunk azelőtt, hogy a Time magazin Hitlert választotta az Év Emberének!)

Scheibel az átlagnál is nagyobb Hitler-rajongó volt, és gesztusa nem is maradt észrevétlen: a Führer személyesen fejezte ki háláját a névadás miatt. Ugyanakkor a név a háború után sokszorosan megnehezítette a bogár életét - és ez a mai napig tart. Kezdetben viszolygást váltott ki a zsidó és liberális kutatókból, múzeumokból a Hitler-bogár, nem szívesen foglalkoztak vele, nem vették be a kutatóprogramokba, a gyűjtemények alsó fiókjaiba süllyesztették, ökológiai jelentőségét lekicsinyelték, csak hogy ne kelljen tudomást se venni róla.

Akkor miért nem nevezték át? - merül fel a kérdés. Azért, mert a rovarászok között íratlan törvény, hogy ha a felfedező egyszer már elnevezett egy fajt (és az a név a leírás pillanatában nem ellenkezett a szabályokkal), akkor az a név már örökre megmarad.

Évtizedek negligálása után az utóbbi évtizedekben megnőtt az érdeklődés az Anophthalmus hitleri iránt. Nem feltétlenül a tudományos vizsgálatok száma nőtt meg velük kapcsolatban, inkább a nemzetiszocialista szubkultúrában lett tisztelete a kipreparált példányainak. Szlovéniában olyan orvvadászok működnek, akik kifejezetten erre a rovarra specializálódtak, hiszen neve és veszélyeztetettsége okán akár több ezer eurót is elkérhetnek érte a feketepiacon (más, visszafogottabb vélemények ennél egy nagyságrenddel kisebb a reális ár).

A bogár védett Szlovéniában, így törvényesen nem lehet vele kereskedni. A bűnözők az eladásra kínált példányokat rendszerint természetes élőhelyéről gyűjtik be, de már arra is volt példa, hogy múzeumi gyűjteményből lopták el. A bogár olyan népszerűvé vált a csempészek szemében, hogy ha a felszínen élne, valószínűleg már kiirtották volna. Nagy szerencséje, hogy a barlangok szűk repedéseibe húzódik, így rendszerint elérhetetlen az ember számára.

A kínálat nem képes lépést tartani a kereslettel, ezért megjelentek a piacon a hamisítvány Hitler-bogarak.

Gyakori, hogy az Anophthalmus hitleri közeli rokonáról állítják, hogy ő az. Ezek a fajok annyira hasonlítanak egymásra, hogy csak szakértő képes őket elkülöníteni, a nemi szerveik mikroszkópos vizsgálatával.

A bajor Állami Zoológiai Gyűjtemény raktáraiból mára gyakorlatilag az összes kipreparált Anophthalmus hitleri példányt ellopták. A tolvajok rendszerint maguk nem nemzetszocialisták, csak kiszolgálják a keresletet. A szlovén biológusok folyamatosan kérik a hatóságokat, hogy zárják le azt az alig tucatnyi barlangot, ahol a bogár megtalálható, hogy így akadályozzák meg a pusztítását. Az illegális gyűjtést az is elősegíti, hogy a barlangok az olasz határ mellett találhatók, így alig néhány kilométert kell megtenniük az orvvadászoknak a rovar gyűjtését nem tiltó Olaszország eléréséig.

Bár az Anophthalmus hitleri az egyetlen élő állat, amelyet a Führerről neveztek el, van (volt) még egy faj, ami a nevét viseli. Egy másik rovar, a Rochlingia hitleri azonban már 1934-es leírásakor is kihalt volt, és csak fosszíliák formájában került elő.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A brazil Nemzeti Emberi Jogi Tanács nevezetű szervezet különböző felméréseken alapuló tanulmánya szerint „riasztóan növekszik a náci csoportok jelenléte” a dél-amerikai országban. 

Ausztráliában elsőként Tasmaniában tiltották be az összes „náci jelképet”, amibe beleértenek mindent, ami a „nácizmussal” kapcsolatos, tehát konkrétan nem neveztek meg semmit, így gyakorlatilag bármire ráfoghatják.

Februárban sorozatos szélsőbaloldali támadások történtek Budapest különböző pontjain, az első hírek szerint az áldozatokat a ruhájuk alapján választották ki az antifasiszta támadók.

Korábban röviden – a „tudományos” értékéhez mérten – már szó esett egy bizonyos Robin DiAngelóról annak kapcsán, hogy az ő agyszüleménye a woke-izmus bibliájának számító White Fragility (Fehér törékenység) című könyv.

Egy 28 éves mississippi férfi ellen szövetségi vádat emelnek, mert zsidóknak telefonált Adolf Hitlerrel és a holokauszttal kapcsolatban.

Minden vádpontban bűnösnek találták azt a fehér patriótát, aki az Egyesült Államok történetének egyik „legsúlyosabb” zsidóellenes támadásában 11 embert lőtt le egy pittsburghi zsinagógában.

Kun Béla, születési és 1916-ig használt nevén Kohn Béla, a 133 napos magyarországi tanácsköztársaság zsidó vezére 1886. február 20-án született.

Habár Benito Mussolinit, a Ducét 1945-ben, 61 évesen kommunista partizánok bestiálisan meggyilkolták, a dinasztia a mai napig meghatározó az olasz politikai és közéletben, leginkább Alessandra Mussolini miatt.

Életének nyolcvanharmadik évében elhagyta a földi világot László András filozófus, a metafizikai tradicionalitás egyik legnagyobb magyarországi képviselője, írja a Duo Gladii.

Ausztráliában hétfőtől életbe lépett a nemzetiszocialista tisztelgés és a nemzetiszocialista emléktárgyak tilalmáról szóló új törvény.

Amatőr régészek öt emberi csontvázat találtak Hermann Göring, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja, a német légierő parancsnoka, a Nagynémet Birodalom második embere egykori otthona alatt, a mai Lengyelország területén.

Kétségtelen, hogy 2023. október 7-ét az izraeli hadsereg (IDF) fennállásának eddigi leggyászosabb napjaként fogja nyilvántartani a hadtörténet.

Az, hogy az emigrációban minden a nemzeti irányt képviselő férfi ellen a legaljasabb hajsza folyik, lassan már természetes lesz még azok számára is, akiken a rágalom ostora csattog.

1945 február 13-án, nem sokkal este 10 óra előtt a nyugvóra készülő szász főváros, Drezda, „az Elba parti Firenze” belvárosának ablakai remegni kezdtek a város fölé berepülő brit bombázókötelék motorjainak egyre jobban erősöd, vészjósló basszusától. 

Bár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a második világháború során hány szovjet állampolgár harcolt valamilyen formában a németek oldalán, a szakértők többsége abban egyetért, hogy számuk akár az 1,4-1,5 milliót is elérhette.