Kövess minket -on és -en!

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

1990 után – mikor Antall József kormányában előbb tárca nélküli titkosszolgálati miniszterként, majd belügyminiszterként tevékenykedett Boross Péter engedélyével – Bosnyák Imre, egykori nyilaskeresztes párttag, Szálasi Ferenc propaganda minisztériumának egykori munkatársa (Torgyán József tanácsadója) irányítása mellett dr. Susa Éva törvényszéki antropológus, Kovács Ferenc volt politikai elítélt, Ladányi Jenő, a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatója, Gáspár László temetővezető részvételével – feltárásokat, exhumálásokat végeztek a rákoskeresztúri temető 298-as parcellája területén, azon a helyen, ahol az 1945 után kivégzett hungarista mártírokat és a háborús bűnperekben elítélteket elföldelték. Az említett személyek némelyike nyilvánvalóan azzal is tisztában lehetett, hogy a hatalmas méretű tömegsírba kiket temettek el 1945 és 1951 között.

A kezdeti feltárásokat később éppen azért állították le, mert a néhány száz fő maradványaira taksált földterületen az exhumálások során olyan mennyiségben találtak emberi csontokat, melyek többszörösen meghaladták a temetői főkönyvben található bejegyzéseket, és a Solt Pál által szerkesztett „Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez” öt kötetében felsorolt kivégzett személyek neveit, adatait.

A 298-as parcellát Antall József belügyminisztere (és kijelölt utódja) idején újították fel, a rendezést 1994-ben fejezték be az addigra miniszterelnökké lett Boross Péter segítői: a nyilas-hungarista Mártírok Igazságtevő Bizottsága és az akkor Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok néven működő Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) aktivistái. – Boross utólagos bevallása szerint 1.000 ott elhantolt, politikai okokból kivégzett személy adatait kapta meg, ezekből 176 személyt azonosítottak. Az „ezer sírhely” valamint az állítólagosan „176 azonosított személy” adatait a nyílvánosság soha nem ismerhette meg – feltehetőleg ezek az államtitkot képező iratok, ha egyáltalán léteztek, részben azonosak voltak az alábbiakban nyílvánosságra hozottakkal.

„Eszmék és holttestek rendőri felügyelet alatt…” címmel tudósított a montreali nyilas emigráció Új Hídfő 1994. decemberi, majd a 24. Óra 1995. júniusi lapszáma a második világháború után kivégzett hungaristák eltemetésének helyéről. Bosnyák Imre, a Mártírok Igazságtevő Bizottsága elnöke, így számolt be a történelmi értékű kutatásról és a 298-as parcellában elhantolt kivégzettekről:

„…Az ország szovjet megszállását követően francia, amerikai és brit támogatással Budapesten is megkezdődtek az úgynevezett ’háborús bűnperek’ – a győztesek és az önmagukat annak tartók leszámolása a hadifoglyokkal és a háborút vesztett országok politikusaival. Japán hadseregirányítókat végeztek ki abban az országban az amerikaiak, ahová – Hirosima és Nagaszaki esetében – atombombákat dobtak le védtelen polgári lakosok ellen. Német katonákat és polgári politikusokat adtak a hóhér kezére Európának abban a részében, ahol a nyugati szövetséges légierők terrorbombázásai, a szovjetek elvetemült hordái olyan kíméletlenséget tanúsítottak a lakossággal szemben, amelyre méreténél fogva, a világtörténelemben sohasem volt példa.

Ezekben az ügyekben a 81/1945. ME., illetve az azt módosító 1440/1945. ME rendeletek alapján felállított népbíróságok jártak el, melyek feladata a "háborús és népellenes bűnök" feltárása és a felelősségrevonás volt.

Szálasi Ferencet és a hungarista állam 14 miniszteri rangú vezetőjét 1946-ban végezték ki, ugyanebben az évben, 1951-ig bezárólag még 260 esetben hoztak halálos ítéletet az önkényuralom bíróságai. A magasabb rangú hungarista vezetők (Szálasi, Vajna, Reményi-Schneller, Pálffy, Szász, Budinszky, Kemény, Beregffy, Szöllősi, stb.) holttesteit kivégzésük másnapján temették el a rákoskeresztúri temető 298-as parcellájának 22. és 23. sorába, a többi prominens hungaristát szintén ezen a helyen, valamint a 298-assal határos 301., 297., és a 295. számú parcellák területén kaparták sebtében a földbe.

A 298-as parcellaként nyilvántartott területen többszintű, három-négy rétegben kivitelezett elhantolások történtek – 250-300 cm mélység alá rejtették a holttesteket, majd később e sírhelyekre, a megszokott és hivatalos 200-210 cm mélységbe kerültek a kórházakból idehozott holttestek, amputált végtagok és a közegészségügyi hatóságok által e helyen földbe temetett állati maradványok.”

1995. április 11-én a Kanadából ideiglenesen hazatért Dénes József és Bosnyák Imre társaságában látogattam el a tárgyalt Nemzeti Pantheonba. – Itt, e helyen, Szálasi egyik legismertebb propagandistája először beszélt arról, hogy hol, a parcella melyik részén temették el a Nemzetvezetőt és vele egyszerre, egy helyen Gera Józsefet, Beregffy Károly vezérezredest és Vajna Gábor egykori belügyminisztert. Sírjukat a nyilaskeresztes párttagok az egyébként létezett, szintén kivégzett bajtársuk adatait felhasználva „Lukács Ferenc 1923-1946” felirattal jelölték meg és fél évszázadon át gondoskodtak az emlékhely környékének rendbetételéről. – E ponthoz közel található Bárdossy miniszterelnök végső (?) nyughelye, valamint Dési-Dregán Miklós kopjafával megjelölt sírja.

A kutatás későbbi szakaszában a Kanadában élő Dénes József és M. Katonka Mária, a nyugat-németországi Tarjányi-Tatár Imre, az ausztrál kapcsolat Kántor Béla, továbbá a budapesti hungaristák (Szlama Árpád ezredes és Werner László) pontosították az exhumálás idején felvett jegyzőkönyvek adatait – így 2002. február 21-én a Budavári Palota „F” épületében Kenedi János történész segítségével, dr. Karsay Orsolya osztályvezetőnek és a Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában dolgozó kollégáinak átadhattam (a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata Irattára részeként) azt a listát, amely meglehetős pontossággal sorolja fel a tömegsírba temetettek adatait. Az átadásról készített jegyzőkönyv száma: 265/2002.

A második világháborút követően Magyarországon kivégzett és a rákoskeresztúri (RUK) temető – jelenleg 298. számú parcellájának nevezett tömegsír az alábbiakban felsoroltak földi maradványait rejti:

Az 1946-ban Budapesten kivégzett “háborús főbűnösök” névsora

Az exhumálás, majd később a kutatások során minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az 1946. március 12-én kivégzett Szálasi Ferenc földi maradványai az ugyanaz nap kivégzettekkel egyetemben az 1946. november 8-án felakasztott hungarista, Lukács Ferenc hamvaival azonos helyen találhatók – csak valamivel mélyebben. Az Encsey-Botka-Lukács hármas alatt vannak eltemetve az 1946 áprilisában kivégzettek – dr. Basch, Kékkőy, stb. – végül a mélyebb rétegben elhantoltak: Szálasi, Beregfy, Gera és Vajna földi maradványai következnek. Közvetlen közelükben temették el a szintén kivégzett Pál Gizellát, dr. Csia Sándort, Pál Máriát, Rajniss Ferencet és Szöllősi Ferencet…

A németországi Norddeutsche televizió forgatócsoportja szintén 1995-ben látogatott el Budapestre – felvételt készítve a 301-es parcelláról, ahová az 1956-os mártírok jelenlegi sírjai mellett (azok közvetlen közelében) a főváros ostroma során elfogott, majd kivégzett Waffen-SS katonákat temették el. E parcellának a 298-as számmal jelölt területével határos részén hantolták el az 1956-os harcok után nem bírósági perek során elítélt és kivégzett gyermekkorú személyeket is, akiknek – feltárás hiányában – még emléktáblát sem tudtak elhelyezni a hatalmas méretű tömegsír felett.

Szemenyei-Kiss Tamás (2008)

Kövess minket -on és -en!

A rendőrség vizsgálatot indított, miután egy ausztrál nemzetiszocialista csoport a közösségi médiában posztolta, hogy tüntetést szervezett egy állítólgosan aboriginál helyszínen Új-Dél-Wales északi részén.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

A brit kormány pénzügyi szankciókat vezetett be a nemzetiszocialista Blood and Honour hálózat ellen, amely a skinhead zenei szcnéával évtizedek óta aktív kapcsolatban áll.

Hanna S., egy német antifa terrorista ellen emeltek vádat Németországban. A német ügyészek szerint a vádlott feltételezhetően ahhoz a bandához tartozott, amely erőszakos támadásokat hajtott végre Budapesten.

A The Base nevű nemzetiszocialista akciócsoport újra aktivizálta magát az Egyesült Államokban, és paramilitáris kiképzőtáborokat hirdet – írja a brit The Guardian.

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

A szerző 1948-49-ben, a „nácitlanítás” csúcspontján egy sor titkos propaganda küldetést irányított a levert Németországba.

Az I. világháborús vereség után aláírt trianoni békeszerződés a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, valamint a magyar népesség egyharmadát.

A hadosztályt először 1939 októberében állították fel Pilsen mellett, miután az SS-Verfügungstruppe egyes alakulatai a német szárazföldi haderő „Kempf” páncéloshadosztályába beosztva részt vettek a lengyel hadjáratban.

A ma már közel 100 éves nő 1943-1945 között a stutthofi tábor parancsnokának volt a gépírónője, és a bíróság szerint „elképzelhetetlen, hogy ne vette volna észre, mi történik körülötte”.

Az Amerikai Egyesült Államokban működő fehér fajvédő szervezet, a Ku Klux Klán története több szakaszra osztható, és tulajdonképpen minden időszakban aktívan szerepelnek benne a nők is.

2024. október 19-én egy német nemzetiszocialista párt, a Der Dritte Weg előadást szervezett, amelyen Abdallah Melaouhi, Rudolf Hess egykori ápolója tartott előadást.

Izrael immár Libanont is támadja, de Irán mindenféle okokból (félelem, korrupció, zsarolás, gyilkosság, „stratégiai türelem”) nem fog határozottan beavatkozni.

A svájci törvény nem csak a legismertebb jelképekre vonatkozik. A horogkereszt és a karlendítés mellett a kódolt jelképeket is tiltják majd.

1956. október 23-án délután a budai Bem-szobornál hatalmas, százezres tüntető tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa az egyetemi ifjúság előző nap, a Műegyetemen megfogalmazott 16 pontból álló petícióját.