Kövess minket -on és -en!

Az 1930-as években a hollywoodi stúdiófőnökök is Adolf Hitler előtt hajlongtak a Metro-Goldwyn-Mayer médiatársaság egyik vezetője pedig még zsidó feleségétől is elvált a német nemzetiszocialisták javaslatára.

Egy harvardi filmtörténész leránttotta a leplet a filmesek és a nemzetiszocialisták együttműködéséről. Ben Urwand The Collaboration: Hollywood's Pact with Hitler című könyvében rávilágított, hogy a nagy hollywoodi filmstúdiók – mint a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM), a Paramount vagy a 20th Century Fox – hogyan próbáltak a Führer kedvére tenni.

Művében olyan esetre is kitér, hogy az MGM egyik németországi vezetője a német Propaganda Minisztérium szívélyes kívánságára a zsidó származású feleségétől is elvált.

„Hollywood történetének rejtett zugait kerestem, amelyeket korábban titkoltak előttünk” – mondta az író a motivációról. Habár a többi filmtörténész az ellenkezőjét állítja, Urwand szerint a stúdiófőnökök mindig is nagy örömmel működtek együtt a nemzetiszocialistákkal egyes alkotásaiknál, hogy megfeleljenek a német filmipar igényeinek.

A történész úgy véli, a filmesek gazdasági megfontolásból a háború kitörése után is támogatták a kooperációt, hiszen komolyan úgy gondolták, hogy Hitler megnyerheti a világháborút, s ez bebiztosíthatja vállalkozásuk jövőjét, így boldogan bólintottak rá a Führer igényeire.

Mikor Carl Laemmle, az Universal Pictures zsidó származású német-amerikai vezetője megtudta, hogy az All Quiet on the Western Front című film nem aratott osztatlan sikert a németek körében, átszerkesztette a forgatókönyvet, sőt maga utazott Németországba, hogy bemutassa a módosításokat, mielőtt a film a többi országban is megjelent volna.

Adolf Hitlernek saját hollywoodi „követe” volt George Gyssling személyében, az 1930-as évek második felében pedig a németek és az amerikai filmstúdiók közötti különös kapcsolat odáig terjedt, hogy a Paramount egy saját német filmes tanácsadót fizetett (Paul Thiefes), aki nem mellesleg a NSDAP tagja volt. Továbbá 1938-ból egy olyan levél is előkerült, amelyben a 20th Century Fox munkatársa kikérte a Führer véleményét az egyik filmről, írását pedig a „Heil Hitler” köszönőformulával zárta.

Az együttműködés az 1940-es években is javában tartott, habár a filmesek ily módon teljes egészében kizárták magukat az angol és a francia piacról, igaz, ott kevesebb érdekeltségük is volt. Az MGM a valuta kiviteli korlátozásokat megkerülve német kötvényeket is vásárolt, amivel a német fegyvergyárakat támogatták.

Kövess minket -on és -en!

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Mint tüzér műszaki tisztet, 1944 tavaszán a honvédség tüzérségi szertárával Nyugatra telepítettek. Állomásaink: Prága mellett, németországi Naumburg an der Saale, majd a német kapituláció után már mint fogoly Remagen, Attichy, Reims és Mailly le Camp.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

Lakossági bejelentés alapján egy körülbelül 25 fős, Wehrmacht-egyenruhát viselő csoportot igazoltatott szombaton a berni kantoni rendőrség a Simmental-völgyben.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Október elején újabb botrány kavarta fel az amerikai konzervatív médiát. Candace Owens nyilvánosságra hozott egy üzenetváltást, amelyet állítása szerint Charlie Kirkkel folytatott két nappal halála előtt.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

Miközben a világ lélegzetét visszafojtva figyeli az USA és Izrael Irán elleni háborújának most éppen „béketárgyalással” álcázott állását, a közel-keleti terrorállam Libanont bombázza, ráadásul az „Örök sötétség” (sic!) hadműveleti név alatt.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg. 

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.