Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Könnyedén megállapítható az izlandi temetkezési szokásokból és a csontokból, milyen kegyetlen, embert próbáló körülmények között kellett élniük mindennapjaikat.

A legenda szerint a Feröer-szigetekről érkező vikingek valamikor 825 környékén telepedtek le először Izlandon. Az első lakókhoz hamarosan több bevándorló is érkezett, leginkább a mai Norvégia területéről, akik az ászgárdi Ászok isteneit, vagy Thort és Odint tisztelték.

1000 körül azonban Izlandon is megindult az áttérés a keresztény vallásra: először a társadalom felsőbb rétegei, majd a köznép tagjai közül is mind többen elhagyták pogány hitvilágukat. Ez az átállás jól kimutatható a temetkezési szokásokban: egy idő után annyira elterjedtté vált a kereszténység, hogy a régi pogány sírokat is újra temették a felépített templomok közelében.

A pogány vikingek eleinte a földhatárok mentén, elszórva temetkeztek. A kereszténységre való átállás után vezették be a templomkerti temetéseket, és számos esetben a pogány módon elhantolt rokonokat is kiásták, majd újra elföldelték a szent területen.

Az International Journal of Osteoarchaeology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány bemutatja, hogyan állapította meg a Guđný Zoëga és Kimmarie Murphy vezetésével zajló kutatás a Keldudalur nevű földegyüttes temetőjének vizsgálatával azt, hogy az itt élő embereknek milyen kemény mindennapi próbatételekkel kellett szembenézniük az életben maradásért. A viking harcosokról ugyanis már viszonylag sok ismerettel rendelkezünk, keveset tudunk azonban arról, hogyan teltek az átlagemberek mindennapjai.

A keldudaluri tanyán 52 embert temettek el egy évszázad alatt, valószínűleg mindannyian földműveléssel foglalkoztak.

Saját templom a farmokon

Ahogyan Izlandon átvették a kereszténységet, a nagyobb farmokon saját templomot építettek saját temetővel. Ez az archeológusok számára kifejezetten előny, hiszen a pogány sírok sokkal elszórtabban helyezkedtek el, és közelebb voltak a földfelszínhez, így kevésbé jó állapotban maradtak fenn, mint a keresztény sírok, amelyeket mélyebbre temettek.

A keldudaluri temető átlagos méretűnek számított a korból, a kutatók elsősorban arra szerettek volna rájönni, hogy a tanyán élő embereknek milyen betegségekkel kellett szembenézniük életük során.

Sok gyerek az egyéves kort sem élte meg

A temetőben 27 felnőtt és 26 gyermek maradványait találták meg. 16 közülük az egyéves kort sem élte meg – Zoëga és Murphy azonban azt írták tanulmányukban, hogy ha ezt a kritikus egy évet a gyermek túlélte, akkor valószínűsíthető volt, hogy körülbelül harmincéves koráig életben maradt. A kutatók többüknél porotic hyperostosis betegséget találtak, amely egy olyan csontelváltozás, amely a fejlődő országokban gyakori, és a szemüregeket, a koponyacsontokat továbbá a váz egyéb lapos csontjait érinti, és azok szivacsosodást okozza.

Mivel az izlandiak rengeteg húst ettek, valószínűsíthető, hogy nem vashiány, hanem egyéb gyomor- vagy bélrendszeri fertőzésekből alakulhatott ki.

Ízületi betegségek a sok munkától

A felnőttek körében az ízületi betegségek voltak a gyakoriak, valószínűleg azért, mert reggeltől estig a farmon dolgoztak. A férfiakat és nőket egyforma mértékben érintette az elváltozás, így kijelenthetjük, hogy a gazdálkodásban is hasonló módon és mennyiségben vettek részt.

Kevés volt a fogszuvasodás

Hasonló ásatások során általában több fogszuvasodásos embert is felfedeznek, a keldudaluri embereknél azonban erre alig volt példa.

A kutatók úgy gondolják, hogy a bőséges tejtermék-fogyasztás miatt maradhattak épek a fogaik – ez azonban egyéb más betegségeket is magával vonzott, például fogínygyulladást, lepedéket, fertőzéseket és a fogak kihullását.

Kegyetlen viszonyokhoz alkalmazkodtak

A Keldudaluriban élő emberek fokozottan függtek az időjárási viszonyoktól. Folyamatos probléma volt az élelmiszerhiány, a fizikai munkából adódó betegségek és a különböző fertőzések. A farm lakói nehezen szoktak hozzá a kegyetlen időjárási körülményekhez, ezt mutatja a nagy számú csecsemőhalál és a betegségek megjelenése a csontokon – a földművelő élet nem lehetett egyszerű az izlandi vikingek számára.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az egykori SS-tagok végzetes fogyatkozásával már egyre nehezebb háborús pereket rendezni, ezért újabb és újabb ajvékolni való után nézve több osztrák tartományról is „kiderítették”, hogy ott még mindig „nácik által komponált himnuszok” vannak érvényben.

Közismert az oroszok alábbi szövege: azért kell ide vagy oda terelni az embereket, hogy megkapják az igazolást, amivel aztán nyugodtan hazamehetnek.

A balközép zöldpárt berlini politikusa Adolf Hitlert éltette, amikor a rendőrök éppen alkoholtesztre vitték.

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

A biztonsági erők több száz fegyvert, valamint horogkeresztes zászlókat és kellékeket foglaltak le Ausztriában hazafias motorosokhoz köthető ingatlanokban.

Az évek során megszámlálhatatlan adaptáció készült már Time Rice és Andrew Lloyd Webber Jézus Krisztus szupersztár című rockoperájához, és az sem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy az Ivo van Hove belga rendező által dirigált verzió lenne az első, amely fekete Jézussal hamisít, ám legjobb tudomásom szerint, ha a világon nem is, Európában ez az első ilyen feldolgozás.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

A Hetek című filoszemita lap egyik olvasója küldte be az újság számára azt a fotót, amelyen Budapesten, az Egyetem tér környékén kiragasztott, az említett orgánum szerint „uszító antiszemita” szövegű plakát látható.

Megdöbbentően enyhe ítélettel úszta meg a hírhedt baloldali Antifa-vezér, Lina Engel azt a büntetőpert, amelyet a drezdai Legfelsőbb Bíróság (regionális bíróság) állambiztonsági szenátusa folytatott le 2021 szeptembere és 2023 májusa között.

A „punk ötlet” régen az volt, hogy lementek a térre kannás borozni, most meg az, hogy két libsi diáklány kitalálja, miért ne lehetne Emese, a magyarság mitológiai ősanyja fekete.

1941. június 22-én kezdődött meg a Barbarossa hadművelet, a Német Birodalom harca a Szovjetunió ellen. A német Wehrmacht három hadseregcsoportja indított támadást, kötelékükben a németekkel szövetséges országok katonai egységeivel és önkéntes alakulatokkal.

Furcsa észjárásuk van a németországi hatóságoknak: minél aktívabb és erőszakosabb a szélsőbaloldali Antifa, annál inkább fellépnek a nacionalista színtér ellen. Abszurd? Igen, de pont ez a valóság.

Lassan telnek a napjai, nem tudja a pontos időt és nem bízhat senkiben Ilaria Salis, akinek ügyvédei mindent megtesznek azért, hogy olaszországi házi őrizetet harcoljanak ki – olvashatjuk a szívszaggató sorokat, írja a Mandineren nyomán a Magyar Jelen.