Kövess minket -on és -en!

A németek már 1942-ben elkezdtek tervezni egy olyan tankot, ami mellett a brutális méreteiről hírhedt Királytigris harckocsi nagyjából úgy nézett volna ki, mint egy dodzsem.

A második világháború leghíresebb és legerősebb páncélosa a németek Panzerkampfwagen VI Ausf. B Tiger II-je, vagy ahogy mindenki ismerte, a Királytigris volt.

60 tonna, erős páncélzat és olyan brutális fegyverzet, ami 2,5 kilométerről képes volt megsemmisíteni az ellenséges tankok bármelyikét: nem csoda, hogy rettegték még a nevét is a szövetségesek oldalán. Sajnos a gyártása csak 1944-ben indult be, és összesen alig 500 darabot tudtak belőle belőle a frontra küldeni, többek között azért, mert a gyárat, ahol készültek, 1944 őszén lebombázták. A Királytigris így is sok fejfájást okozott a szövetségeseknek, annak ellenére, hogy 80 ezer szovjet T34-est, és 50 ezer amerikai Shermant tudtak felsorakoztatni ellene.

A Landkreuzer P. 1000 Ratte-t (ratte = patkány, ami némi öniróniára vall a párducról és tigrisről elnevezett tankok után) az extravagáns ötleteiről híres tervező, Edward Grötte találta ki, aki egyébként a 30-as években a szovjeteknek is dolgozott, és ott is elég extrém harckocsikat álmodott meg. A Ratte már a méreteiben jelezte, hogy a legyőzhetetlenség élő szobra akar lenni:

a tömege 1000 tonna lett volna, ami kb. 15 Királytigrisnek felel meg,
a hossza ágyúcsővel együtt 39 méter (két csuklós busz egymás mögött),
a szélessége 14 méter (négy autópálya-sáv),
a magassága 11 méter (három emelet).
A páncélzatát 360 milliméteresre tervezték (a Tiger II frontális páncélja, amit soha nem lőttek át, ennek a fele volt), a fegyverzetét pedig hadihajókra szánt ágyúkból és légvédelmi ütegekből állították össze. A teljes legénysége 40 főből állt, plusz a rakterében elfért még két, felderítési feladatokra bevethető BMW R12-es motorbicikli.

Kisebb problémának ígérkezett, hogy a méretei és tömege miatt a Landkreuzert nem nagyon bírták volna el a hidak, a közutak nagy részén se fért volna el, ahol meg igen, azt jó eséllyel használhatatlanra rongálta volna. Utóbbi nem is lett volna nagy gond, elvégre amíg úgy-ahogy sík a terep, egy ekkora monstrum egyszerűen átgázol árkon-bokron, a hidak kikerülését pedig úgy oldották meg, hogy kétméteres mélységig képes legyen könnyedén átgázolni bármilyen folyón.

A fő gond az volt, hogy a szupertankot egyszerűen nem lehetett szállítani. A hagyományos harckocsikat kihozták a gyárból, felpakolták egy vonatra, és már mentek is a front felé - a Landkreuzert viszont, ha el is bírta volna a vonat, a szélessége miatt legfeljebb az első alagútig tudta volna elvinni. Hiába volt képes aránylag korrekt végsebességre (kb. 40 km/óra, ami tankok között szép adat), a hatótávolsága és a manőverező képessége elég gyenge volt, így tökéletes célpontot nyújtott az ellenséges nehéztüzérségi és légicsapásoknak. Mondjuk mással nem is lett volna sok értelme lőni rá.

A projekt mindezek ellenére zöld utat kapott, főleg, mert a Führernek imponált a tank brutális mérete, és úgy gondolta, hogyha nem is túl praktikus, már a puszta látványa, illetve a róla elterjedő legendák moráljavító (és a túloldalon: romboló) hatása miatt érdemes lenne megépíteni. A Krupp mérnökei majdnem egy éven át dolgoztak a terveken, de végül 1943-ban, még mielőtt az első prototípust összerakhatták volna, a német hadi termelés vezetője, Albert Speer leállította a projektet, mondván minden erőforrást a Párduc és Tigris tankokra kell fordítani.

Kövess minket -on és -en!

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

Keresztes-Fischer Ferenc, magyar királyi belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - Hungarista Mozgalmat 1939. február 24-én feloszlatta, a Mozgalom, illetőleg a párt helyiségeit a rendőrséggel megszállatta.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Donald Trump a 2024-es választási kampánya során rendszeresen megígérte, hogy a titkosítás alól feloldja és nyilvánosságra hozza a kormány összes Epstein-aktáját, amit republikánus és konzervatív bázisa lelkesen támogatott.

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

A Magyar Március 1946 óta nemcsak a szabadságharcot jelenti nekünk, hanem miként az 1849-es és 1956-os október, a mártíromságot is. 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt.

1945 februárjáig Európa egyik legszebb barokk városát, az Elba menti Firenzeként is emlegetett Drezdát megkímélte a második világháború vérzivatara, és elkerülték az 1943 nyara óta folyamatos, a Németországot romba döntő szövetséges terrorbombázások.

Ahol éltünk, a tél már október közepén beállt, az Okán április közepe táján indult meg a jégzajlás. Brigádunkat a zajlás megindulásakor a folyóhoz vezényelték, partőrök lettünk.