Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

Összetalálkozott az erőltetett iparosítás, a valóságtól elrugaszkodott első Ötéves Terv, a mezőgazdaság szétverése, a kulákság kikiáltása a nép ellenségének és egy csúnya aszály – az eredmény a gabonatermés szinte teljes lenullázódása volt, ami egyenesen vezetett az éhínséghez. Az ukrán Holodomor, a kazah éhínség (az etnikum közel 40 százaléka egyszerűen éhen halt), és az egész Szovjetuniót érintő éhezés becslések szerint 7-10 millió áldozattal járt. Sztálinnak tennie kellett valamit, ha nem akarta, hogy az egész birodalom összeomoljon. Tett is, bevetette a csodafegyvert: a pezsgőt.

Oké, ez persze nem úgy történt, hogy a diktátor pezsgőt locsolt az éhező proletárok közé, mint a forma-1-es pilóták a dobogóról; először megvárta, hogy kicsit rendeződjenek a dolgok, és csak három évvel később, 1936-ban indította el a szovjet pezsgőforradalmat. Amikor persze még mindig durván hiánygazdaság volt az országban, de éppen megszüntették a jegyrendszert az élelmiszerekre, és már nem haltak éhen tömegével az emberek.

Sztálin ugye grúz származású volt, Grúzia pedig a világ egyik legrégebbi szőlőtermesztő vidéke (egyes kutatók szerint konkrétan itt találták fel a bort úgy 8000 évvel ezelőtt). A diktátor kijelentette, hogy a pezsgő – amit a bolsevik forradalom addig a burzsoá luxus jelképeként irtott – a kommunista jólét szimbóluma, és ennek megfelelően minden jó szovjet állampolgárnak elérhetővé kell tenni mint a becsületes munka jutalmát.

Ez azt jelentette, hogy a gyakorlatilag alig létezőből brutális tömegtermelésre kellett átállítani a szovjet pezsgőipart, és öt év alatt elérni a kitűzött, évi 12 millió palackos termelést. A pezsgő készítése persze nem olyan folyamat, amit egyik napról a másikra ipari méretekre lehet duzzasztani, de a szovjetek megtették, ami tőlük telt. Egyre-másra alakultak az állami szőlészetek, pezsgőgyárak, palackozó üzemek. Egy szovjet borász, Anton Frolov-Bargejev felturbózta a klasszikus francia pezsgőkészítési receptet. A francia champagne-t három évig palackban érlelik, Frolov-Bargejev ezt megoldotta egy hónap alatt óriási 5-10 ezer literes fémtartályokban.

A végeredmény elég pocsék lett, főleg, mert összevissza használtak benne mindenféle szőlőt. A leginkább sziruposan édes, alkoholos szódára emlékeztető Szovjetszkoje Sampanszkojénak azonban volt egy hatalmas előnye: a fogyasztóinak nemigen volt összehasonlítási alapjuk. A pezsgőt teljes gőzzel tolta az állami propaganda, a szocialista siker és magas életszínvonal jelképeként olyan volt, mint a valami szovjet Coca-Cola.

Egészen bizarr módon a pezsgő színes hirdetései voltak még a rendőrségi furgonok oldalán is, amikkel a Gulagra szállították a politikai foglyokat a szovjet városokból.

Bár a mindennapi fogyasztáshoz túl drága volt a pezsgő, a szovjet ünnepek elengedhetetlen kellékévé vált. A háború után a népszerűsége még tovább nőtt, Moszkvában, a Lenin stadionban egy időben csapolt pezsgőt is lehetett kapni. Bár a boltokban sokszor hiány volt a legalapvetőbb élelmiszerekből is, az üres polcok mellett a pezsgőkészletek mindig fel voltak töltve.

A Szovjetunió összeomlása után aztán csak egy-két évtizednek kellett eltelni, hogy az oroszokban felébredjen a szovjetnosztalgia, és ez meglátszik a pezsgőfogyasztásban is. Miközben az oroszok alkoholfogyasztása, ha nem is zuhan, de érezhetően csökken az elmúlt években, a pezsgő piaca virágzik, és éves szinten 20 százalékkal nő. A pezsgőnosztalgia olyan szintet ért el, hogy nemrég piacra dobtak egy 1937 márkanevű, vörös csillaggal díszített, és az eredeti szovjet pezsgő nevét viselő új márkát.

1937-ben egyébként a csúcsra járt a sztálini terror, abban az évben 1,2 millió embert kiáltottak ki a szocializmus ellenségének, és küldték börtönbe vagy munkatáborba, a Gulagon pedig körülbelül 700 ezren haltak meg.

(Borítókép: Újévet ünneplik Szentpéterváron 1988-ban. Fotó: David Turnley / Getty Images Hungary)

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Körözést adott ki Yaroslav Hunka 98 éves kanadai állampolgár, a Waffen-SS Galícia ukrán hadosztályának veteránja ellen az orosz belügyminisztérium.

Mi, összegyűjtött fiatalok 1944. december 24-én, karácsony napján indultunk el Kéthelyről Csehszlovákián és Németországon keresztül: 1945 májusában érkeztünk meg a felső-ausztriai altheimi átmeneti táborba, amelyben már mintegy 30-35 000 fő tartózkodott.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Péntek hajnalban robbanás történt egy holland középiskolában, a bejárat környékére pedig horogkereszteket és különböző, nemzetiszocialismus-ellenes kifejezéseket festettek.

A patrióta fiatalra házmester jellemű járókelők hívták ki a rendőröket, miután a zászlót mutatta fel nekik.

Gyakorlatilag belső emigrációra kényszerült egy német iskola két tanára, miután elmenekültek a „szélsőjobboldali” diákok elől. Egy „jogvédő” szerint „a nácik otthonuknak kiáltották ki” Brandenburg tartományt.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.

Gabriele Marchesi szabadonengedéséről a milánói fellebbviteli bíróság döntött, amely elutasította Magyarország kiadatásra vonatkozó kérését, írja a Magyar Jelen a Milano.corriere.it nyomán.

A sztálinista rendszer szétválaszthatatlan magától Sztálin személyétől. A bolsevik rendszer működési mechanizmusa gyakorlatilag Sztálin személye köré épült, és a diktátor 1953-as halálával szükségszerűen meg is változott.

A 84 éves Bosnyák Imrét, a Nyilaskeresztes Párt egykori propagandistáját, 1997. augusztus 24-én temették a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájába.

Az Ostromkalauz után folytatódott a Festung Budapest 2024 rendezvénysorozata. A szervezést megnehezítő körülményekről évről évre egyre többet kell beszélnünk és írnunk a különböző csatornákon és felületeken – írja e sorokat honlapján a Légió Hungária.

Szálasi Ferenc 1946. évi Börtönnaplójának február 28-i bejegyzésében ezt olvassuk: "Ma reggel kivégezték Imrédy Bélát. Nyugodjék békében. A Nemzet vértanúja volt."

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.

A keleti fronton zajlott pokoli harcok helyszíneiről még a mai napig is kerülnek elő emberi maradványok, harcfelszerelések és akár teljes harcjárművek is.