Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az első világháborúban vereséget szenvedett Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918. november 12-én kiáltották ki a független Német-Osztrák Köztársaságot, amely csatlakozni kívánt Németországhoz (Anschluss).

(Múlt-Kor)

Ezt az első világháborút lezáró osztrák békeszerződés a Népszövetség beleegyezéséhez kötötte, azaz lényegében megtiltotta, az állam új neve Osztrák Köztársaság lett. Az 1920-ban elfogadott alkotmány Ausztriát kilenc tartományból álló szövetségi köztársasággá nyilvánította kétkamarás parlamenttel, erősen korlátozott jogkörű szövetségi elnökkel, a tényleges végrehajtó hatalom a parlamentnek felelős kancellár kezébe került. Az 1920-as évek végén, a nagy gazdasági világválság kirobbanása után azonban kancellári tisztséget 1932-ben elfoglaló Engelbert Dollfuss gyakorlatilag egypártrendszert épített kormányzott, feloszlatta a parlamentet, a pártokat betiltotta.

Miután 1933-ban Németországban az ausztriai születésű Adolf Hitler került hatalomra, újra előtérbe került az Anschluss. Az ausztriai nemzetiszocialisták 1934-ben államcsínyt kíséreltek meg, amelynek során meggyilkolták Dollfusst, akinek utóda, Kurt Schuschnigg egyre kevésbé tudott ellenállni a német nyomásnak. 1938-ban Hitler kérésének eleget téve kénytelen volt a nemzetiszocialista Arthur Seyss-Inquartot kinevezni belügyminiszterré, de népszavazást írt ki a függetlenségről. Hitler ezt nem várta be, a Wehrmacht 1938. március 12-én bevonult Ausztriába. Áprilisban (nyílt) népszavazáson az osztrákok többsége az egyesülés mellett voksolt, Ausztria Ostmark néven német tartomány lett.

A második világháború alatt, 1943. október 30-án az antifasiszta nagyhatalmak (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Szovjetunió) nyilatkozatban jelentették ki, hogy Ausztriát "a náci Németország első áldozatának", és nem csatlósának tekintik, amelynek szuverenitását vissza kell állítani. Ebből az elvből indultak ki a háborút lezáró jaltai, majd a potsdami tárgyalásokon is. A szovjet Vörös Hadsereg 1945 márciusában érte el Ausztria keleti határát, majd Bécset is elfoglalta, április 27-én a szociáldemokrata Karl Renner vezette ideiglenes kormány még a harcok közepette deklarálta a függetlenséget. A szövetségesek Ausztriával nem kötöttek békeszerződést abból kiindulva, hogy nem önállóan, hanem Németország részeként vett részt a világháborúban. Az országot amerikai, brit, francia és szovjet megszállási övezetekre osztották fel, az ugyanígy felosztott Bécset a szovjet zóna vette körül. A Szovjetunió ezután tíz évig azzal az ürüggyel nem vonta ki Romániában és Magyarországon állomásozó erőit, hogy ausztriai megszállási övezetének ellátását e két országon keresztül biztosítja.

Az 1945 novemberében tartott választásokon a szovjetek csalódására a kommunisták igen alacsony eredményt értek el, így néppárti-szocialista kabinet alakult. Az állam az 1920-as alkotmány alapján szerveződött újjá, a gazdaság a Marshall-segély jóvoltából fejlődésnek indult. A megosztott Európa közepén fekvő, nyugati és keleti zónára szabdalt ország függetlenségének visszaállítása kezdetben a jugoszláv területi követelések körül kirobbant vita, majd a hidegháború miatt halasztódott. A helyzet csak Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után változott meg, amikor a két szuperhatalom közötti feszültség valamelyest csökkent.

A Szovjetunió hajlandónak mutatkozott az "osztrák kérdés megoldására", ennek feltételeit Vjacseszlav Molotov külügyminiszter 1955. február 8-án három pontban határozta meg: Ausztria semlegessége, a német egyesülési törekvések szigorú tiltása és a külföldi katonai jelenlét megszüntetése. Ez utóbbi értelmében a Szovjetuniónak ki kellett volna vonnia haderőit Magyarországról és Romániából, de azok további ott állomásoztatását az osztrák államszerződés aláírása előtt egy nappal, 1955. május 14-én megalakult Varsói Szerződés legalizálta. A második világháborúban győztes hatalmak, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió 1955 áprilisában állapodtak meg Ausztriával abban, hogy az országnak nem kell jóvátételt fizetnie, de az ott maradt német javak birtokukba kerülnek, és a Szovjetunió 30 évre koncessziót kap a kelet-ausztriai olajmezőkre.

A külügyminiszterek 1955. május 15-én a bécsi Belvedere-palotában ünnepélyes keretek között írták alá az államszerződést, amely július 27-én lépett hatályba. A dokumentum 1938. január 1-jei határaival elismerte a független és demokratikus Osztrák Köztársaságot, megtiltotta az Anschlusst és a Habsburg-restaurációt, valamint garantálta a nemzeti kisebbségek jogait. A palota előtt összegyűlt osztrákok ujjongva fogadták Leopold Figl külügyminiszter bejelentését: "Österreich ist frei!" (Ausztria szabad!). Október 25-én az idegen haderők elhagyták az országot, másnap a parlament alkotmányerejű törvénybe iktatta az örökös semlegességről (immerwährende neutralität) szóló nyilatkozatot. Ez rögzítette, hogy Ausztria nem lép be semmiféle katonai szövetségbe, és nem engedélyezi területén idegen támaszpontok felállítását. A deklaráció az osztrák identitás meghatározó részévé vált, és a külpolitika alapvető eleme lett.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Noha gyászoljuk az eltávozását még 25 év után is, de tudjuk, hogy ő nem halt meg idő előtt, mint ahogy a „senki ember” meghal.

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

Az 1913-as születésű Bosnyák Imrét az elsők között érintette meg a magyar nemzetiszocializmus, a hungarizmus eszméje.

„A magyar vérbíróságok előtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvő még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbevesző Pax Romana anyagon, téren és időn felül álló európai szellemiségről volt szó.”

A müncheni Oktoberfest közismerten a sörről szól, és egy ideje már visszatérő sláger a világhírű népünnepélyen Gigi D'Agostino L'Amour Toujours című dala, ami „az örök szerelemről” szól.

1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta a Magyarországhoz az első bécsi döntés után visszakerült Kassát. A máig tisztázatlan hátterű incidens után Magyarország belépett a második világháborúba.

Az ottawai orosz nagykövet szerint a kanadai hatóságok „hajlamosak késleltetni a volt nácik elleni pereket”.

A Denisz Kapusztyin vezette Orosz Önkéntes Hadtest (RVC) állítása szerint több, Oroszországban végrehajtott támadást vitt véghez 2022-es megalakulása óta, ám nem ő az egyetlen, aki orosz gyökerű, s ukrán oldalon harcoló fegyveres csoportot vezet.

A balközép zöldpárt berlini politikusa Adolf Hitlert éltette, amikor a rendőrök éppen alkoholtesztre vitték.

A rezsim intenzív pszichológiai hadviselést folytat az őshonosok ellen, nehogy olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek megkérdőjeleznék a tömeges bevándorlást és a többrasszú társadalmat.

Pár nappal ezelőtt súlyos támadás történt Berlinben. A Dritte Weg egyik fiatal aktivistáját támadta meg otthona előtt három antifa, akik kést is használtak az akció során.

Ausztráliában elsőként Tasmaniában tiltották be az összes „náci jelképet”, amibe beleértenek mindent, ami a „nácizmussal” kapcsolatos, tehát konkrétan nem neveztek meg semmit, így gyakorlatilag bármire ráfoghatják.

Körözést adott ki Yaroslav Hunka 98 éves kanadai állampolgár, a Waffen-SS Galícia ukrán hadosztályának veteránja ellen az orosz belügyminisztérium.

Szigorú beléptetés, hatalmas sajtóérdeklődés és csurig telt tárgyalóterem – elkezdődött az antifasiszta támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken hétfő reggel.

Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam...