Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1908. június 12-én született Otto Skorzeny, a Waffen-SS egyik leghíresebb katonája, aki többek között merész ejtőernyős és kommandós akcióival szerzett magának hírnevet.

Az osztrák születésű, több generációs katonacsaládban nevelkedő Skorzeny 1926-ban a Bécsi Műszaki Főiskolán kezdte meg tanulmányait. Mivel a fiatalembert kezdettől fogva a katonaélet vonzotta, számos vívóversenyen vett részt – ekkor szerzett sérülései nyomán nevezték a szövetségesek a második világháború idején „scarface”-nek, azaz sebhelyes arcúnak. Miután elvégezte a főiskolát, a világgazdasági válság kellős közepén munka nélkül maradt, így 1932-ben a német mintára megszervezett osztrák nemzetiszocialista párt tagja lett, majd nemsokára belépett az SA-ba is. Skorzeny Ernst Kaltenbrunner, az osztrák nemzetiszocialisták vezetőjének pártfogoltja lett, és jelentős szerepet játszott az 1938. márciusi Anschluss végrehajtásában, ennek során megmentette Wilhelm Miklas megbuktatott államfő életét. A későbbi kommandós már német állampolgárként – 1939-ben – felvételét kérte a Luftwafféba, miután végül – Kaltenbrunner segítségével – a Führer testőralakulata, a Leibstandardte SS Adolf Hitler katonái közé került.

Skorzeny szolgált az 1940-es nyugati hadjáratban, majd harcolt az orosz fronton, 1941-ben azonban epebetegsége miatt visszatért Berlinbe. Felépülése után az SS megbízásából kiképezte az úgynevezett Friedenthal-egységet, egy különleges akciócsoportot, mellyel parancsnokai konkurenciát akartak támasztani Wilhelm Canaris tengernagy által vezetett katonai elhárítással, az Abwehr-rel szemben. Skorzeny 1944 áprilisáig ezzel a speciális osztaggal hajtotta végre vakmerő kommandós akcióit. Leghíresebb bevetése az úgynevezett Tölgyfa-hadművelet volt, mely során 1943. szeptember 12-én, egy ejtőernyős akciót követően kiszabadította – az olasz kiugráskor, III. Viktor Emánuel (ur. 1900-1946) parancsára letartóztatott – Mussolinit Grand-Sasso hegyi fogságából.

Skorzeny a későbbiekben akciót szervezett a Teheránban tanácskozó Sztálin, Churchill, és Roosevelt ellen – ez volt a Nagy ugrás-hadművelet, amit a szovjet titkosszolgálat meghiúsított – 1944 áprilisában pedig a Lóugrás fedőnevet viselő akcióban az adriai Drvar szigetén tartózkodó Joszip Broz Tito partizánvezér elfogásával próbálkozott. Miután visszatért Berlinbe, a kommandós részt vett a Hitler ellen 1944 júliusában merényletet szervező áruló von Stauffenberg tábornok kézre kerítésében is.

Miután a német hírszerzés számára egyértelművé vált, hogy Horthy Miklós magyar kormányzó kiugrani készül a háborúból, Skorzeny kapta meg a feladatot, hogy bénítsa meg az akciót. A kommandós 1944. október 15-én – mint állítólagos jugoszláv partizán – tárgyalni hívta, majd elrabolta ifjabb Horthy Miklóst, amivel aztán a németek később sikeresen bírták jobb belátásra a szovjetekkel lepaktálni készülő kormányzót. Skorzeny 1944 decemberében a nyugati frontra került, ahol – Griffmadár-hadművelet fedőnéven – az Ardennekben, amerikai egyenruhában a szövetséges vonalak mögé hatolt, és szabotázsakciókba kezdett. Állítólag Eisenhower főparancsnok likvidálását is tervbe vette, ezért „Európa legveszélyesebb emberének” nevezték. A nemzetiszocialsita Nagynémet Birodalom összeomlása után aztán Ausztria területére vonult vissza, ahol Vérfarkasok (Werwolf) néven gerillacsapatokat próbált szervezni, de 1945. május 15-én végül megadta magát a briteknek.

A háború során alezredesi – SS Obersturmbannführeri – rangig jutó Skorzenyt elsősorban ardenneki viselt dolgai miatt vonták felelősségre, hiszen a Griffmadár-hadművelettel – a hamis egyenruhával – számos katonai egyezményt megsértett. Hamarosan Darmstadt börtönébe került, ahonnan 1948-ban megszökött, és Párizsba, Spanyolországba, majd Argentínába utazott. Az egykori SS-tiszt részt vett a tagokat segítő ODESSA nevű nemzetiszocialista szervezet megalapításában, miközben az ötvenes évek során Perón argentin és Nasszer egyiptomi elnök közelében is feltűnt, mint katonai tanácsadó.

Skorzeny igazi kalandor természet volt – emlékiratait például „Élj veszélyesen!” címmel írta meg – aki Spanyolországban és a tengerentúlon számos, emigráns nemzetiszocialista tiszteket tömörítő szervezetet – például a Die Spinnét, vagy a Paladin-csoportot – alapított, miközben szolgálatai révén milliomos lett. Az egykori kommandós gerincében 1970-ben rákot diagnosztizáltak, amiből elsőre még kigyógyult, később azonban már nem bírta azt leküzdeni, és 1975 júliusában elhunyt.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az Adidas megtiltotta a vásárlóknak, hogy az újonnan kiadott német mez 44-es számmal ellátott változatát megvásárolják, ugyanis a szám a média képviselői szerint nagyon hasonlít a német Schutzstaffel (SS) által használt szimbólumra.

Négy német állampolgáron ütött rajta az osztrák rendőrség, amint Adolf Hitler születésének évfordulóján fehér rózsát helyeztek el a Führer szülőházánál Nyugat-Ausztriában, írja a Guardian.

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

Egy nappal a chemnitzi csonkolás előtt is hallattak magukról az antifa terroristák: hétfő éjjel bombatámadás történt a Königsblut Tattoo & Piercing Stúdió ellen Zeulenrodában (Greiz kerület, Türingia).

Házunkba 1944. december 31-én lépett be az első szovjet katona, és németeket keresett. Miután jól megetettük őt, társai is meglátogattak egyre sűrűbben. Közben néha elvittek tolmácskodni, mert lengyelül beszéltem.

A Denisz Kapusztyin vezette Orosz Önkéntes Hadtest (RVC) állítása szerint több, Oroszországban végrehajtott támadást vitt véghez 2022-es megalakulása óta, ám nem ő az egyetlen, aki orosz gyökerű, s ukrán oldalon harcoló fegyveres csoportot vezet.

Körülbelül három és fél év börtönbüntetésre ítélték pénteken egy amerikai fehér fajvédő csoport vezetőjét, aki elismerte, hogy online halálos fenyegetést tett közzé egy brooklyni újságíró ellen azért, hogy az leálljon a csoport rágalmazásával.

A brazil Nemzeti Emberi Jogi Tanács nevezetű szervezet különböző felméréseken alapuló tanulmánya szerint „riasztóan növekszik a náci csoportok jelenléte” a dél-amerikai országban. 

A varégok a mai Svédország területén a középkorban letelepedett vikingek. De honnan jöttek ezek a vikingek, akikről a ma emberének a varkocsos, szakállas, baltát lóbáló északi óriások jutnak elsőre az eszébe?

Négynapos utazás után 1945. február 6-án érkeztünk Bajáról Temesvárra. Verőfényes délelőttön vagoníroztunk ki. Az éhségtől és a szomjúságtól elgyötör emberek nagy része megrohamozta az olvadó havat, és marokszámra tömte a szájába.

A „punk ötlet” régen az volt, hogy lementek a térre kannás borozni, most meg az, hogy két libsi diáklány kitalálja, miért ne lehetne Emese, a magyarság mitológiai ősanyja fekete.

Joachim (Jochen) Peiper 1915. január 30-án született Berlinben. Apja is katonaként élte le az életét, igy a fiatal Jochen a katonás életet hamar megtanulta.

Újabban a gázai tragédia elhomályosította azt a még tragikusabb tényt, hogy az ukrajnai testvérháborúban immár két éve gyilkolja egymást a világ legveszélyeztetettebb demográfiai kisebbsége, a világnépesség alig 2 százalékát (!) képviselő javakorabeli (20–40 éves) fehér férfi, eddig több százezres veszteséget okozva önmagának.

Menetünk 1945 nagypénteként indult el Ausztria felé. Május 2-án Gmunden városka közelébe értünk. Az oroszok a hátunk mögött, előttünk a linzi műút, azon túl a szövetséges csapatok tanyáztak.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.