Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az 1942-es év mind a hadiállapot, mind pedig a magyar lehetőségek szemszögéből a világháború legkecsegtetőbb éve volt.

Noha Mattyasovszky Kornél írása egy utólagosan szemlélődő számára túlzottan optimista lehet, a tanulmány értékelése közben fontos szem előtt tartani, hogy az mikor, milyen (politikai) hangulatban, milyen körülmények között íródott. Ugyan nemzetiszocialista világnézete ellenére kifejezetten enyhén és megengedően beszél a Kállay-kormányról, pozitív jövőképe nem légből kapott álmokon, hanem a valóság talaján nyugodott. Ekkor ugyanis még minden esély megvolt rá, hogy valóban a Németország és Olaszország által megálmodott Új Európa fog győzedelmeskedni. Utólag okosnak lenni már igen könnyű, akkor és ott viszont senki nem láthatta előre a háború sajnálatos végkimenetelét.

Mattyasovszky Kornél 1907. április 10-én született, eredetileg közgazdasági tanulmányokat folytatott (ennek megfelelően számos írása foglalkozott nemzetiszocialista gazdaságpolitikával). Az 1930-as évek második felétől több lapnál is rendszeresen publikált, ezek közül természetesen a Magyarság a legismertebb, ahol főmunkatársként dolgozott. A lap 1942-es évkönyvét is ő szerkesztette, egészen a háború végéig jelentek meg írásai. A vereség következtében 1945-ben Nyugatra távozott, az emigrációban továbbra is újságíróként, publicistaként tevékenykedett számos magyar és német nyelvű lapnál is. Élt Ausztriában, Franciaországban, majd 1950-ben az NSZK-ban telepedett le. 1994-ben hunyt el a dél-németországi Tübingenben.

Mattyasovszky élete és munkássága iskolapéldája a nemzetiszocialista értelmiségi hátország sanyarú sorsának. Aki túl is élte a háború utáni tisztogatásokat, természetesen az sem maradhatott idehaza, hanem minden esetben külföldre kényszerült a keserű hontalanság érzésével együtt. Mindezek ellenére a '45 utáni emigráns sajtó is rendkívül színvonalas volt, bizonyítva a vereség ellenére megőrzött hatalmas szellemi potenciált. Szomorú történelmünk része, hogy a legtöbben már soha nem látogathattak haza, eszméik és gondolataik érvényesülését pedig egyikőjük sem élhette meg.

Mattyasovszky Kornél: A magyar belpolitika 1942-ben

A harmadik háborús esztendő a magyar belpolitikai életben is rendkívüli mozgalmasságot idézett elő és a magyar belpolitikai élet eseményei kétségtelenül a mai világháborúhoz igazodtak. Igen helyesen jegyezte meg a miniszterelnök, hogy: háborúban álló nemzet számára nincs megadva a politizálás olyan módja és lehetősége, mint a béke időben, a háborúban fokozottabban áll a követelmény: nemzetpolitikát kell folytatnunk. Miután a nemzetpolitika fogalma alatt a nemzetiszocialista magyar ellenzék azt érti, hogy a nemzet felelős politikai vezetői, vagyis a kormányhatalom: a nemzet sorskérdéseit igyekeznek megoldani – a magyar politikának ezt, a „háborús” meghatározását kész örömmel elfogadjuk. Bizonyára a nemzetpolitikai törekvéseket szolgálta a Kormányzóhelyettes megválasztása is, akinek a személye, családjának történelmi neve és édesapjának: Magyarország Kormányzójának hervadhatatlan érdemei, bizonyára olyan szilárd állapotot teremtettek volna a magyar államfői kérdés ügyében, amely a nemzet jövőjének, nyugalmának és biztonságának szolgálatát jelenthette volna. A Kormányzóhelyettes tragikus, hősi halála a közjogi kérdéseket egyelőre kikapcsolta a magyar nemzetpolitikából.

A Bárdossy-kormány lemondása után Kállay Miklós alakított kormányt és jórészt a Bárdossy-kormány, sőt, az előző Teleki, illetve Imrédy-kormányok tagjaival vezette tovább a háborús kormányzatot. Ha egészen magas nemzetpolitikai szempontokból akarjuk bírálni és összefoglalni a magyar belpolitikai életet és annak fejlődését, akkor talán felesleges kitérni azokra a háborúból adódó kérdésekre, amelyek például a háborús mezőgazdasági és ipari termelés kérdése és a háborúból folyó terhek következtében előállott nehéz gazdasági helyzet, a szociális igények kielégíthetőségének és általában a magyar szociálpolitikának háború okozta korlátolt lehetőségű kérdéseire.

Ám ez nem jelenti azt, hogy a magyar nemzetiszocialista ellenzék a mai nemzetpolitikával meg van elégedve, hogy azt éppen olyannak ismeri el, mint amely természetszerűen és szükségszerűen a német és olasz elgondolás és vezetés alatt álló új Európához a mai állapotában és formájában hozzá tudna illeszkedni. Hivatkoztunk arra, hogy a magyar belpolitikát, tehát a magyar nemzetpolitikát nem lehet háború hatása alól kivonni. Ehhez most hozzátesszük azt, hogy főként azért nem, mert Magyarország felismerte a bolsevista hatalompolitika veszélyeit és tudatában van az évszázados német-magyar megváltoztathatatlan sorsközösségnek. Ez két tényező Magyarország helyét már régebben a tengelyhatalmak mellett jelölte meg. A magyar nemzetpolitika tehát a magyar nemzetiszocialista ellenzék megítélése szerint helyes irányban fejlődött, amikor a magyar nemzet sorsát és jövőjét Európa nagyhatalmaihoz kapcsolta, amikor a magyar nemzetpolitika ennek horderejét felismerve, a magyar nemzet jövőjét is az öncselekvéssel egyidejűleg a Németország és Olaszország által kezdeményezett európai szolidaritáshoz kötötte.

A mi felfogásunk szerint azonban a magyar nemzetpolitika fejlődése és az új Európával elkövetkezendő együttműködés előkészítése nem hibátlan és főként nem a népi politika jegyében történt. A nemzetpolitikának ugyanis, mint ahogy már említettük, – a nemzet sorskérdéseit kell szolgálnia. Mert csak az a politika nevezhető nemzetpolitikának, amely a nép sorskérdéseit éppúgy megoldani törekszik, mint a nemzet, illetve az ország sorskérdéseit. Nem elég tehát az, hogy egy sikeres és aktív magyar külpolitika Magyarországot visszajuttatta régi történelmi területeinek egy részéhez. Mert ez ugyan eredménye a nemzetpolitikának, de ezek az eredmények csak akkor lehetnék értékállóak, csak akkor szolgálhatják a magyar nép és magyar nemzet jövőjét, ha a magyar nemzetpolitika a belső kérdések megoldására is ilyen szilárdan törekszik, vagy azokat legalábbis előkészítette.

A földkérdés, a zsidókérdés és korszerű nemzetiségi politika: ezek a helyes és valóban a nemzetet szolgáló nemzetpolitikának a tulajdonképpeni feladatai. Gyakran mondják, hogy háborúban nem lehet reformokat megvalósítani. Olyan hangok is hallatszottak éppen a magyar Országgyűlésben, hogy háborúban nem szabad pártpolitikát folytatni. Ez valóban igaz, azonban nemzetiszocialista álláspontunk szerint nem szabad ezen a címen a magyar belpolitikai életet megmerevíteni, mert ez a megmerevítés és a nemzetpolitikát egy látszatautokratizmussá változtatja és ellentétben a totális államok nemzetpolitikájával, a nép nagy fokú bizalmatlanságát idézheti elő. Ez pedig különösen a háborúban, igen veszélyessé válhat.

Ha nemzeti hagyományainkra és népi karakterünkre való hivatkozással ragaszkodunk a parlamentáris rendszerhez és ezt a magyar alkotmányos élet alapjának tartjuk, akkor rossz szolgálatot teszünk a magyar nemzetpolitikának, ha csupán látszatparlamentarizmust tartunk fenn és az ellenzéket már javaslatainak benyújtásánál elütjük a törvényalkotás lehetőségeitől, sőt egy bizonyos türelmetlen irányzat szerint még a bírálat lehetőségétől is.

A magyar belpolitikai élet a háború ellenére is igen élénk volt az elmúlt esztendőben. A nagy fontosságú közjogi törvények megalkotásánál és bizonyos reformtörekvéseinél a kormány az ellenzéket nem találta szemben magával, legalább is nem voltak olyan parlamenti harcok, mint a békeidőkben. A nemzetiszocialista ellenzék és a mozgalomba beszervezett tömegek a háborúban álló nemzet köteles fegyelmezettségével viselkedtek. Pedig bármennyire is elismerjük, hogy történtek a nép és a nemzet jövőjét szolgáló bizonyos szociális és fajvédelmi intézkedések – mégsem látjuk megnyugtatóan azt, hogy a magyar belpolitika 1943-ben olyan nemzetpolitikát jelentett, amely a magyar nemzetet és a magyar népet zökkenésmentesen tudja majd beilleszteni 1943-ban abba az új európai rendbe, amelyet szövetségeseink és a mi fegyvereink győzelme után Európa vezető nagyhatalmai, Németország és Olaszország, majd kialakítanak.

Forrás: az 1943-as Magyarság Évkönyv

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Kun András 1911-ben született Nyírbátorban. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait Rómában folytatta. 1941-ben szentelték pappá, majd minorita szerzetesként a kézdivásárhelyi rendházba került.

A szigorúan titkos – és valószínűleg büdös – kísérletre az 1940-es évek végén, Mao moszkvai látogatásának idején került sor.

A közelmúltban derült ki, hogy a Pest vármegyei Szigetszentmártonban 1944 novemberében négy huszárt temettek el, akik a Csepel-sziget védelmében haltak hősi halált.

Kilencvenesszeres életfogytiglant kapott egy amerikai fehér fajvédő aktivista, aki négy évvel ezelőtt színes bőrűekre kezdett lövöldözni egy mexikói határmenti bevásárlóközpontban.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – mondta Alfred Jodl vezérezredes Dwight D.Eisenhower tábornoknak, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

Szigorú beléptetés, hatalmas sajtóérdeklődés és csurig telt tárgyalóterem – elkezdődött az antifasiszta támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken hétfő reggel.

Kovarcz Emil Felsőiregen, 1899. február 4-én született. Nagyváradon honvéd hadapród iskolát végzett, és az első világháborúban hivatásos tisztként teljesített szolgálatot.

Az Ostromkalauz után folytatódott a Festung Budapest 2024 rendezvénysorozata. A szervezést megnehezítő körülményekről évről évre egyre többet kell beszélnünk és írnunk a különböző csatornákon és felületeken – írja e sorokat honlapján a Légió Hungária.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) a „náci” ideológia és az SS iránti szimpátia kinyilvánítása miatt ítélt el öt Slovan-szurkolót.

Az 1913-as születésű Bosnyák Imrét az elsők között érintette meg a magyar nemzetiszocializmus, a hungarizmus eszméje.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Eva Braun és Adolf Hitler kapcsolatának története közismertnek mondható: a népvezér politikusért, majd teljhatalmú államférfiért rajongó nő a Führer legbelsőbb köreibe is bejárással bírt, ám a politikába beleszólása nem volt, végül pedig a halálba is követte őt.

Az 1945 novemberében kezdődő nürnbergi koncepciós perben a Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által létrehozott Nemzetközi Katonai Törvényszék a legyőzött nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 24 prominens katonai, politikai és gazdasági vezetőjének egyoldalú felelősségét állapította meg a második világháború bűneiben.

1942. október 3-án volt minden hordozórakéta ősatyja, a V–2 első sikeres startja. A Vergeltungswaffe–2 egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta volt, amit a Nagynémet Birodalom szakemberei fejlesztettek ki a Balti-tenger egy kis szigete, Usedom egy településén, Peenemündében.

Amint azt tudjuk, a Fidesz „nemzeti és keresztény” rendszerében nincs helye annak, hogy a hazafiak közterületen megemlékezzenek az 1945-ös budavári kitörés hőseiről, ellenben a szélsőbaloldali antifasiszta csoportok a tavalyi események dacára is demonstrálhatnak a mai napon.

A Los Angeles-i székhelyű zsidó szupremácista Simon Wiesenthal Központ „leplezte le”, hogy egy, az angliai Oxfordshire-ből származó 42 éves anyuka lett a Miss Hitler szépségverseny idei győztese.

A híres zeneszerző dédunokája a Die Welt című német újságban „megdöbbenésének” adott hangot az orosz zsoldosok kapcsán – írja a Jewish Chronicle.

Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

A gyűlést az egyik római lakótelepen rendezték az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano) nevű fasiszta ifjúsági szervezet két tagja 1978-as meggyilkolásának emlékére.

Egy angol nemzetiszocialista, akin horogkeresztes zászlókkal, hűtőmágnesekkel és Adolf Hitler portréjával díszített házában ütöttek rajta, gondolatbűnökért került börtönbe Nagy-Britanniában.

Egy fiatal dán lány figyelemre méltó felfedezést tett nemrégiben, ugyanis közel háromszáz viking érmét talált, amelyekről úgy vélik, hogy több mint 1000 évesek lehetnek.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

Adolf Hitler egyik beszédének 30 másodperces részletét játszották be a hangosbeszélőn az osztrák vasúttársaság (ÖBB) egyik vonatán, mielőtt a járat beért volna Bécsbe, írja a BBC.