Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az immár száz napja tartó folyamatos szőnyegbombázásokkal az izraeli hadsereg (IDF) elhomályosította az angol–amerikai haderő egyik legfényesebb második világháborús hőstettét, amely abból állt, hogy 3 nap alatt letarolta Drezda épületeinek harmadát, ártalmatlanítva 25 ezer „nácit és potenciális nácit”.

A Gázával kapcsolatban Drezda sorsával példálózó izraeli politikusok elvárásait kielégítve, az IDF-nek is sikerült lerombolnia a gázai épületek harmadát, likvidálva legalább 23 ezer „terroristát és potenciális terroristát”, köztük 11 ezer gyereket, 10 ezer civilt és körülbelül 2500 hamászost (izraeli források szerint 8 ezret a szervezet 50 ezresre becsült állományából). Ebből a szempontból tehát Drezda és Gáza immár de facto testvérvárosok. Ilyen bravúros sikerhez képest a gázai invázió során elszenvedett izraeli veszteségek (188 halott, körülbelül 3000 sebesült és rokkant katona, 750 megsemmisült vagy lerobbant páncélos) bagatellnek tűnnek. Érthetetlen tehát, hogy magában Izraelben hallatszanak szkeptikus, sőt defetista hangok is a Hamász elleni végső csapás eredményességét illetően.

„Vezető izraeli újságírók (Barnea, Berg­man, Kaszpit stb.) elmondják az izraeli közvéleménynek azt, amit Netanjahu nem mond el nekik, hogy a Hamász megsérült ugyan, de nem hagyja magát legyőzni, és a legjobb, amit most tenni lehet: tárgyalni a túszok magas áron történő visszatéréséről.” (Martin Indyk, X, 2023. 12. 22.) Dan Haluc volt vezérkari főnök egy nemrégi interjúban azt mondta, hogy Izrael elvesztette a Hamász elleni háborút, hangsúlyozva, hogy az egyetlen győzelem, amelyet el lehet érni, az a miniszterelnök megbuktatása. „Számomra a győzelem képe az lesz, amikor Benjamin Netanjahu miniszterelnök lemond.” Az izraeli 7-es csatornán sugárzott megjegyzései egyértelmű kritikája a jelenlegi izraeli katonai és politikai stratégiának. (Former Israeli military chief says regime lost war against Hamas in Gaza, presstv.ir, 2023. 12. 26.) Jichak Brik tartalékos dandártábornok szerint az IDF szóvivője és a televízióban szereplő katonai szakértők torz információt adnak a Hamász veszteségeiről, amelyek jóval alacsonyabbak az IDF adatainál. „Nyilvánvaló, hogy az IDF szóvivője és a biztonsági harcvonal igyekszik hamisan nagy győzelemként bemutatni a háborút. E célból a nagy tévécsatornákból verbuvált médiát visznek Gázába, hogy (hamis) győzelmi jeleneteket filmezzenek. A Hamász alagútjainak lerombolása évekbe fog telni, és sok izraeli halottba kerül majd. A Gázában harcoló tisztek azt mondták, lehetetlen megakadályozni, hogy a Hamász újraépítse önmagát.” (2023. 12. 27.)

Ami a Brik által kipellengérezett hamis győzelmi jelentések iskolapéldáját illeti, az izraeli háborús propaganda előbb diadalmas tudósításban tette közhírré, hogy a Goláni dandár példás bosszút állt az október 7-én elveszített 70 katonájáért, „döntő vereséget” mérve a Hamász Szabra elit zászlóaljára, végezve „300 terroristával”. (IDF Golani Brigade overpower Hamas’s elite battalion, eliminates 300 terrorists, ynetnews.com, 2023. 11. 11.) Ehhez képest alig egy hónappal később az IDF a gázai hadművelet legnagyobb veszteségét volt kénytelen elkönyvelni, egyszerre tíz katonát veszítve a Hamász elleni egyik összecsapásban, köztük a Goláni parancsnoki stábjának ezredesi rangú főnökét. (Ten Israel soldiers, including senior colonel, killed in Gaza ambush, middleeasteye.net, 2023. 12. 13.) Nem sokkal ezután a Goláni 13. zászlóalját ki is vonták a frontvonalból, miután Mose Kaplinszki nyugalmazott tábornok elárulta, hogy az elit alakulat október 7. óta összesen 88 katonát veszített. (Israel’s Golani Brigade turns tail from Gaza, thecradle.co, 2023. 12. 22.)

A maga részéről Mihael Milstein, egy korábbi magas rangú izraeli hírszerző tiszt ugyancsak bírálta egyes izraeli vezetők azon kijelentéseit, amelyek szerint a Hamász a törésponton van, mondván, hogy ez hamis várakozásokat kelthet a háború időtartamát illetően. „Már egy ideje azt mondják, hogy a Hamász összeomlóban van, de ez egyszerűen nem igaz. Mindennap kemény csatákkal szembesülünk.” Giora Eiland nyugalmazott vezér­őrnagy, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanács korábbi vezetője szerint a Hamász bebizonyította, hogy képes a megölt parancsnokokat gyorsan lecserélni más, hasonlóan alkalmas és ugyanolyan odaadó emberekre. „Szakmai szempontból hitelt kell adnom a rugalmasságuknak. Nem látom az összeomlás jeleit sem a Hamász katonai képességeiben, sem a politikai erejében, hogy továbbra is ő vezesse Gázát.” (Skepticism Grows Over Israel’s Ability to Dismantle Hamas, nytimes.com, 2023. 12. 27.)

Amosz Harel katonai elemző úgy véli, hogy „az igazságot el kell mondani. Izrael nehéz stratégiai csapdába került az október 7-i támadás után. Még mindig nem világos, hogyan lehet kijutni a csapdából, és ez a kimerülés tartós helyzetbe fordulhat, és továbbra is nagy a valószínűsége annak, hogy a libanoni fronton fellángoljanak a harcok. Izrael beleesett az iszlám ellenállás csapdájába, és most nincs konkrét megoldása arra, hogy kiszabaduljon a helyzetből. Ha totális háborúba kezd a Hezbollahhal, akkor veszíteni fog Gázában és fordítva. Izrael azért ellenzi a tűzszünetet, mert sok politikai karrier érne véget Izraelben dicstelenül. Másrészt egy mostani tűzszünet még nagyobb háborút jelentene rövid időn belül. Miközben a gyerekek lemészárlása a legostobább döntés volt, amelyet csak hozhattak, és amely az országukba kerülhet nekik. Ha Izrael nem tudja teljesen legyőzni a Hamászt a következő két hónapban, akkor vége.”. (Megatron, X, 2023. 12. 30.) A próféta szól belőle? Márciusban kiderül. 

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Tudom, hogy a történelem igazságos oldalán állok, és nem akarom, hogy politikai nézeteimért ítéljenek el – nyilatkozta a Magyarországon fogva tartott antifasiszta terroristanő, Ilaria Salis a La Stampa olasz napilapban megjelent interjúban.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) a „náci” ideológia és az SS iránti szimpátia kinyilvánítása miatt ítélt el öt Slovan-szurkolót.

1945 januárjának elején a komáromi vasútállomáson kivagonírozott Tigris harckocsik hosszú sora nagy zajt csapva kígyózott a macskaköves utcákon, hogy a Vág-Duna hídján túl elfoglalják harcállásukat.

1945. február 11-én a budapesti német-magyar helyőrség lőszere és élelme fogytán volt, a magyar főváros fegyveresen nem volt tovább tartható.

Miért maradnak le a férfiak – konkrétan a fehér férfiak Nyugaton – manapság jobban, mint valaha? Vagy lemaradnak a nőkhöz képest, vagy egyszerűn teljesen kiesnek a társadalomból, olyannyira, hogy egyesek kezdik a gyengébb nemnek nevezni őket.

Jóllehet a biológiai fajfogalom nem azonos az etnográfiai fajfogalommal, mégsem nagyon különbözik tőle.

Letakarták egy bécsi protestáns templom ólomüveg ablakait, mert azokon állítólag „antiszemita” motívumok szerepeltek, és az ablakok alkotója tagja volt a NSDAP-nak.

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.

Újabban a gázai tragédia elhomályosította azt a még tragikusabb tényt, hogy az ukrajnai testvérháborúban immár két éve gyilkolja egymást a világ legveszélyeztetettebb demográfiai kisebbsége, a világnépesség alig 2 százalékát (!) képviselő javakorabeli (20–40 éves) fehér férfi, eddig több százezres veszteséget okozva önmagának.

Elmélyülő külső és belső konfliktusok, olyan súlyos társadalmi törésvonalak, melyet még Magyarország is megirigyelne, etnikai krízis, romló közbiztonság. Igen, ezek az Amerikai Egyesült Államok mindennapjai, de Joe Biden kormányának (már amennyiben elfogadjuk, hogy beszámítható és ő irányít) vannak fontosabb dolgai is, például a Nordic Resistance Movement (NRM) kriminalizálása.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

Bár a mi hazánkos Novák Előd kérésére előbb tömegsport-rendezvényként felvette az állami szervező a Kitörés emléktúrát az Olimpiai Ötpróba Programba, később azt törölte.

Egy ausztrál nemzetiszocialista, aki a börtönbüntetése végéhez közeledik, megtámadta a szabadulása utáni állami felügyelet elrendelésére irányuló kérelmet, mert a hosszú börtönben töltött időszaka után szerinte már nem kellene szoros megfigyelés alatt maradnia, ám a törvényhozók éppen az elnyomás fokozásán dolgoznak.

A dunántúli hadműveletekben vettünk részt 1944 őszén és telén. Székesfehérvár eleste után – december 26-án – a balról Pusztavám, jobbról Csákvár–Környe irányába előre törő szovjet csapatok bekerítettek bennünket.

Halála óta számos összeesküvés-elmélet terjed, miszerint legszűkebb környezete megölte, hogy Berija megfojtotta, vagy újabban: patkányméreggel végeztek vele, miközben pár nappal később pedig a hasonmásával rendezték meg a „hivatalos” halálát.