Kövess minket -on és -en!

Most, hogy az amerikai kormány félhivatalos szócsövének számító The Washington Post megszellőztette a hírt, szinte már biztosra vehető, hogy az USA egy újabb megnyerhetetlen háborús kalandra készül a Közel-Keleten, ezúttal a jemeni húszik ellen, akiket a napokban ismét terrorszervezetnek nyilvánított, miután három éve éppen a Biden-kormány levette őket erről a listáról.

Ennek viszonzásaként a jemeni parlament úgy döntött, hogy Izraelt, az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot „idegen terrorista entitásokként” az országban törvényen kívül helyezi.

Samu bácsi világseriffi ambícióit konkrétan az szította fel, hogy a Vörös-tenger Indiai-óceáni bejáratánál lévő Báb el-Mandeb szorost ellenőrző húszik gyakorlatilag megtiltották a rajta való átkelést az izraeli érdekeltségű vagy Izraelbe tartó hajók számára, és azután sem tértek jobb belátásra, hogy egy amerikai–brit vezetésű szedett-vedett intervenciós hadiflotta megbombázta őket. Sőt, ez csak fokozta az eltökéltségüket, hogy a blokáddal kényszerítsék Izraelt a gázai csapások befejezésére. Ezzel a gazdasági jellegű nyomásgyakorlással, amelynek következtében Izraelt jelentős veszteség érte, egyebek közt 85 százalékkal csökkent Ejlat kikötőjének forgalma (Israel’s Eilat port sees 85% drop activity amid Red sea houthi attacks, reuters.com, 2023. 12. 31.), a húszik többet tettek a palesztin ügyért, mint (a Hezbollah kivételével) az egész muszlim világ, Iránt is beleértve. Ennyit a muszlim „szolidaritásról”, amelyről Gáza kapcsán ismét bebizonyosodott, hogy a gyakorlatban nem létezik.

Jelenleg Jemenben elvileg két egymással versengő kormány van, az egyik az alkotmányos fővárosban, Szanaában, a másik az egykori Dél-Jemen fővárosában, Ádenben, bár ez utóbbi továbbra sem képes gyakorolni ott a hatalmát. Az ádeni székhelyű „nemzetközileg elismert kormány” valójában egy árnyékkabinet, amely nem is Jemenben, hanem a rijádi Ritz Carlton luxusszállodában székel, ahová 2015 februárja óta száműzték, hipotetikus „hatalma” pedig legfeljebb néhány törzsi csoportosulásra korlátozódik, amelyek a teljes jemeni lakosság kevesebb mint 15 százalékát képviselik. Az úgynevezett húszi lázadók viszont a „nemzeti megmentés kormányának” részei, amely közvetlen hatalmat gyakorol a 33 milliós Jemen teljes lakosságának 85 százaléka felett. Valójában a húszik uralják Jement, mert már régen megnyerték a polgárháborút.

Azok az erők, amelyek drónokat, ballisztikus és cirkálórakétákat indítottak Izrael felé, a nemzeti megmentés kormányával szövetséges erők. Ők messze nem egy „rongyos lázadócsoport”, hanem egy hagyományos hadsereg, amely nemcsak a húszikat képviseli, hanem az egész Jement. Ők alkotják az egyetlen fegyveres erőt Jemenben, amely hűséges egy olyan kormányhoz, amelynek parlamenti felhatalmazása van a hatalom gyakorlására, miközben a Szaúd-Arábia és a „nemzetközi közösség” által támogatott bábkormánynak nincs ilyen felhatalmazása. A Nyugat azt állítja, hogy az a maroknyi dagadt politikus, aki a szaúdiak fizetségét élvezi Rijádban, a „törvényes kormány”, annak ellenére, hogy a jemeni nép körében szinte alig van támogatottsága.

Miért jelentenek a „szegény” húszik „megoldhatatlan” problémát az USA számára? Sokan csodálkoznak azon, hogy miért nem lehet „lerendezni” őket rakétákkal, vadászrepülőgépekkel és egy egész armada hadihajóval a Vörös-tengeren. A jemeni polgárháborúba beavatkozva a szaúdiak és arab csatlósaik csaknem egy évtizeden át szőnyegbombázásokat hajtottak végre a húszik megtörésére, és ez egyáltalán nem vezetett eredményre, sőt megacélozta az utóbbiak erejét. Olyannyira, hogy immár ballisztikus rakétáik is vannak, amelyekkel Szaúd-Arábia minden pontját képesek elérni, amint azt már többször be is bizonyították, érzékeny csapásokat mérve agresszív szomszédjuk olajkitermelő létesítményeire is. Mellesleg a húszik megtapasztalták ugyanazokat a háborús bűnöket, amelyeket most Gázában követ el a „világ legerkölcsösebb” hadserege. A szaúdi–amerikai koalíció tengeri blokád alá vette Jemen partjait, több tízezer gyerek éhhalálát okozva, miközben szándékosan és szisztematikusan kórházakat, iskolákat és piacokat bombázott, egyáltalán nem törődve a civil áldozatokkal. Érdekes módon akkor a világon senki sem panaszkodott, amikor az USA a Jemenbe tartó teherhajókat lőtte, és a „nemzetközi közösség” szemében az nem számít kalózkodásnak, amikor amerikai hadihajók más nemzetiségű civil hajókat feltartóztatnak és átvizsgálnak a húsziknak szánt állítólagos iráni fegyverszállítmányok után kutatva.

Afganisztánban az USA és a NATO a két évtizedig tartó háború során csak kézifegyverekkel és házi készítésű robbanószerekkel felszerelt, legfeljebb százezer tálib gerillával került szembe, de nem tudott győzelmet aratni. Az amerikaiak és csatlósaik a legfejlettebb haditechnikát (tankokat, páncélozott járműveket, a vadászgépek több generációját, bombázókat, helikoptereket) és tömeges gyalogságot vetettek be, mégis kudarcot vallottak, és „megszállásuk” idején az ország jelentős részét mindvégig a tálibok tartották ellenőrzésük alatt, taktikusan kihasználva legfőbb előnyüket, a zord hegyvidéki terepet. Ráadásként ideológiájuk a „szent háború” volt, amely törhetetlen harci morált adott nekik, és mindenekfelett kitartást, hogy addig harcoljanak, amíg csak kell.

Nos, a jemeni húsziknak mindezek az előnyeik és jellemzőik megvannak, csak adjunk hozzá kétmilliós aktív és tartalékos katonai állományt és a tálibokhoz képest fejlett arzenált (ballisztikus rakétákat, torpedókat, kamikazedrónokat stb.). A húszik móresre tanításához tehát az USA-nak szárazföldi offenzívát kell indítania, és a végkimenetel legalábbis kétséges. Nem is beszélve a rossz előjelekről. Még mielőtt beindult volna ugyanis maga a hadművelet, a britek és az amerikaiak máris veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni. Az expedíciós hadiflotta két brit hajója összeütközött, és szó szerint kiütötte egymást, két amerikai haditengerész pedig a tengerbe veszett, miközben a hajójuk egy, a húsziknak való fegyverszállítással gyanúsított iráni kereskedelmi hajónak próbált kellemetlenkedni. Mi lesz majd akkor, ha a húszik is elkezdenek visszalőni?

Kövess minket -on és -en!

Arab migránsok az izraeli szurkolókra vadásztak múlt héten az Ajax-Maccabi meccs után, a régi időket idéző pogrom volt, és ez folytatódott a hét elején.

Egyes források szerint a Waffen-SS állományának 83 százaléka sem az NSDAP-nak, sem pedig az általános SS-nek nem volt tagja.

Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban.

Csak idő kérdése, hogy Amerika egyre növekvő ellenséglistája mikor dönt úgy, hogy kihúzza a szőnyeget az amerikai gazdaság alól.

Az észt Johvi városában álló emlékmű két SS-veteránnak állít emléket, akik 1944-ben a bolsevizmus ellen vívott harcban haltak meg.

A német hazafit a rendőrség szerint „a migránsok elleni gyűlölet vezérelte”, külföldről származó, invazív hátterű szomszédait akarta felrobbantani.

Ilaria Salis, az olasz útonálló antifa terrorista a másfél perces felvételen egy fotelben ül, hangsúlyozza, hogy házi őrizetben van, és megmutatja a bokáján elhelyezett elektronikus nyomkövetőt.

Az időpont: 1946. október 7. A színhely: a kaposvári katonai szűrőtábor. Sólyom András őrnagy táborparancsnok korábban már több ezer embert vett őrizetbe a Magyarországra hazatérők közül. Számára egyegy újabb őrizetbe vétel már nem jelent különösebb eseményt.

1956. október 23-án délután a budai Bem-szobornál hatalmas, százezres tüntető tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa az egyetemi ifjúság előző nap, a Műegyetemen megfogalmazott 16 pontból álló petícióját.

Kádár ugyan nem törekedett rá, de Rákosi és Nagy Imre küzdelmében egyfajta harmadik erőnek tekintették őt. Kifelé a pártvezetés egységét mutatta, a színfalak mögött viszont elvi és gyakorlati okokból is Rákosihoz állt közelebb, és tudta, ha a főtitkár bukik, akkor neki is mennie kell.

Izrael immár Libanont is támadja, de Irán mindenféle okokból (félelem, korrupció, zsarolás, gyilkosság, „stratégiai türelem”) nem fog határozottan beavatkozni.

Egy „náciszimpatizánsok” által tartott rendezvényről készült videoklip jelent meg a német közösségi médiában, ami hatalmas zsidó-liberális hisztériát keltett Németországban.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.

A liberális brit bíróság „elkötelezett fajgyűlölőknek” nevezte őket, akik a bíró szerint „terrorizmusra buzdítottak”.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.