Kövess minket -on és -en!

Most, hogy az amerikai kormány félhivatalos szócsövének számító The Washington Post megszellőztette a hírt, szinte már biztosra vehető, hogy az USA egy újabb megnyerhetetlen háborús kalandra készül a Közel-Keleten, ezúttal a jemeni húszik ellen, akiket a napokban ismét terrorszervezetnek nyilvánított, miután három éve éppen a Biden-kormány levette őket erről a listáról.

Ennek viszonzásaként a jemeni parlament úgy döntött, hogy Izraelt, az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot „idegen terrorista entitásokként” az országban törvényen kívül helyezi.

Samu bácsi világseriffi ambícióit konkrétan az szította fel, hogy a Vörös-tenger Indiai-óceáni bejáratánál lévő Báb el-Mandeb szorost ellenőrző húszik gyakorlatilag megtiltották a rajta való átkelést az izraeli érdekeltségű vagy Izraelbe tartó hajók számára, és azután sem tértek jobb belátásra, hogy egy amerikai–brit vezetésű szedett-vedett intervenciós hadiflotta megbombázta őket. Sőt, ez csak fokozta az eltökéltségüket, hogy a blokáddal kényszerítsék Izraelt a gázai csapások befejezésére. Ezzel a gazdasági jellegű nyomásgyakorlással, amelynek következtében Izraelt jelentős veszteség érte, egyebek közt 85 százalékkal csökkent Ejlat kikötőjének forgalma (Israel’s Eilat port sees 85% drop activity amid Red sea houthi attacks, reuters.com, 2023. 12. 31.), a húszik többet tettek a palesztin ügyért, mint (a Hezbollah kivételével) az egész muszlim világ, Iránt is beleértve. Ennyit a muszlim „szolidaritásról”, amelyről Gáza kapcsán ismét bebizonyosodott, hogy a gyakorlatban nem létezik.

Jelenleg Jemenben elvileg két egymással versengő kormány van, az egyik az alkotmányos fővárosban, Szanaában, a másik az egykori Dél-Jemen fővárosában, Ádenben, bár ez utóbbi továbbra sem képes gyakorolni ott a hatalmát. Az ádeni székhelyű „nemzetközileg elismert kormány” valójában egy árnyékkabinet, amely nem is Jemenben, hanem a rijádi Ritz Carlton luxusszállodában székel, ahová 2015 februárja óta száműzték, hipotetikus „hatalma” pedig legfeljebb néhány törzsi csoportosulásra korlátozódik, amelyek a teljes jemeni lakosság kevesebb mint 15 százalékát képviselik. Az úgynevezett húszi lázadók viszont a „nemzeti megmentés kormányának” részei, amely közvetlen hatalmat gyakorol a 33 milliós Jemen teljes lakosságának 85 százaléka felett. Valójában a húszik uralják Jement, mert már régen megnyerték a polgárháborút.

Azok az erők, amelyek drónokat, ballisztikus és cirkálórakétákat indítottak Izrael felé, a nemzeti megmentés kormányával szövetséges erők. Ők messze nem egy „rongyos lázadócsoport”, hanem egy hagyományos hadsereg, amely nemcsak a húszikat képviseli, hanem az egész Jement. Ők alkotják az egyetlen fegyveres erőt Jemenben, amely hűséges egy olyan kormányhoz, amelynek parlamenti felhatalmazása van a hatalom gyakorlására, miközben a Szaúd-Arábia és a „nemzetközi közösség” által támogatott bábkormánynak nincs ilyen felhatalmazása. A Nyugat azt állítja, hogy az a maroknyi dagadt politikus, aki a szaúdiak fizetségét élvezi Rijádban, a „törvényes kormány”, annak ellenére, hogy a jemeni nép körében szinte alig van támogatottsága.

Miért jelentenek a „szegény” húszik „megoldhatatlan” problémát az USA számára? Sokan csodálkoznak azon, hogy miért nem lehet „lerendezni” őket rakétákkal, vadászrepülőgépekkel és egy egész armada hadihajóval a Vörös-tengeren. A jemeni polgárháborúba beavatkozva a szaúdiak és arab csatlósaik csaknem egy évtizeden át szőnyegbombázásokat hajtottak végre a húszik megtörésére, és ez egyáltalán nem vezetett eredményre, sőt megacélozta az utóbbiak erejét. Olyannyira, hogy immár ballisztikus rakétáik is vannak, amelyekkel Szaúd-Arábia minden pontját képesek elérni, amint azt már többször be is bizonyították, érzékeny csapásokat mérve agresszív szomszédjuk olajkitermelő létesítményeire is. Mellesleg a húszik megtapasztalták ugyanazokat a háborús bűnöket, amelyeket most Gázában követ el a „világ legerkölcsösebb” hadserege. A szaúdi–amerikai koalíció tengeri blokád alá vette Jemen partjait, több tízezer gyerek éhhalálát okozva, miközben szándékosan és szisztematikusan kórházakat, iskolákat és piacokat bombázott, egyáltalán nem törődve a civil áldozatokkal. Érdekes módon akkor a világon senki sem panaszkodott, amikor az USA a Jemenbe tartó teherhajókat lőtte, és a „nemzetközi közösség” szemében az nem számít kalózkodásnak, amikor amerikai hadihajók más nemzetiségű civil hajókat feltartóztatnak és átvizsgálnak a húsziknak szánt állítólagos iráni fegyverszállítmányok után kutatva.

Afganisztánban az USA és a NATO a két évtizedig tartó háború során csak kézifegyverekkel és házi készítésű robbanószerekkel felszerelt, legfeljebb százezer tálib gerillával került szembe, de nem tudott győzelmet aratni. Az amerikaiak és csatlósaik a legfejlettebb haditechnikát (tankokat, páncélozott járműveket, a vadászgépek több generációját, bombázókat, helikoptereket) és tömeges gyalogságot vetettek be, mégis kudarcot vallottak, és „megszállásuk” idején az ország jelentős részét mindvégig a tálibok tartották ellenőrzésük alatt, taktikusan kihasználva legfőbb előnyüket, a zord hegyvidéki terepet. Ráadásként ideológiájuk a „szent háború” volt, amely törhetetlen harci morált adott nekik, és mindenekfelett kitartást, hogy addig harcoljanak, amíg csak kell.

Nos, a jemeni húsziknak mindezek az előnyeik és jellemzőik megvannak, csak adjunk hozzá kétmilliós aktív és tartalékos katonai állományt és a tálibokhoz képest fejlett arzenált (ballisztikus rakétákat, torpedókat, kamikazedrónokat stb.). A húszik móresre tanításához tehát az USA-nak szárazföldi offenzívát kell indítania, és a végkimenetel legalábbis kétséges. Nem is beszélve a rossz előjelekről. Még mielőtt beindult volna ugyanis maga a hadművelet, a britek és az amerikaiak máris veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni. Az expedíciós hadiflotta két brit hajója összeütközött, és szó szerint kiütötte egymást, két amerikai haditengerész pedig a tengerbe veszett, miközben a hajójuk egy, a húsziknak való fegyverszállítással gyanúsított iráni kereskedelmi hajónak próbált kellemetlenkedni. Mi lesz majd akkor, ha a húszik is elkezdenek visszalőni?

Kövess minket -on és -en!

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

Ausztrália szigorú „gyűlölet-bűncselekmények” elleni törvényeket fogadott el, beleértve a terrorista bűncselekmények és a „gyűlöletszimbólumok” felmutatása esetén kiszabható kötelező minimumbüntetést.

A Führer születésnapján a magyar rádió ünnepi műsor keretében emlékezett meg a német nép vezéréről.

Egy nemzetiszocialista csoport rendszabályozta meg a színészeket egy lisszaboni színház előtt, ami a Portugália nemzeti költőjét, Luís de Camõest ünneplő darab előadásának lemondásához vezetett. 

Húsvét vasárnap reggelén, mely idén egybe esett Adolf Hitler születésnapjával, három horogkeresztes lobogó jelent meg a svédországi Essingeleden autópálya egyik alagútja fölött.

1944. február 15-21. között Magyarországra látogatott Lorenz SS-Oberführer, a VoMi vezetője, hogy tárgyalásokat folytasson Basch népcsoportvezetővel a toborzások eddigi elért és a jövőben elérendő eredményeiről.

Lakossági bejelentés alapján egy körülbelül 25 fős, Wehrmacht-egyenruhát viselő csoportot igazoltatott szombaton a berni kantoni rendőrség a Simmental-völgyben.

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

A néger előadó, akit egykor Kanye Westnek hívtak, de évek óta a Ye nevet viseli, új számmal jelentkezett, amelynek a Heil Hitler címet adta.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.