Kövess minket 
-on és 
-en!
Münchenben, a Thierschstraße 41. alatti négyemeletes lakóház első emeletén közel tíz esztendőn keresztül lakott albérletben Adolf Hitler.
A ház tulajdonosa egy Hugo Erlanger nevű müncheni zsidó kereskedő volt, aki később, 1934-ben úgy nyilatkozott, hogy az időnkénti találkozásukkor Hitler barátságos és jó modorú volt. „Sok közös dolgom nem volt vele, ám el kell mondanom, hogy Hitlert egészen rokonszenves embernek találtam”, vélekedett a Führerről a zsidó háztulajdonos. Hitler 1920-1929 közötti albérleti korszakának eddig ismeretlen részleteit, a zsidó háztulajdonos, Hugo Israel Erlanger életét Paul Hoser müncheni történész derítette ki, és publikálta a Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte című történelemtudományi folyóirat legutóbbi számában.
Adolf Hitler 1920. május 1-jén vette ki albérletbe a müncheni Thierschstraße 41. szám alatti, 1877-ben, neoklasszikus stílusban épült lakóház egyik első emeleti szobáját. A neves XIX. századi müncheni klasszikafilológusról, Friedrich Wilhelm Thierschről elnevezett utca említett épülete közel az Iser folyóhoz, a Tűzoltószigettel átellenben volt. Korabeli visszaemlékezésekre támaszkodva Paul Hoser azt írja: Adolf Hitler első emeleti szűk, kis szobájában az ablak alatti ággyal szemben egy szék, egy asztal és egy könyvekkel megrakott állvány volt. A padló olcsó linóleummal volt fedve, amelyre még néhány kisebb méretű szőnyeg volt terítve. A müncheni történész szerint Hitler szeretett lakni ebben a kis albérleti szobában, habár a forgalmas utca, s főleg a közeli villamosmegálló zaja nagyon behallatszott.
A Thierschstraße 41. számú ház a háború előtt
Az utcára néző első emeleti ablak alatt volt Hugo Israel Erlanger, müncheni zsidó kereskedő férfiruha- és sportszeráru-kereskedése. A négyemeletes lakóházat és vele együtt az utcai földszinti üzlethelyiségeket (az Erlanger üzlete mellettiben egy drogériabolt volt) csak Hitler beköltözése után egy évvel, 1921-ben vette meg jelzálogkölcsönnel Hugo Israel Erlanger, s ekkor a kereskedő a családjával együtt beköltözött a ház egyik második emeleti lakásába. Az aránylag nyugodt és kényelmes albérleti életet azonban megszakította az 1923. november 8-án végrehajtott, úgynevezett „Hitler-Ludendorff-féle államcsínykísérlet”. A sikertelen államcsínyt „müncheni sörpuccsnak” is szokás nevezni, mert az a müncheni Bürgerbräukellerből (Polgári Sörpince) indult ki. Hitlert hazaárulás vádjával ötéves fegyházra ítélték, s büntetését Landsberg am Lechben, a szintén elítélt Rudolf Hess-szel kezdte meg, a börtönben megírta a Mein Kampfot, ám az öt évből az országos közhangulatra való tekintettel végül is csak 13 hónapot kellett leülnie. A Thierschstraße 41. szám alatti albérleti szobáját a börtönbüntetésének letöltése idején is fenntartotta.
Paul Hoser történész kutatásai szerint Adolf Hitler 1921 után sem közvetlenül a zsidó kereskedőtől, Hugo Israel Erlangertől, pontosabban előbb a korábbi háztulajdonostól vette ki albérletbe a szobát, hanem a házban egy nagyobb lakást bérlő Ernst Reicherttől és nejétől, Maria Reicherttől. A házaspár nagyon egyetértett Hitler politikai nézeteivel, olyannyira, hogy az asszony, Maria Reichert legalább háromszor meglátogatta a Landsberg am Lech-i börtönben, s Hoser történész még azt is kikutatta, hogy minden alkalommal szilváspitét (Zwetschgenkuchen) vitt be neki. Az 1924. év végi szabadulása után Hitler természetesen visszament a fenntartott albérleti szobába, amely ezután a rajongók és az NSDAP politikai aktivistáinak gyakori látogatása miatt valóságos átjáróházzá alakult. Hoser kutatásai szerint, járt itt mások mellett a már említett Rudolf Hess, Heinrich Hoffmann fényképész és Anton Drexler korábbi pártalapító. Sőt, a történész azt is kiderítette, hogy a Führer 1925-ös születésnapján három csinos ifjú hölgy is látogatást tett az akkor már jól ismert albérlőnél, és ajándékként átadtak neki egy születésnapi virágkosarat. Olyan sokan látogatták az akkor már politikailag egyre befolyásosabb Hitlert, hogy a Thierschstraße 41. számú ház I. emeletén dolgozószobának még egy szobát kivett albérletbe. Paul Hoser szerint a két szobához nem tartozott fürdőszoba, ezért a Führer hetente többször is a közeli Müller’sche nevű népfürdőbe járt. (A Müller’sche gyógyfürdő az Isar túlpartján, 1901-ben épült Carl Hocheder tervei alapján, s akkoriban a világ legnagyobb és legdrágább fürdőjének számított – H. J.)
A Der Spiegel című német újság korábban közölt egy dokumentumot, pontosabban kézírásos „alapító-jegyzőkönyvet”, amelyet az NSDAP vezérkarának egyik, 1925. augusztus 25-én végbement ülésén vettek föl. A jegyzőkönyvben a többi között le van írva, hogy elnöknek egyhangúlag megválasztották „Adolf Hitler író urat”, aki Münchenben, a Thierstraße 41. szám alatt, az I. emeleten lakik. Az említett ülésen az elnökön kívül még pénztárost és jegyzőkönyvvezetőt is választottak, s a dokumentum első aláírója Adolf Hitler.
|
|
|
|
|
|
A lakóház manapság. A boltíves kapu fölötti ablak Hitleré lehetett
Hitlernek 1929-ben már olyan sok vendége, látogatója volt, hogy közel tízéves albérleti tartózkodás után elköltözött a Thierschstraße 41. szám alatti albérletéből, s kibérelt magának egy kilencszobás lakást a müncheni Prinzregentenplatz 16. szám alatt. A Führerért rajongó Reichert-házaspár azonban követte őt az új otthonába is, amelynek közvetlen szomszédságában kibéreltek maguknak egy lakást. Az NSDAP 1933-as hatalomátvétele után az egykori albérleti lakás, pontosabban a lakóház utcai falára, a bejárati kapu mellett elhelyeztek egy emléktáblát, amely az 1945 utáni eltávolításáig hirdette: „Ebben a házban lakott Adolf Hitler 1920 és 1929 között”. (A Thierschstraßén levő lakóház lebontásáról egyelőre még nincs szó, ám a valószínűsíthető egykori albérleti szobát manapság csak raktárnak használják – H. J.)
De mi lett a sorsa a zsidó háztulajdonosnak és a Thierschstraßén álló lakóháznak? Hugo Israel Erlanger már 1934-ben nem tudta fizetni az ingatlanvásárlásra fölvett jelzálogkölcsön részleteit, ezért a hatóság elárverezte a házat. A zsidó kereskedőt 1938 novemberében, az úgynevezett kristályéjszaka eseményei során letartóztatták, a dachaui táborba vitték, ám az első világháborús katonai érdemeire való tekintettel egy hónap múlva szabadult, s végül is különösebb bántódás nélkül átvészelte a háborút. A Thierschstraße 41. szám alatti házat Erlanger 1949-ben visszakapta, habár az illetékes városi lakáshivatal kezdetben ezt határozottan ellenezte, hivatkozván arra, hogy az ingatlant korábban azért árverezték el, mert a tulajdonos nem fizette a jelzálogkölcsön részleteit. Erlanger 1964-ben bekövetkezett halála után a házat a második felesége és a fia örökölte. Az Adolf Hitler egykori albérleti szobáját is magában foglaló Thierschstraße 41. szám alatti, nemrégiben renovált lakóházat 1965-ben egy müncheni hentes és mészáros vásárolta meg az említett örökösöktől.
Paul Hoser történésznek azt azonban nem sikerült kiderítenie, hogy manapság pontosan ki a tulajdonosa a Thierschstraße 41. szám alatti lakóháznak, muitán valamilyen oknál fogva a tulajdonjog nem nyilvános…, amiképpen azt sem lehet tudni, hogy ki a tulajdonosa, bérlője egy egykoron Adolf Hitler lakta egy, majd két első emeleti szobának. Végtére is a Thierschstraße 41. szám alatti ház első emeletén két lakás volt, s a vizsgált időszakban mindkettőt a Reichert-házaspár bérelte a zsidó háztulajdonostól. Ám azt, hogy Adolf Hitlernek az első emelet jobb vagy bal oldali lakásában volt-e az eleinte csak egy, majd később két albérleti szobája, azt még ebben az ügyben oly sok hivatali, levéltári és földhivatali dokumentumot átnéző Paul Hosernek sem sikerült tisztázni.
Hugo Israel Erlanger hatósági igazolványa 1939-ből
Hugo Israel Erlanger müncheni zsidó háztulajdonos még 1934-ben a többi között így nyilatkozott az egykori albérlőjéről, Adolf Hitlerről: „El kell ismernem, hogy Hitlert egészen rokonszenves embernek találtam. Sok közös dolgom nem volt vele, de gyakran összetalálkoztunk a lépcsőházban vagy a kapuban, s ilyenkor rendszerint váltott velem néhány barátságos, kötetlen szót.”
|
|
|
|
|
|
