Himmler lánya haláláig segített a perbe fogott nemzetiszocialistákon

Kövess minket -on és -en!

A mai napig negyedévente tartja ülését a Stille Hilfe, amely évtizedek óta a zsidóság bosszúja elől menekülő egykori nemzetiszocialista funkcionáriusok védelmét segíti, segítette. 

Még a halála előtti évben is részt vett az akkor Münchenben tartott konferencián Heinrich Himmler lánya, aki 2018. május 24-én adta vissza lelkét a Teremtőnek.

A második világháború idején az SS fejét akkor tizenéves lánya szinte mindenhová elkísérte: Gudrun még Dachauba is ellátogatott, arra a helyre, amely a német munkatáborok modelljéül szolgált a későbbiekben.

Archívum

Édesapja öngyilkossága után Gudrun édesanyjával együtt a brit zónában maradt, majd négy évre börtönbe került; elmondása szerint ezek voltak élete legrosszabb évei. Szabadulása után Bielefeldben talált menedéket, ahol autodidakta módon varrást tanult, miközben egyre közelebb került a Stille Hilféhez.

Gudrun Himmler kései éveit Münchenben, egy teljesen átlagos külvárosi házban élte. Az idős hölgyet alig lehetett látni, csak a szomszédjainak adatott meg a lehetőség, hogy a világtól szinte teljesen elvonultan élő hírességet egyszer-egyszer megpillantsa. Gudrun 86 évesen mentális és fizikai értelemben is kifejezetten jó állapotnak örvendett, sőt, az őt ismerő újságírók szerint az asszony kezében kivételes hatalom összpontosult.

Gudrun Himmler egyáltalán nem tagadta, hogy a Stille Hilfe tagja:

„Igaz, hogy segítek, de nem kívánok ennél többet mondani” – nyilatkozta többször az asszony.

Gudrun Himmler egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy a háború után megszervezte a csehszlovákiai Theresienstadt koncentrációs táborban szolgálatot teljesítő Anton Malloth őr visszavonulását. Amikor egy cseh bíróság a férfi távollétében halálra ítélte Malloth-ot, Gudrun a Stille Hilfe összeköttetéseit felhasználva bérelt egy szobát egy München melletti földbirtokon – azon a területen, amely egykoron Rudolf Hess birtokát képezte.

Nem Malloth volt az egyetlen üldözött, akinek a társadalomba való integrálódását könnyítette meg a Stille Hilfe. Az 1946 óta működő szervezet istápoltjai között volt Klaus Barbie és Erich Priebke. A korai években ők segítették Adolf Eichmann és Josef Mengele kimenekítését is a távoli Dél-Amerikába. A csoport az egykori SS-tisztekből verbuválódott ODESSA-val működött együtt, a papírmunkát pedig Rómában Alois Hudal katolikus püspök végezte. Az egyik leghíresebb kedvezményezett Franz Stangl volt, akit nem kevesebb, mint kereken egymillió zsidó lemészárlásával vádoltak a hatóságok.

Nemrég arra is fény derült, hogy a Stille Hilfe finanszírozta a Németországban élő, 88 éves egykori holland SS-katona, Klaas Faber védelmét, míg korábban a tárgyalása előtt egy héttel 89 éves korában elhunyt Samuel Kunz, a belzeci munkatábor egykori őrének jogi ügyét támogatták.

Archívum

Kövess minket -on és -en!

A Blood Tribe nemzetiszocialista csoport horogkeresztes zászlókat tűzött ki Dél-Dakota állam fővárosa városházájának lépcsőjére, majd felvonulást tartottak a városban.

Antiszemita aktivisták március 15-én megsemmisítették a szigetmonostori holokauszt-emlékművet.

Ma a fehérek – egyelőre még csak Nyugaton – egy lealacsonyító rendszer áldozatai, amelynek egy monomániásan ismételgetett vád, a rasszizmus az alapja.

Oroszországban visszatért egy hazafias trend: a tettre kész nacionalisták elrettentő támadásokat osztanak meg invazív etnikumok és más idegenhonos személyek ellen.

A legutóbbi washingtoni NATO-csúcstalálkozón a 30 csatlós állam zokszó nélkül elfogadta az amerikai–brit diktátumot az ukrajnai háború további eszkalációjára.

A szódagyári telepen három, egyenként kb. 50 méter hosszú, fölbe ásott, emeletes priccses „szálloda” várt bennünket. Ez korábban női deportáltak lágere volt.

1941. május 10-én Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese váratlanul Skóciába repült. Arra akarta rávenni Winston Churchill miniszterelnök ellenzékét, hogy kössenek békét Németországgal, amivel elkerülhető lett volna a kétfrontos háború.

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

„Ideje megtisztítani az algákat, gombákat és növényeket a kolonialista örökségtől, és végleg kiirtani a tudományos nevükből a sértő kifejezéseket” – indítványozta Gideon F. Smith és Estrela Figueiredo, a Nelson Mandela Egyetem két botanikusa 2021-ben.

Nincs olyan harckocsi a II. világháború történetében, mely a Tigrisnél jobban jelképezné a hitleri Németország páncéloserejének ütőképességét.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – nyilatkozta letörten Alfred Jodl vezérezredes Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

Mindig bátorító, amikor a tudományos felfedezések megerősítik azt, amit az emberek mindig is tudtak. Különösen így van ez manapság, amikor a józan észt elnyomják, de a tudomány mégis megerősíti azt (ami ilyen esetekben forradalminak tekinthető).

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Egy norvég anya meglepődve fedezte fel, hogy Adolf Hitler Mein Kampf című könyve a legnépszerűbb kötetek között van egy gyerekeknek szóló digitális olvasási kampányban – jelentette a norvég TV2 a Budstikka újságra hivatkozva.

Ugyan német és a magyar uralkodó 1463-ban Bécsújhelyen egyezményt kötött, csak idő kérdése volt, hogy mikor vonul fegyverrel egymás ellen a közép-európai regionális hatalmi ambíciókat dédelgető I. Mátyás magyar király és a magyar trónra is igényt tartó III. Frigyes német-római császár. 

Ha Karl Dönitz személye szóba kerül, általában mindenkinek a haditengerészeti főparancsnoksági tisztsége, illetőleg a Harmadik Birodalomhoz méltó, vitathatatlan hadi érdemei ugranak be.

Mondják, hogy akik életükben jó és értékes cselekedeteket hajtottak végre, vagy éppen magasabb rendű dolgoknak áldozták életük java részét, azok sosem halnak meg igazán.

A német páncélos fegyvernem által 1941 őszéig elért sikerek sokkal inkább a csapatok kiképzettségének, a harcjárművekbe szerelt híradóeszközök útján megvalósult céltudatos vezetésnek és a gyakorlatban nagyrészt bevált szervezeti formáknak voltak köszönhetőek.

A magyar történelem leghírhedtebb népképviseleti voksolását 1947. augusztus 31-én tartották, amely „kék­cédulás” választásként vonult be a nemzeti emlékezetbe.

A fekete taxisofőrök sem szívesen vesznek fel fekete utasokat, mert fehér kollégáikhoz hasonlóan ők sem szeretik, ha kirabolják őket. A fekete biztonsági őrök ugyanúgy gyanakodnak a fekete vásárlókra, mint fehér munkatársaik.

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan nagyszerű képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította.

A magyar munkás és kisember pedig nem felejtette el »a virágok népszavazását«.

A magyarok többsége nevét hallva bizonyosan megkérdezi: Padányi, Padányi, az meg ugyan ki volt? Nem ismerheti nevét a magyarok többsége, hiszen nem ő írta a Sorstalanságot.

„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.

A második világháború egyik híresebb haditengerészeti művelete a Bismarck csatahajó útja volt. Ennek részként zajlott le a Dánia-szorosban az egyik összecsapás a brit és a német flotta között. Alább az ezzel kapcsolatos technikai tényezőket vesszük át.

Ausztriában kerültem a szovjet hadsereg hatalmába 1945. május 11-én. Szörnyű utazás után – miközben a vagonlakók 25 százaléka elpusztult – lázas betegen szálltam ki a vagonból Focsaniban.

Grönland első európai telepesei a 10. században érkezett norvég és izlandi felfedezők voltak. Az általuk alapított két jelentősebb település egészen a 15. századig fennállt.