Kövess minket -on és -en!

A mai napig negyedévente tartja ülését a Stille Hilfe, amely évtizedek óta a zsidóság bosszúja elől menekülő egykori nemzetiszocialista funkcionáriusok védelmét segíti, segítette. 

Még a halála előtti évben is részt vett az akkor Münchenben tartott konferencián Heinrich Himmler lánya, aki 2018. május 24-én adta vissza lelkét a Teremtőnek.

A második világháború idején az SS fejét akkor tizenéves lánya szinte mindenhová elkísérte: Gudrun még Dachauba is ellátogatott, arra a helyre, amely a német munkatáborok modelljéül szolgált a későbbiekben.

Édesapja öngyilkossága után Gudrun édesanyjával együtt a brit zónában maradt, majd négy évre börtönbe került; elmondása szerint ezek voltak élete legrosszabb évei. Szabadulása után Bielefeldben talált menedéket, ahol autodidakta módon varrást tanult, miközben egyre közelebb került a Stille Hilféhez.

Gudrun Himmler kései éveit Münchenben, egy teljesen átlagos külvárosi házban élte. Az idős hölgyet alig lehetett látni, csak a szomszédjainak adatott meg a lehetőség, hogy a világtól szinte teljesen elvonultan élő hírességet egyszer-egyszer megpillantsa. Gudrun 86 évesen mentális és fizikai értelemben is kifejezetten jó állapotnak örvendett, sőt, az őt ismerő újságírók szerint az asszony kezében kivételes hatalom összpontosult.

Gudrun Himmler egyáltalán nem tagadta, hogy a Stille Hilfe tagja:

„Igaz, hogy segítek, de nem kívánok ennél többet mondani” – nyilatkozta többször az asszony.

Gudrun Himmler egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy a háború után megszervezte a csehszlovákiai Theresienstadt koncentrációs táborban szolgálatot teljesítő Anton Malloth őr visszavonulását. Amikor egy cseh bíróság a férfi távollétében halálra ítélte Malloth-ot, Gudrun a Stille Hilfe összeköttetéseit felhasználva bérelt egy szobát egy München melletti földbirtokon – azon a területen, amely egykoron Rudolf Hess birtokát képezte.

Nem Malloth volt az egyetlen üldözött, akinek a társadalomba való integrálódását könnyítette meg a Stille Hilfe. Az 1946 óta működő szervezet istápoltjai között volt Klaus Barbie és Erich Priebke. A korai években ők segítették Adolf Eichmann és Josef Mengele kimenekítését is a távoli Dél-Amerikába. A csoport az egykori SS-tisztekből verbuválódott ODESSA-val működött együtt, a papírmunkát pedig Rómában Alois Hudal katolikus püspök végezte. Az egyik leghíresebb kedvezményezett Franz Stangl volt, akit nem kevesebb, mint kereken egymillió zsidó lemészárlásával vádoltak a hatóságok.

Nemrég arra is fény derült, hogy a Stille Hilfe finanszírozta a Németországban élő, 88 éves egykori holland SS-katona, Klaas Faber védelmét, míg korábban a tárgyalása előtt egy héttel 89 éves korában elhunyt Samuel Kunz, a belzeci munkatábor egykori őrének jogi ügyét támogatták.

Kövess minket -on és -en!

Tényleges életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki Kaliforniában egy antiszemita aktivistára. Egy homokos, zsidó egyetemi hallgatót tettek el láb alól még 2018-ban, a 19 éves Blaze Bernsteint. 

Kannibálszigetnek vagy a halál szigetének nevezik a Szibériában, az Ob folyó mentén található Nazino-szigetet, amely a sztálini terror egyik legsötétebb fejezetének helyszínéül szolgált.

Focsaniból 1945. június első hónapjaiban 2500 magyar tisztet indítottak útba a Szovjetunió belsejébe. A 22 napos út után megérkeztünk a Vjazna folyó partján fekvő Vjaznikiba.

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.

Ferenc pápa a napokban végre felrezzent sztenderd szunyókálásából és félénken megpendítette, hogy a Gázában egy éve zajló genocídium talán mégiscsak az, aminek látszik.

Másodjára állt bíróság elé az antifa támadások elsőrendű vádlottja, Ilaria Salis a Fővárosi Törvényszéken. A Markó utcai épület tárgyalótermébe ismételten széles vigyorral a képén nézett végig a hallgatóságon. 

Feltételesen szabadlábra helyezték Nikosz Mikaloliakoszt, az Arany Hajnal görög nemzetiszocialista gyökerű politikai párt alapítóját és vezetőjét, miután letöltötte 13 éves börtönbüntetésének egy részét.

Három náció volt az óriási lágerben: németek, japánok és magyarok. Nekünk, magyaroknak a japánok jelentették a szenzációt. Voltak vagy tízezren. Az atombomba ledobása után magát megadó mandzsúriai hadsereg egy része került ide. Fegyelmezettségük, összetartásuk csodálatra méltó volt.

A Szent István csatahajó építése idején nemzeti ügy volt, a sajtó rendszeresen nyomon követte a magyar hajógyártás legnagyobb vállalkozásának minden mozzanatát.

Miután egy ruandai néger „fiatal” azt adta, ami lényege, vagyis fehérek mészárlásába kezdett, szerte az Egyesült Királyságban demonstrációk kezdődtek, melyek gyakran csaptak át erőszakos megmozdulásokba.

A Denisz Kapusztyin vezette Orosz Önkéntes Hadtest (RVC) állítása szerint több, Oroszországban végrehajtott támadást vitt véghez 2022-es megalakulása óta, ám nem ő az egyetlen, aki orosz gyökerű, s ukrán oldalon harcoló fegyveres csoportot vezet.

A Tiszamenti falucskában – Tiszaeszláron – egy Solymosi nevű parasztasszony kékítőért küldötte Eszter nevű 14 éves leányát. A kis Solymosi Eszter azonban sohasem tért vissza.

Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam...

Most, hogy az amerikai kormány félhivatalos szócsövének számító The Washington Post megszellőztette a hírt, szinte már biztosra vehető, hogy az USA egy újabb megnyerhetetlen háborús kalandra készül a Közel-Keleten, ezúttal a jemeni húszik ellen, akiket a napokban ismét terrorszervezetnek nyilvánított, miután három éve éppen a Biden-kormány levette őket erről a listáról.

Nincs olyan harckocsi a II. világháború történetében, mely a Tigrisnél jobban jelképezné a hitleri Németország páncéloserejének ütőképességét.