Hadifogoly Híradó: „Hetvenen egy vagonban 52 napig”

Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

Át akartunk menni a Duna jobb partjára, de mire odaértünk, a németek felrobbantották a Duna-hidat. Nem volt mit tenni, az egész tüzérosztály megadta magát a Vörös Hadseregnek.

Két hét múlva bevagoníroztak bennünket – 70 főt egy vagonba –, és 18-án elindultunk a Szovjetunióba: 52 napig, 1945. január 8-ig tartott az út Kirov körzetéig. A több mint 7 hetes út borzalmai minden képzeletet felülmúltak. Tisztálkodásra nem volt mód. Enni hol kaptunk, hol nem. Ha kaptunk is, nem mentünk vele sokra. Mindössze fél szelet szárított kenyér és némi szárított hal volt az adag. Naponta egy vödör vizet adtak be mindannyiunk számára. A nagy tülekedésben néha az is felborult. Az éhség és a szomjúság állandóan gyötört bennünket. A szomjúság csillapítására sokan a deres vasat nyalták, amitől hasmenést kaptak, amibe belehaltak. Tele lettünk tetvekkel. Sokszor kézzel söpörtük össze őket és szórtuk ki a vizelőnyíláson a kísérő szöveggel: „Legalább ti legyetek szabadok!”

Jelentések

A mi vagonunkban nyolcan voltunk devecseriek: Jokesz József, Szűcs Lajos, Nyoma István, Baráth Géza, Baráth Sándor, Révai Ferenc, Németh Károly és én. Némelyikük élet és halál között lebegett az út alatt.

Ha valahol megállt a szerelvény, megjelent az őr, és megkérdezte: – Halott van? – Ha 2-3-at mondtunk, azt válaszolta: – Ez kevés! – És nem nyitotta ki az ajtót. Ha többet mondtunk, felugrott a vagonba és ellenőrizte. Ha a szám nem stimmelt, összevert bennünket. Kikaptunk a levegőért! A szörnyű utazási körülmények eredményeként a közel 3500 emberből csak 1200 szállt le a szerelvényről a Kirovhoz közeli Falenki községben.

Bedi Gyula – Devecser
Hadifogoly Híradó - 1992/2.

Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte

Ausztria 2019 óta a nemzetiszocializmus 26 ezer „áldozatának”, illetve leszármazottjaiknak adott állampolgárságot – közölte Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter.

Egy „náciszimpatizánsok” által tartott rendezvényről készült videoklip jelent meg a német közösségi médiában, ami hatalmas zsidó-liberális hisztériát keltett Németországban.

Ami Magyarországon az 1945-ös budavári kitörés évfordulója, a Becsület Napja, az Bulgáriában a Lukov-menet.

A közelmúltban derült ki, hogy a Pest vármegyei Szigetszentmártonban 1944 novemberében négy huszárt temettek el, akik a Csepel-sziget védelmében haltak hősi halált.

Lassan telnek a napjai, nem tudja a pontos időt és nem bízhat senkiben Ilaria Salis, akinek ügyvédei mindent megtesznek azért, hogy olaszországi házi őrizetet harcoljanak ki – olvashatjuk a szívszaggató sorokat, írja a Mandineren nyomán a Magyar Jelen.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.

Az antifasiszta szervezetek szerint Németországban megnövekedett az „antiszemita vandalizmus” a zsidó holokausztnak állított emlékműveknél.

Amszterdam önkormányzata 100 ezer eurót fizet kártérítésként amiatt, hogy a város a második világháború alatt a villamosjegyekből származó pénzből 48 ezer zsidót szállított a német munkatáborok felé – írja az MTI.

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.

A keletről érkező hírek hatására a magyar lakosság rettegett a Vörös Hadsereg katonáitól. A szovjetek 1944. augusztus 26-án értek magyar területre az Úz völgyében, komoly harcok közepette vonultak nyugat felé, míg a front 1945 áprilisában átvonult az országon.

Furcsa észjárásuk van a németországi hatóságoknak: minél aktívabb és erőszakosabb a szélsőbaloldali Antifa, annál inkább fellépnek a nacionalista színtér ellen. Abszurd? Igen, de pont ez a valóság.

Szálasi Ferenc 1946. évi Börtönnaplójának február 28-i bejegyzésében ezt olvassuk: "Ma reggel kivégezték Imrédy Bélát. Nyugodjék békében. A Nemzet vértanúja volt."

„Amerika megbukott, mert egy társadalomban, ahol a hasznossági princípium mindenekfelett való, a morális felelősségérzete elsorvad” – ezt írja Márai Sándor 1957. november 5-én naplójába, s hozzáteszi, a Nyugat magyar forradalommal szembeni árulását nem lehet megbocsátani, és senki nem hisz többé a Nyugatnak.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

A szvasztika, azaz a 90 fokban hajlított ágakkal bíró kereszt fontos szimbólum több egykori és ma is élő hitrendszerben egyaránt. Az idők során jelképezte többek között a jó szerencsét, a teremtés végtelenségét és a legyőzhetetlen, forgó Napot.

Most, amikor szívemre tett kézzel és felemelt fővel esküszöm, hogy mindörökre ott hagyom a szélsőbaloldalt és katonás, kemény léptekkel átmasírozok a legszélsőjobboldal frontjára, be kell vallanom, hogy ezt végtelen keserűséggel, nagy kíváncsisággal és ugyanakkor örömkönnyet fakasztó forró magyarsággal teszem.

Az angolszász szövetségesek 1943 nyarán elkezdett és a második világháború végéig megállás nélkül folytatott hadászati bombázóoffenzívája füstölgő romhalmazzá változtatta Németországot, ami bosszúért kiáltott az égre.

Mesterséges intelligencia segítségével színezték és rekonstruálták a felvételeket.

1945. január 24-én munka után hazafelé menet Budapesten, a Bethlen Gábor utcában mellém toppant két tatárképű szovjet katona, és fegyverrel egy közeledő, civilekből álló csoportba kényszerített.

A rendszergazdák és médialakájaik kincstári hurráoptimizmusa ellenére egyre mélyül a válság az Egyesült Államokban, ezzel együtt fokozódik a társadalmi/etnikai feszültség és növekszik az establishment nyugtalansága.

Budapesten is megmutatta valódi arcát a különböző autonóm anarchista-szélsőbaloldali csoportok hálózataként működő Antifasiszta Akció.

Traudl Junge - született Gertraud Humps - Hitler utolsó titkárnője volt, aki három éven át, 1942-től 1945-ig szolgálta Adolf Hitler nagynémet vezér és kancellárt.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

A hadművelet a „Konrad” fedőnevet kapta, amely a hadművelet kiindulási pontjára, Komáromra (németül Komorn) utal.

1918 elején látott hozzá a szovjet vezetés az ortodox egyház szétveréséhez, ami aztán a 30-as években teljesedett ki.

Újabban nyilvánosságra került titkos iratok tanúsága szerint a Szovjetunió atombombát akart robbantani a Holdon.

Valószínűleg kevés furább szervezet létezett a nemzetiszocialista Németországban, mint az általában csak „Zsidók Hitlerért” néven emlegetett egyesület.