Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Több mint száz éven át működött katonai létesítményként. Wünsdorf-Waldstadt városát sokáig csak Kis-Moszkvaként emlegették, ahonnan mindennap indult vonat a rendes, nagy Moszkvába.

A helyi németek közül azonban sokan úgy ismerték, die Verbotene Stadt, azaz a tiltott város, hiszen a szovjetek szinte senkit sem engedtek központjuk közelébe.

Wünsdorf a Vörös Hadsereg német főhadiszállása volt, egyben a legnagyobb szovjet katonai állomás a Szovjetunió területén kívül. Wünsdorf-Waldstadt történeteA központ legnagyobb része mára teljesen elhagyatott. Az épületek omladoznak, a területet lassan visszahódítja a természet - részben ezért is nevezik Waldstadtnak, azaz erdővárosnak. Wünsdorf történetének megismerését azonban érdemes ennél korábbi időkben kezdeni, még az előtt, hogy megérkeztek volna az orosz csapatok, vagy a németeket elkezdték volna nácikként emlegetni. Megmutatjuk, hogyan fest ma a hely, és elmeséljük, hogyan lett az apró településből Európa történelmének egyik legnagyobb katonai központja! 

Minden kicsiben kezdődött. A Német Császárság megalapítását követően a porosz sereg lőtereit sín kötötte össze, ami 1888-tól fontossá tette a helyet, mivel a Berlin-Drezda vonalon helyezkedett el.

1910 körül már számos barakk állt Wünsdorfban, mely akkor még a kicsit északabbra lévő Zossen része volt. Telefon- és telegráfiroda nyílt, majd katonai iskola.

A 60 ezer hektáros terület 1914-re, az első világháború kezdetére Európa egyik legnagyobb katonai telepe lett, ám barakkjai, katonai kórháza és istállói később is folyamatosan működtek.

 A Katonai Sportiskola 1919-től működött itt, ahol a német atléták 1943-ig tanulhattak. Az 1936-os olimpia előtti felkészülés is itt zajlott. Később ez lett a Haus der Offiziere, azaz a tiszti ház épülete a szovjet uralom alatt.

Lenin szobra ma is a Haus der Offiziere előtt áll.

1935-től a Wehrmacht főhadiszállása is ide költözött. Ugyanekkor kezdtek épülni a katonákat kiszolgáló civilek otthonai kicsit északabbra.

 

1937-től épült a föld alatt a Zeppelin. A modern létesítmény 3,2 méter vastag falai fölé egy méter páncélzat került. Ez volt a második világháború egyik legnagyobb hírközpontja.

A Maybach I és II bombabiztos bunkerek parasztházaknak álcázott épületekből álltak, az acélajtók mögött dolgozó operátoroknak pedig a kéménynek tűnő rendszer vitte le a levegőt.

 A környéket 19 légvédelmi bunker óvta, melyek formája azt a célt szolgálta, hogy a bombák lecsússzanak róluk, és mellettük robbanjanak csak fel. A bunkerek között föld alatti összeköttetés is volt.

1943-ban a bombázások elől számos német tiszt menekült ide, ám később Wünsdorf is három ilyen támadást szenvedett el. Az utolsó 120 ember halálát okozta, és több épületet megsemmisített.

A Vörös Hadsereg 1945. április 20-án vette az irányítást. A legenda szerint csak a gondnok és négy katona volt jelen, akik közül három azonnal megadta magát, míg a negyedik túl részeg volt.

Georgij Zukov szovjet marsall főhadiszállást alakított itt ki, mely egészen 1994-ig működött. A távozó oroszok ekkor a legtöbb bunkert a potsdami megállapodásnak megfelelően felrobbantották.

A helyiek elköltöztek, az utakat lezárták, csak szovjetek közlekedhettek Wünsdorfban. 1953-ban nyolcszáz civil és harmincezer katona élt itt. Többségük a 155 kilométeres határ fenntartásában dolgozott Nyugat-Berlin körül.

Később Kis-Moszkva 75 ezer szovjet férfi, nő és gyermek otthona volt egyszerre, ahol iskolák, szupermarketek és kis üzletek szolgálták ki a lakókat.

Miután az utolsó moszkvai vonat is elindult, több mint 150 ezer - 29,3 tonna - lőszert távolítottak el a területről a bombákat, fegyvereket és alkatrészeket nem számolva, valamint további 45 ezer köbméter szemetet és azbesztet.

A háziállatokról elfelejtettek gondoskodni...

A területről egy német férfi gondoskodik, akinek szovjet felesége volt. Körbevezeti a kíváncsi fotósokat, mesél, ám sok épületet zárva tart, hogy megvédje őket a vandáloktól.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Halála óta számos összeesküvés-elmélet terjed, miszerint legszűkebb környezete megölte, hogy Berija megfojtotta, vagy újabban: patkányméreggel végeztek vele, miközben pár nappal később pedig a hasonmásával rendezték meg a „hivatalos” halálát.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2024. május 9-én előkészítő ülést tartott egy büntetőügyben, amelyben öt hazafias szkinhedet „csoportosan, társtettesként elkövetett, közösség tagja elleni erőszak bűntettével” vádol az ügyészség.

A berlini rendőrség és az Állami Bűnügyi Rendőrség vizsgálatot indított az Alternatíva Németország (AFD) ellen, amiért a párt székházának teraszára egy integető hóemberfigurát helyeztek ki.

Másfél héttel ezelőtt a 2023-as antifa támadások elsőrendű vádlottját EP-képviselőnek választották az olasz állampolgárok. 

Ausztráliában hétfőtől életbe lépett a nemzetiszocialista tisztelgés és a nemzetiszocialista emléktárgyak tilalmáról szóló új törvény.

Csupán néhány évvel ezelőtt, kilencvenhat évesen hunyt el Rochus Misch, Adolf Hitler testőre, a Führerbunker végóráinak utolsó szemtanúja.

Kun András 1911-ben született Nyírbátorban. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait Rómában folytatta. 1941-ben szentelték pappá, majd minorita szerzetesként a kézdivásárhelyi rendházba került.

A 84 éves Bosnyák Imrét, a Nyilaskeresztes Párt egykori propagandistáját, 1997. augusztus 24-én temették a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájába.

Az AfD 67 éves politikusa, Stefan Hrdy épp az autójából kiszállva próbált bejutni az épületbe, amikor körülbelül 20 antifasiszta állta el az útját.

A szélsőjobboldali zenei színtéren nem ritka, hogy a zenekarok fel- és átdolgozzák más bandák közkedvelt dalait. Például az angol Skrewdriver és a német Landser különösen sok nép fiait megihlette.

Gérald Darmanin francia belügyminiszter ígéretet tett rá, hogy még a választások előtt betiltja a GUD nevű szélsőjobboldali diákszervezetet.

A világ félrevezetett népei, főként az amerikai demokrácia szemében ma is úgy él a hajdanvaló „Csehszlovákia”, mint a „humanizmus és a becsület, a jólét ás szocialista igazságosság” hazája – ezzel szemben persze a régi Magyarországot szeretik úgy feltüntetni a csehek, mint a feudalizmus, a reakció, túlzó sovinizmus földjét.

Hernádnémetiben sokan éltünk német vagy németes nevűek (Schmidt, Fuchs stb.). 1945. január 23-án kora délelőtt két karszalagos nemzetőr azzal keresett meg, hogy várnak a községházán az anyakönyvi adatok pótlására.

A Tiszamenti falucskában – Tiszaeszláron – egy Solymosi nevű parasztasszony kékítőért küldötte Eszter nevű 14 éves leányát. A kis Solymosi Eszter azonban sohasem tért vissza.

A budapesti börtönben fogva tartott antifasiszta bandavezér, Ilaria Salis csalódott a magyar külgazdasági és külügyminiszterben, amiért az azt reméli, megkapja méltó büntetését tettéért.