Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Kiadták annak a német katonának a memoárját, aki az első világháborúban együtt harcolt a fiatal Adolf Hitlerrel, és bepillantást nyert annak az embernek a gondolkozásába, aki aztán a történelem – Jézus Krisztus után – legismertebb embere lett.
Hans Mend az első világháború alatt végig a későbbi Führer és birodalmi kancellár mellett szolgált, és 1931-ben német nyelven írt emlékiratot.
A Hitlerrel szolgáltam a lövészárkokban című könyvet 9 évtizeddel később adták ki először angolul is.
A könyvből kiderül, hogy Hitler hogyan veszett össze néhány balos érzelmű bajtársával, mert a katonák közötti heves viták során már ekkor antiszemita nézeteinek adott hangot, miközben Franciaországban és Belgiumban szolgáltak.
Az egyik eszmecserében, amely látnokian előrevetítette, hogy mi fog következni, azt szónokolta, hogy ha hatalomra kerül, „megszabadítja a germán fajt a zsidó parazitáktól”.
Egy másikban a heves beszélgetés – szintén a zsidókról – majdnem verekedésbe torkollott.
Hitler és Mend együtt szolgáltak a 16. bajor tartalékos gyalogezredben. Mindkét fiatal férfi futár volt, ami azt jelentette, hogy a német fronton lévő egységek közötti üzenetszállítás veszélyes feladatát látták el.
|
|
|
|
|
|
A List-ezred tagjaként Hitler és Mend nagy összecsapásokban harcolt, többek között az 1914-es első ypres-i csatában és az 1916-os somme-i csatában. Mivel osztrák születésű és így önkéntes volt, Hitlernek külön engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy a német egységben szolgálhasson.
A somme-i csatában Hitler a bal combján sebesült meg, amikor egy gránát felrobbant az árok bejárata mellett. Közel két hónapra kórházba küldték lábadozni, majd követelte, hogy küldjék vissza a frontra. Visszatérése után egy mustárgáztámadás következtében átmenetileg megvakult.
A katonák rendszeresen veszekedtek a politikáról, és Hitler gyakran szidalmazta a zsidó bankárokat, és Mend leírja, hogy egy alkalommal azt mondta, hogy „ha ő lenne hatalmon, akkor megszabadítaná a germán fajt a zsidó parazitáktól, és Palesztinába küldené ezeket a fajszennyezőket és népkizsákmányolókat”.
Mend maga is osztani látszott Hitler antiszemita nézeteit, elmesélte, hogyan mondta neki, hogy „igaza van”, amikor a leendő Führer ismét a gazdag zsidókat hibáztatta.
Később könyvében Mend felidézi, hogy az ezred egyik zsidó tagja „egyáltalán nem tudta elviselni Hitlert”.
