Kövess minket 
-on és 
-en!
Három náció volt az óriási lágerben: németek, japánok és magyarok. Nekünk, magyaroknak a japánok jelentették a szenzációt. Voltak vagy tízezren. Az atombomba ledobása után magát megadó mandzsúriai hadsereg egy része került ide. Fegyelmezettségük, összetartásuk csodálatra méltó volt.
Egy alkalommal az oroszok elvitték a parancsnokukat. Mivel délig nem engedték vissza, a japánok nem vették át az ebédet és nem álltak munkába. Tárgyalni sem lehetett velük, mert az oroszokat nem engedték be a barakkjaikba. Estére visszahozták parancsnokukat.
A napi háromszori étkezés közül egyszer mindig rizst kaptak. Testileg nem romlottak le, nem haltak rakásra, mint a németek és a magyarok. Bíztak a gyors hazamenetelben, tudták, hazájukban mindent elkövetnek az érdekükben.
Esténként főleg a japánok jöttek át hozzánk beszélgetni, természetesen az eszmecsere csak kézzel-lábbal való mutogatásból, erőlködésből állt. Mégis jól éreztük magunkat velük, szimpatikusnak tűntünk egymásnak.
49Különös élmény volt, amikor meghívtak bennünket esti színházi előadásukra. Tökéletes színpadot varázsoltak elő, és bámulatos előadást produkáltak. Rengeteg gyönyörű selyemholmijuk volt (nem hagyták magukat zabrálni), amiből mindenféle kelléket, öltözéket alakítottak ki. Több produkcióra is meghívtak bennünket, és mi örömmel mentünk. Megszerettük a barátságos, udvarias, kedves népet.
Wittner István – Szentendre
Hadifogoly Híradó 1993/8.
|
|
|
|
|
|
