Dr. David Duke: „A szakadék mélyéről”

Kövess minket -on és -en!

Dr. David Duke-nak a moszkvai Európa és Oroszország: Új Perspektívák konferencián előadott tanulmánya.

Ennél megfelelőbb nem is lehetne, mármint, hogy a Föld európai népének legnépesebb városába gyűlünk össze. Moszkva utcáin látható csodálatos népünk tömege bizonyos fokig reménnyel tölt el minket. Másrészt viszont a világos szemek és fehér arcok elhomályosítják előttünk azt a sötét veszélyt, ami fenyeget. Moszkvában sétálva bárki azt gondolhatja, hogy népünk nincs válságban. Pedig valójában hosszú létünk legsötétebb veszélyével kell szembenéznünk.

A fehér európai rassz a biológiai feledés szakadékának szélén áll. A Föld minden fehér országa katasztrofálisan alacsony születésszámokat produkál. Az európai származásúak születési aránya világszerte mindössze 1.2 gyermek minden potenciális szülőpárosra. Ez a népesség több, mint negyven százalékos csökkenését jelenti minden egyes generációban, és akkor még nem számoltuk hozzá a nem-európaiakkal kötött faji vegyes házasságok tényezőjét, ami szintén jelentősen csökkenti az európai genotípus születési arányát.

A fajpusztító születési arányok, kiegészülve a fehér országokba irányuló nagyarányú, nem-európai bevándorlással garantálják, hogy amennyiben a fehér világban hamarosan nem tör egy forradalom a túlélésünkért, népünk néhány rövid generáció alatt csak egy kisebbségbe szorult, elszórt maradékká válik – létszámban elnyomva és a kipusztulás szélére taszítva még a saját országaiban is. Szükséges azt hangsúlyozni, hogy e helyütt most nem a számos kulturális, szociális, kormányzati és vallásos szertartásunk kiirtására utalok, amelyek egyértelműen ennek a forgatókönyvnek a következményei, hanem sokkal inkább örökségünk szó szerinti eltörléséről.

A hanyatló születés arányok néhány meghatározó tényezője

1. A család egységének elpusztítása az abortusz és a tömeges születésszabályozás népszerűsítésével együtt.
2. A pornográfia, a szexuális promiszkuitás és a szexuális devianciák átfogó reklámozása, amelyek egészségkárosító és meddőséget okozó STD (Szexuális Úton Terjedő) betegségek terjedéséhez vezet.
3. Olyan meddő, egészségtelen és romboló hatású szexuális életmódok népszerűsítése, mint a homoszexualitás vagy a nőtlenség.
4. Az alkohol és a tiltott drogok elterjedt használata, ami népünk tízmillióinak elfajulásához vezet.
5. A karrierizmus radikális feminista népszerűsítése, kiegészülve az anyaság elleni rosszindulatú fellépéssel éppúgy, mint a két nem között szított szexuális konfliktussal és versengéssel. Ezeket a tényezőket súlyosbítják azok a gazdasági faktorok, amelyek a nőket anyaszerepükből és otthonaikból munkahelyükre űzik.
6. Nagyarányú nem-európai bevándorlás a fehér államokba, amely nem csak gazdasági nyomást gyakorol az európai családokra, de bűnözéshez és más szociális problémákhoz vezet, amelyek elpusztítják az egységes fehér születési arány pszichológia alapjait. Hisz hányszor hallani európaiak szájából a következőt: ki akar erre a tébolyult világra gyereket szülni?
7. A nem európaiakkal kötött vegyes házasságok növekvő száma.

Önmagukban ezek a tényezők mérsékelt formában és rövid távon nem szükségesen katasztrofális hatásúak. A történelem során a népességek növekedését és hanyatlását számos dolog befolyásolta. Ám amikor a népesség megfogyatkozását kiegészíti a nem európaiak nagyarányú megszálló bevándorlása az európai anyaországokba, akkor az európai emberek életveszélyes válsággal néznek szembe.

A színes bőrű világ folyamatosan szilárd születési számokat produkál, és a Föld legnépesebb országa, Kína már 1.3 milliárd embernek ad otthont. Ez egy valóban tisztán kínaiakból álló ország, egy nyíltan a kínai embereknek, kultúrának, hagyományoknak és érdekeknek elkötelezett kormánnyal. Megfontoltan őrzi határait, védi a kínai identitást és rendeltetést. Érdemes összehasonlítani a keresztények és nem vallásos európaiak negatív születési arányait a muzulmán világ bámulatos születési mutatóival is.

Masszív bevándorlással kiegészülve a katasztrofális születés adatok tulajdonképpen nem jelentenek mást, mint az európaiak ellen irányuló etnikai tisztogatást saját otthonaikban. Ezt a fajirtást nem pisztolylövések éles pufogásai vagy robbanó bombák jelentik, de ettől még fajirtás, mivel ha nem állítják meg, ez a csendes génkiirtás ugyanazzal a végeredménnyel jár népünkre nézve, mint a fajirtás hagyományosabb formái: létünk megszűnésével.

Válságunk oka

Ami a múlt század során az európai néppel történt, nem egy olyan jelenség, ami természetesen fakadna népünk lelkéből és szelleméből. Ilyen önpusztító viselkedés igazából egyetlen embernek sem lehet a sajátja. Emlékezzenek: a múlt század fordulóján népünk tagjai erőteljesek, hódítók, magabiztosak, termékenyek voltak, és tökéletes tudatában voltak faji hovatartozásuknak és rendeltetésüknek. Hasonlítsák össze a népünk tagjaiban mostanában felbukkanó öngyűlölet jeleivel.

1998-ban az USA akkori elnöke, Bill Clinton beszédet tartott a Portlandi Állami Egyetem végzős hallgatóinak. Amikor bejelentette a diákoknak, hogy a fehérek hamarosan kisebbségben szorulnak Amerikában, spontán taps tört ki. Nem nagyon volt rá példa eddig a világtörténelemben, hogy emberek megünnepeljék a saját pusztulásukat. Ez a tömeg csak azért tapsolta meg a saját megsemmisülését, mert egy ideje már a média, a politika és a tudományos világ Európa-ellenes propagandájában fürdik. Ennek a propagandának a kitalálói alattomos, idegen megszállókra hasonlítanak, ahogy talán egy sci-fi film ábrázolná őket. Európa-ellenes elkötelezett nem-európaiak szivárogtak be és nyertek hatalmat népünk idegközpontja, a média felett. Amellett, hogy a legbefolyásosabb intézményt irányításuk alatt tartják, ezek a betolakodók arra is képesek voltak, hogy elhelyezzék saját fajtájukat a politikai, szociális és gazdasági hatalom kulcsfontosságú csomópontjaiba és ágazataiba. A hatalom eme pozícióiból terjesztik minden elképzelhető politikai elvüket, amely mérgezi az európai nép fennmaradását. Megtanítottak arra, hogy gyűlöljük magunkat, hogy megéljenezzük saját halálunkat, és mosolyogva nézzük saját gyermekeink sanyarú jövőjét. Ezzel egy időben megtanítottak minket arra is, hogy szeressünk fajunk eme megszállóit és elpusztítóit. Bizonyos helyeken még arról is meggyőzték népünk számos tagját, hogy ezeket a pusztítókat magának Istennek a követeiként, vagy ha úgy tetszik, kiválasztott népként imádják.

Bevándorlás

Az összes ügy közül, amely az itt jelenlévőket érinti, a legtöbbek számára a bevándorlás kérdése a kulcsfontosságú. Ahogy látták a Zsidó Szupremácizmus című könyvemben található dokumentáció alapján, egy Európán kívüli, zsidó kisebbség állt a bevándorlási törvények megváltoztatásának élvonalába az Egyesült Államokban, Európában és valójában a fehér világ minden egyes országában. Zsidó szervezetek és zsidó pénzügyi, politikai és tömegtájékoztatási hatalmak vezetik Amerika és Európa átalakítását Európán kívüli nemzetekké. Ezzel a ténnyel kapcsolatban még komoly viták sincsenek, hiszen zsidó szélsőségesek hencegnek is örökségünk elpusztításával. Earl Raab, a Zsidó Képviselet Perlmutter Intézetének a főigazgatója, az ADL (B’nai B’rith Rágalmazás-Ellenes Szövetség) munkatársa, és a San Francisco-i Zsidó Közlöny írója a következőket írta:

"A bevándorlási törvény csak a második világháború után változott meg drasztikusan… Politikai térnyerésének egyik legkorábbi bizonyítékaként, a zsidó közösség szerepet játszik ezeknek a változásoknak a végrehajtásában."

Raab a továbbiakban ünnepli a fehérek eljövendő kisebbségi státuszát Amerikában. "A statisztikai hivatal épp most jelentette, hogy az amerikai népesség körülbelül fele hamarosan színes bőrű vagy nem-európai lesz. És ők mindannyian amerikai állampolgárok lesznek. Átlendültünk azon a ponton, hogy egy náci-árja párt képes legyen érvényesülni ebben az országban."

Barátaim, a kapuinkat nem kívülről rombolták le, belülről nyitották ki! Jacob Javits szenátor, a megszállók egyike, aki az USA szenátusában hosszú időn át vezetője volt a határok megnyitására irányuló törekvéseknek, egy a New York Times magazinban megjelent cikkének címében tisztán megfogalmazta tervüket: „Nyissuk meg kapuinkat”. Ám Javits nem annak a nemzetnek a kapuiról írt, amelyhez igazi hűség köti: vagyis Izraeléről. Ő természetesen támogatta Izrael szigorú „Csak zsidók” bevándorlási törvényét, ő Amerika kapuinak megnyitását támogatta, nem pedig Izraelét. (Javits J. (1951). „Nyissuk meg kapuinkat.” New York Times Magazin Július 8. 8. old. 33.)

Még jóval az előtt, hogy Amerika, Európa, Ausztrália és Új-Zéland "megnyitotta kapuit", a zsidó tudomány és média könyörtelenül lerakta faji kiirtásunk alapjait. Amíg befolyásuk drámaian meg nem nőtt a XX. század elején, az európai nép nyilvánvalóan emelkedő pályán mozgott. Az antropológia nem csupán egy tudományág volt, amely tudomásul vette a fajok létezését, az akkori vezető antropológusok a fajok tudományának tartották. Szinte minden európai ország szigorú, megszorító bevándorlási törvényeket foganatosított, hogy megvédje népe örökségét. A legtöbb európai állam még fajegészségtani törvényeket is beiktatott, hogy fenntartsa lakosságának genetikai minőségét és egészségét.

Ma, ha egy több, mint évszázados egyenlőségről szóló agymosás után valaki genetikai minőségről mer beszélni, akkor az vészjósló visszhangot vált ki népünk nagy részének fejében és szívében, holott az 1930-as években a legtöbben normálisnak és egészségesnek tartották megbeszélni népünk biológiai rendeltetését. Manapság egy főiskolai professzor beszélhet Cocker Spániel kutyája fajtisztaságának és genetikai vérvonalának fenntartásáról, ám ha nyilvánvalóan kifejezi aggodalmát saját gyermekei és unokái értékes genetikai felépítésének ügyében, a tudományos élet páriájává válik.

A faji egyenlőségi mozgalmat egy zsidó emigráns, Franz Boas alapította, aki számos zsidó tanítvánnyal vette körbe magát, mint például Gene Weltfish, Isador Chein, Melville Herskovits, Otto Klineberg vagy Ashley Montagu. Montagu igazi neve egyébként Israel Ehrenberg volt és ő írta az egyenlősdi, a média és a tudományos élet által népszerűsített bibliáját, Faj: Az Ember Legveszélyesebb Mítosza címmel, ami felvilágosított bennünket, fehér embereket, hogy tulajdonképpen nem is létezünk és hogy az emberi fajok között egyáltalán nincs különbség. Hát nem csodálatos érzés tudni, hogy nem létezik eltérés köztünk, és a hottentották vagy az ausztrál őslakók között? Mozart és Puff Daddy vagy Beethoven és Snoop Doggy Dog gyakorlatilag egyformák. Franz Boas, követői, és a zászlóvivő zsidó média lerakta az alapjait annak a faji propagandának, ami ebbe a válságba sodort minket.

Sajnálatos módon a faji egyenlősdi Boas után is fennmaradt. Az egyenlőségre törekvés modern gurui ugyanarról a tőről fakadnak. Stephen Rose, Richard Lewontin, Leon Kamin, Jared Diamond és a néhai Stephen Jay Gould természetesen öt öntudatos zsidó, akik szintén az egyenlőség vezető tudományos támogatói.

Ezek a szélsőséges zsidók persze nem csak az egyenlőségi mozgalmat vezették. Egzisztenciális válságunk minden aspektusának nyilvánvaló, nem-európai értelmi szerzője van. Az egyenlőség újkori mozgalmai, a freudizmus, a feminizmus, a kommunizmus, a multikulturalizmus, a szexuális devianciák és az elkorcsosulás népszerűsítése, a szabad bevándorlás, az abortusz, a fajok közötti keveredés, a nulla népességbeli növekedés – ezek közül mindegyik élén alapvető és uralkodó nem európai vezetőség áll. Ismétlem: nem európai.

Ezek az egyenlőségpártiak nem mások, mint szélhámosok, akik legbelül szikráját sem hiszik el azoknak a hazugságoknak, amit a gojoknak prédikálnak. Például a "Faj Egy Mítosz" halandzsa kimagasló támogatója Jared Diamond. Diamond, a Natural History magazin egyik közelmúltbeli számában publikálva állítja: genetikai kutatások igazolják, hogy a zsidók genetikailag különböznek a többi embertől. A következő elképesztő kijelentést teszi: "A zsidó génekkel kapcsolatos érdeklődésnek praktikus okai is vannak. Izrael állama nagy költségekbe veri magát, hogy támogassa olyan zsidók bevándorlását és munkaügyi újraképzését, akik más országokban üldözött kisebbségek voltak. Ez azonnal hatállyal felveti annak a problémáját, hogy meghatározhassuk, ki a zsidó." Diamond szerint nincsenek igazi különbségek az emberiség főbb fajtái, egy afrikai hutu és mondjuk egy szőke orosz között, de nyilvánvaló genetikai eltérés van egy zsidó és egy nem-zsidó és egy nem-zsidó között. Ugyanitt kifejezi csodálatát azzal kapcsolatban, hogy Izrael most már képes lesz genetikailag azonosítani a zsidókat, és így eredményesen érvényre juttathat genetikára alapuló, faji szempontból kizárólagos bevándorlási törvényeket!

A család szempontjából egy személyiség emelkedik ki toronymagasan a többi közül. Ő természetesen nem más, mint Sigmund Freud. Ő volt az első jelentős hangadó Nyugaton, aki megtiporta a házasság intézményét és a céltalan szexet valamiféle vallássá emelte. A zsidó befolyás alatt álló média ikonjaként ténylegesen leírta, hogy önmagát egy idegen faj egyedének tekinti, azzal a küldetéssel, hogy elpusztítsa az európai erkölcsöt, megsemmisítve a keresztény egyház által lerakott erkölcsi alapokat. Pusztán idéznem kell őt önöknek:

"Hannibál… a kedvenc hősöm volt iskolás éveim vége felé… Első ízben döbbentem rá, milyen érzés lehet egy idegen fajhoz tartozni… a szemita tábornok alakja még magasabbra nőtt a szememben. Fiatal elmém számára Hannibál és Róma, a zsidóság szívóssága, és a katolikus egyház szervezete közötti konfliktust szimbolizálta…"

Freud elég világossá teszi a zsidó szupremácista nézőpontját egy zsidó asszonynak küldött levelében, aki egy nem zsidótól szeretett volna gyereket. Freud "felsőbbrendű zsidó fajról" írt neki és arra ösztönözte, hogy csakis zsidó gyermeket szüljön. Freud ezt írta: "Én, mint tudja, megszabadultam az árja ügy iránti részlehajlásom legutolsó morzsájától is, és merem remélni, hogy ha fiú gyermek lesz, akkor kőkemény cionista válik belőle. A kislánynak vagy kisfiúnak mindenképpen sötétnek kell születnie, nincs szükség több szöszkére. Oltsuk ki mindenestől ezeket a lidércfényeket!"

Freud öröksége a pornográfia térnyerésével folytatódott. Nathan Abrams professzor a The Jewish Quarterly 2004. téli kiadásában megjelent "Tripla E(x)tnika" című cikkében gyakorlatilag hencegve említi a zsidók kimagasló szerepét a pornográfia főáramlatú kultúrává alakításában az Egyesült Államokban és Európában. Vezető zsidó pornográf írókat is idéz, felfedve a motivációkat. A következőképpen: "Van a puszta anyagiaknál mélyebb oka annak, hogy különösképpen a zsidók miért keveredtek bele a pornóba?" I. Goldstein, a Screw magazin kiadója ezt mondta: "az egyetlen ok, amiért a zsidók a pornográfiában tevékenykednek az, hogy Krisztus egy szopás. A katolicizmus egy szopás. Nem hiszünk a tekintélyelvűségben."

Abrams, egy valószínűsíthetően zsidó olvasótábornak szánt folyóiratban publikálva magától értetődően ír a zsidó pornóírók irántunk fennálló őstől örökölt gyűlöletéről és késztetésükről, hogy erkölcsi bomlasztással gyengítsék az uralkodó kultúrát Amerikában. E szerint az érvelés szerint, a zsidók jelenléte a pornográfiában a keresztény hatalom atavisztikus gyűlöletéből fakad: erkölcsi bomlasztással próbálják meggyengíteni a fennálló kultúrát Amerikában. "Ahogy menekültem vagy harcoltam a gimnáziumban, zsidó voltam. Lehet, hogy a pornókarrierem részben egy bekaphatod ezeknek az embereknek". Goldstein a továbbiakban így ír:

"A zsidók az 1960-as évek szexuális forradalmának is az élharcosai voltak. Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goddman lépett Marx, Trockij és Lenin helyébe, mint kötelező forradalmi olvasmány… Pacheco volt az egyik olyan zsidó pornósztár, aki Reich, Freud és Marx intellektuális összeházasítását olvasta…miért szégyelljük a zsidók szerepét a pornóiparban? Tetszik vagy sem, a zsidó jelenlét ezen a fronton jelentős volt, és itt az ideje, hogy valaki komolyan írjon erről."

Kereskedelem asszonyainkkal, lányainkkal

Egy olyan témára kell most rátérnem, melyről még beszélnem is nehezemre esik: a fehér rabszolga-kereskedelemre: tízmilliónyi fehér nő – köztük sokan innen Moszkvából, egész Oroszországból és Kelet-Európából – szörnyűséges lealacsonyítására és tragikus elvesztésére. Akad talán bárki ezen a konferencián, vagy bárhol a fehér világban, aki nincs tudatában annak, hogy ennek a gyalázatos kereskedelemnek Izrael a központja, és New Yorktól Los Angelesig, Vlagyivosztoktól Dublinig az ő hittestvéreik irányítása alatt áll? Egy a New York Times hírrovatában 1998. január 11-én "A rabszolga-kereskedők szláv nőket csalogatnak" címmel megjelent cikkben Michael Specter főnként kelet-európai fiatal nőként azonosítja ezeknek a felfoghatatlanul lealacsonyított áldozatoknak a millióit, gazdáikat pedig zsidóként dokumentálja. Egy izraeli fehér rabszolga-kereskedőt, Jacob Golant idézi: "A nők, akik ott dolgoznak, mint ahogy szinte az összes prostituált Izraelben, orosz nemzetiségűek, a főnökük nem az. Az izraeliek szeretik az orosz lányokat, szőkék, csinosak és nagyon mások, mint mi".

Specter rámutat, hogy kelet-európai nők millióit aljasították le ennek a sötét zsidó szélhámosságnak a keretében. Jól hallották: azt mondtam milliókat. Hát nem elképesztő, hogy még mindig akadnak a sorainkban, akik megbélyegzik néhányunkat, amiért megnevezzük a gonoszokat, akik elrabolják, leigázzák, megerőszakolják és lealacsonyítják asszonyainkat az emberiség történetének talán legkegyetlenebb legembertelenebb módján? Könyvében, a Prostitúció és Előítéletben, a zsidó történész, Edward Bristol arról ír, hogy a zsidó prostitúciós világhálózat hogyan működött nem csak évtizedeken, hanem évszázadokon át.

Állandóan a németek és kelet-európaiak kollektív bűntudatáról hallunk a zsidókkal szemben; de mennyit lehet hallani erről a legszentebb emberi jogok ellen elkövetett undorító, tömeges erőszakról? Lányaink és asszonyaink ellen kegyetlenségek folynak, most ebben a percben is, ahogy itt beszélek.

Ha már az etnikai bűntettekről esik szó. Moszkvában vagyunk, és alig egy kilométerre innen található minden idők néhány legnagyobb tömeggyilkosának otthona. Jó oroszok millióit és más, európai embereket gyilkoltak meg. Szolzsenyicin, korunk egyik legnagyobb elméje, akit az irányított média mára szinte egy nem létező személyiséggé degradált, felfedi az orosz emberek tömeggyilkosainak személyazonosságát. A Gulag Szigetcsoport II. 79. oldalán találhatóak a Gulagnak, a világtörténelem legnagyobb gyilkoló-gépének vezető ügyintézői. Aron Solts, Jakov Pappaport, Lazar Kogan, Matvei Berman, Genrikh Yagoda és Naftalij Frenkel. Mind a hatan zsidók. Miért titkolják az emberiség legnagyobb holokausztját minden a fehér világ homályos tudata elől?

(…)

Az abortuszpárti mozgalom

Az európai életek millióinak megszakítása nyilvánvalóan nyilván valóan hatással van a katasztrofális születési arányainkra. Vessék össze az összes jelentős keresztény egyház abortuszellenes álláspontját a legbefolyásosabb zsidó szervezetek aktív abortusz-támogatásával. Az alábbi zsidó szervezetek pártoskodnak az abortusz "jogok" mellett:

Amerikai Zsidó Bizottság;
Amerikai Zsidó Kongresszus;
B’nai B’rith Nők;
Amerikai Rabbik Központi Konzíliuma [Reform]
Rekonstrucionalista Gyülekezetek Szövetsége;
Hadassah Nők;
Zsidó munkabizottság;
Na’amat USA;
Templomos Nővérek Nemzeti Szövetsége [Reform];
Zsidó Nők Nemzeti Tanácsa;
Új Zsidó Tervezet;
Észak-Amerikai Egyházi Fiatalok;
Rabbinikus Gyűlés;
Amerikai Héber Gyülekezetek [Reform];
Amerika Egyesült Zsinagógái;
Nők Konzervatív Zsidó Szövetsége

Hogy egy prominens szerzőt idézzek az abortuszpárti mozgalomról:

"…emberek, akik magukat zsidókként azonosítják, vezették, és mai napig is vezetik az abortuszpárti mozgalmat, nem csak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világon… Az 1960-as évek végén életvédő aktivisták észrevételezték, hogy az abortuszjogi mozgalmat elsősorban olyan emberek mozgatták és vezették, akik zsidónak vallották magukat. Az abortuszpártiak és abortuszklinika-tulajdonosok körülbelül fele zsidónak vallja magát, amely arány messze meghaladja a zsidó lakosság arányát, hiszen az kevesebb, mint 2 százaléka az Egyesült Államok népességének."

Nem pusztán csak a zsidók jelenlétére utalok ezekben a mozgalmakban, amelyek pusztítják az európai embereket. A zsidók minden egyes ilyen mozgalomban megalapozzák azt a hatalmas, egyedülálló etnikai egységet, ami a túlélésünket veszélytetető mérgezés mozgatórugója. És mindegyik ilyen zsidó vezette pusztító mozgalom óriási támogatást kap a hittestvéreik által uralt nyugati szórakoztatóiparból, könyvkiadásból, hírközlésből és a médiából.

A zsidók kiemelkedő szerepet játszanak az összes fehér nemzetet érintő kábítószer-problémában. Nem csak, hogy vezető szerepük van a szervezett bűnszövetkezetekben a kábítószerek behozatalára és eladására, hanem még a zsidó befolyás alatt álló Hollywood és irányításuk alatt álló lemezkiadás is népszerűsíti a testet és lelket pusztító kábítószerek használatát.

Természetesen a zsidók által készített filmek, könyvek, színdarabok vagy akár televíziós reklámok és kampányok központi témája a fajok közötti keveredés. A zsidó média rasszistának bélyegez minden ellenállást az európaiak vegyes házasságával kapcsolatban, ám ugyanakkor egyetlen becsmérlő szót sem ejt, egyik fő zsidó szervezet ellen sem, amelyek programjában szerepel a zsidók vegyes házasságának visszaszorítása. Természetesen Izrael az az állam, ahol a zsidók és nem-zsidók közötti házasság tilos.

Nem elég, hogy a zsidók uralta média körmönfontan öngyűlöletet olt népünkbe, de néhány zsidó tudós már nyíltan fel is szólít a fehér faj elpusztítására. A Harvard Egyetem egyik jeles zsidó professzora, Noel Ignatiev, aki a Race Traitor (fajáruló) magazin kiadója, lényegében a fehér faj eltörlését és elpusztítását kívánja. El tudja képzelni azt bárki, hogy milyen felháborodás törne ki, ha egy nem zsidó a zsidó nép elpusztítására szólítana fel?

Ki kell hangsúlyoznom, hogy nem a világ nem-európai lakossága — akár a muzulmán tömegekről vagy az áradó kínaiakról beszélünk, akár a növekvő barna és fekete bőrű tömegekről, amelyek bámulatos módon szaporodnak az egész világon — okozza azt az egzisztenciális válságot, amellyel most szembe kell néznünk.

Nem ők azok, akik rávettek minket puszta létezésünk megtagadására, hogy kijelentsük: a faj, vagyis tulajdonképpen saját, fehér fajunk nem is létezik. Nem ők utáltatták meg velünk saját magunkat, nem ők beszélték tele gyermekeink fejét propagandájukkal, miszerint azzal fogják megoldani a világ problémáit, hogy vegyes házasságokat kötnek és a fehér fajt nemzés útján tüntetik el. Nem ők voltak azok, akik, hogy Jacob Javits szenátor örökbecsű szavaival éljek, "kinyittatták velünk a kapukat", ám kétséget kizáróan úgy özönlöttek át felforgatással kitárt kapuinkon, mint több milliárd liter sáros víz a kiszakadt védőgáton.

Történelmünk kezdete óta, európai anyaországaink folyamatos külső fenyegetettséggel voltak kénytelenek szembenézni, olyanok inváziójával, akik szerettek volna részesülni az európai civilizáció mannájából. Nem egyszer sikerült is betörniük Európa szívébe, legalábbis egy kis időre. Ám hősies elődeink visszaverték őket, és fajunk védelmében nem kis szerepe volt annak a földnek, ahol most összegyűltünk: az oroszokénak.

Az utóbbi századokban a nyugati technológiai és katonai hatalom a külső katonai megszállást már megoldhatatlanná, ha nem elképzelhetetlenné tette. Belső fajirtásunk közepette, tömegtájékoztatásunkat és politikánkat irányító ősi ellenségünk most arra utasít minket, hogy idegen harcmezőkön költsük pénzünket, harcoljunk, gyűlölködjünk és haljunk meg. Van itt olyan, aki még mindig elhiszi, hogy az Irakban hozott áldozat, és a nagyon valószínű katasztrofális háború Iránnal bármi jót hoz népeinknek és fiainknak?

Ami a terrorveszélyt illeti... el tudna bárki is képzelni egy hitelt érdemlő terrorfenyegetést az 1961-es év Európájában vagy Amerikájában, mikor azok, akik beleillettek a "terrorista profilba" oly kevesen voltak, hogy könnyen lelepleződtek, így a társadalom védve volt? Még csak fémdetektoros ajtón sem kellett keresztülmenni ahhoz, hogy valaki felszálljon egy nemzetközi járatra. Természetesen a hatóságoknak ma már nehéz dolguk van, ha ki akarnak szúrni egy bombamerénylőt egy londoni metróállomáson, ahol az utasok fele potenciális terroristának látszik.

Harsogják, hogy külföldi terroristák fenyegetnek bennünket, ám mélyen hallgatnak a nem-európaiak által elkövetett bűncselekmények járványszerűen magas arányáról saját városainkban. Népünk tagjai közül sokkal többet ölnek vagy sebesítenek meg a mi utcáinkon nem-európai bűnözők, mint Irakban vagy Afganisztánban. Állítólagos "terrorfenyegetésről" beszélnek. Akkor hogy lehet az, hogy a 13 éves kislányok, akiket nem-európai bandák erőszakolnak meg Stockholmban vagy Lyonban, nem néznek szembe terrorral? Kérem, mondja meg nekem valaki, hogy lehet az nem "terror", amikor egy idős, rokkant fehér nőt egy afrikai banda öngyújtó-folyadékkal lefröcsköl, majd meggyújt?

Azt halljuk tőlük, hogy a terroristák az úgynevezett piszkos bombáikkal akarnak elpusztítani minket, ám ugyanez a banda támogatja a tömeges bevándorlást, amely legalább ilyen biztosan semmisít meg bennünket "piszkos génjeivel", hatásosabban, mint bármilyen piszkos bomba. Egy bombatámadás után újjá lehet építeni egy várost, ám ha fajunkat egyszer genetikailag lerombolták, akkor az örökre eltűnik; olyan mintha egy megfőtt levest újra nyerssé próbálnánk tenni. Ha biztosítani akarjuk önnön létezésünket, és gyermekeinkét, akkor gyűlölködőknek titulálnak, a népünk elleni fajirtó eljárásmódokat pedig az emberi idealizmus magaslatainak tartják.

Félelmünket most Iránra, és annak nukleáris energiaprogramjára irányítják. Ám olyan országok, mint Pakisztán vagy Kína éveken át rendelkeztek atomfegyverekkel, mégsem dobott át egyetlen kínai vezető sem belőlük Vlagyivosztokba vagy Seattle-be. És nem is valószínű, hogy megteszik, mivel tisztában vannak vele, hogy ha csak egyetlen nukleáris bombát ledobnak ránk, válaszunk gyakorlatilag eltörli őket a Föld színéről. Természetesen szükséges fenntartani éberségünket, technológiánkat és hatalmunkat.

Kié a felelősség?

Vannak, akik azt mondják: ne hibáztassuk a zsidó szélsőségeseket, hiszen egyedül mi vagyunk felelősek azért, ami történt; hogy van valami alapvetően önpusztító a népünkben. Igazuk van abban, hogy felelősek vagyunk, felelősek, amiért nem akadályozzuk meg az idegen hatalomátvételt a médiában és a tudományos életünkben. Ám önök, akik bennünket okolnak, mivel magyarázzák tetteink és hatalmunk hihetetlen lajstromát, amely egészen addig bővült, amíg el nem kezdődött kultúránk idegen birtokbavétele? Hát nem a mi népünk hozta létre az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland csodálatos országait? Nem mi másztuk meg a föld legmagasabb hegyeit, ereszkedtünk le az óceánok legmélyére, vagy küldtük fiainkat még a Föld határain is túlra, hogy a Hold sárga homokjában hagyják az európai nép lábnyomait? Talán nem mi találtuk fel a tranzisztort, vagy indítottuk útjára a számítógép korszakát, fejtettük meg az emberi genomot, vagy köveztük ki az utat az összes emberi betegség meggyógyításához? Ne beszéljenek nekem népünk veleszületett fogyatékosságairól! Hát nem a mi génjeink voltak ott a Thermopülai-szorosnál, Tours-nál vagy Alamonál? Nem, bajtársaim, nincs bennünk semmi öröklött tulajdonság, ami ehhez a létválsághoz vezetett volna. Hatalmas bátorság van bennünk, ám közülünk túl sokakat megfertőzött már az idegen kórokozó mérge, és soha, ismétlem, soha nem óvhatjuk meg fajunkat testestől-lelkestől, amíg nem védekezünk ez ellen az ördögi forrás ellen.

Engedtük, hogy népünk létének ellenségei átvegyék tömegtájékoztatásunkat, nagymértékben befolyásuk alá vonják kormányainkat és manipulálják gazdaságainkat. Meg kell bélyegeznünk a közöttünk élőket, akik még mindig védik ezt az évszázados ellenséget, amely ebben a pillanatban a kihalás szélére sodor minket.

El kell ítélnünk ennek az idegen ellenségnek a segítőtársait, akik azzal etettek minket, hogy halálos ellenségeink barátok, és nem jelentenek veszélyt számunkra. Igen, tényleg van egy nagy hibánk: mégpedig az, hogy nem ismertük fel és nem kezeltük megfelelően a zsidó szupremácizmus veszélyét.
A felelősség azoké, akik engedték, hogy az udvariasság a saját túlélésünk útjában álljon, azoké, akiknek sokkal inkább érdeke volt, hogy az igazságot zárt ajtók mögött mondják csak ki, és így tiszteletre tegyenek szert a szépelgő társadalomban, és nem vállalták fel, hogy ők is nyíltan kinyilatkoztassák azokat a dolgokat, amelyeket vezetőinknek ki kellett mondani, saját gyermekeik túlélése érdekében. Elődeink távol tartották ellenségeinket társasági klubjaiktól, sőt még sznob szállodáiktól is, ám engedték, hogy átvegyék az uralmat a kultúránk felett, és hogy megtanítsák gyermekeinket saját szüleik utálására. Soha nem leszünk képesek megoldani egyes nemzeteink fenyegetettségének problémáját, anélkül, hogy szembenéznénk az egyetlen, hatalmas veszéllyel, amely központi forrása az összes többinek.

És még most is, miután népünk egyik veszteséget szenvedte el a másik után, mindig csak a tünetek, és nem az okok ellen harcolva, vannak olyanok közöttünk, feltehetően még bajtársak is a sorainkban, akik elítélik, ha valaki ki meri mondani a létfontosságú igazságot olyanokról, akik a pusztítás lehetőségét keresik, és akik minden áldott nap pusztítanak minket. Vannak néhányan, akik fehér nacionalistáknak nevezik magukat, és állítják, hogy ugyanaz az ellenség, amely a gonosz bolsevik forradalom alatt milliókat ölt meg vagy igázott le közülünk, most a barátunk. Ez ugyanaz az ellenség, amely ma a hollywoodi filmeket készíti, hirdetve, hogy fajunk gonosz, bűnbánatként pedig ki kell irtanunk értékes genetikai örökségünket azzal, hogy hagyjuk lányainkat kóbor kutyák módjára szaporodni.

Mint ahogy a jó oroszok millióinak halálával kapcsolatban az örökbecsű zsidókérdés volt a kulcsfontosságú, így van ez a zsidó szélsőséges fenyegetéssel kapcsolatos elhatározásban is, ami majd megadja a választ az örök kérdésre: lenni vagy nem lenni.

Amikor a zsidó szélsőségesség védői arról beszélnek, hogy a fehér faj felelős saját, küszöbön álló haláláért, önmagukról beszélnek.

Jegyezzék meg jól: én nem azt javaslom, hogy mindenki beszéljen hozzám hasonló nyíltsággal. Őszintén szólva, egyiküknek sem kívánom ezt, hacsak nem rendelkeznek különleges erővel. Mert amikor szembekerülnek az igazi hatalommal, az igazi gonosszal és rosszakarattal, amely valóban veszélyt jelent népünkre, akkor ők a pokol összes fajzatát önökre uszítják majd. Vannak itt olyan emberek, akik megjárták korunk modern várbörtöneit, pusztán csak azért, mert megkérdőjelezték megszállóink mítoszait. Egy ember ötlik most fel szemeim előtt, aki évekig szenvedett ellenségeink kezében, ám soha nem ingott meg, soha nem tört meg, és soha nem adta meg magát, aki kősziklaként áll, miközben már a 9. évtizedébe lép, és ő Manfréd Roeder. Tisztelgek Ön előtt. Mindannyian tisztelgünk Ön előtt, éljen sokáig és legyen mindig az ihletőnk. Dr. Roeder meg merte kérdőjelezni korunk új vallásait: az egyenlősdit, a megtámadhatatlan zsidó szentséget és a "szent holokausztot".

Tehát nem azt mondom, hogy ismételjék el Dr. Roeder szavait; ennél sokkal nagyobb irgalommal vagyok önök iránt. Néhányan önök közül, az ellenséges területek legmélyén, egyszerűen nem is beszélhetnek ilyen dolgok­ról. Ennek a küzdelemnek sok hadszíntere van; egy háborúban az összecsapások több szinten zajlanak, sok hadműveletben az óva­tosság és a megtévesztés legalább olyan fon­tos, mint a szervezettség vagy a hatalom. A Mossad jelmondat, „Megtévesztéssel vívod majd a háborút" minden sikeres háborús hadjárat alapvető eleme. Tehát nem kell min­denkinek, aki részt vesz az európai túlélésért és rendeltetésért létrejött mozgalomban, ma­gával az ellenséggel frontálisan megütköznie, sokkal inkább azokkal, akik az igazság kimon­dásáért elítélnek minket, vagy azt a gonosz hazugságot terjesztik népünk körében, hogy halálos ellenségünk igazából a bará­tunk. Ők rosszabbak, mint az idegen ellen­ség, hiszen ők a háború legbetegebb te­remtményei: árulók, akiket sem Isten, sem ember nem visel el.

És meg kell, hogy mondjam önöknek, mindannyiuknak itt a konferencián, és azok­nak is, akik a világ egy másik részén hallgat­ják, vagy olvassák ezeket a szavakat: hiszem, hogy semmi nem fontosabb, mint leleplezni az igazi hatalmat, amely létünk fenyegetése mögött áll. Tudom, hogy igazi győzelmeket nem érhetünk el, amíg ezeket az ellenséges idegeneket ki nem űzzük a Nyugaton való uralmukból!

Válságban vagyunk, mert a faji háború már sokkal régebb óta dúl, mint a terrorizmus elleni harc; régebb óta, mint a Balkán muzul­mán megszállásai, a keresztes háborúk, sőt an­nál is régebben, hogy ugyanezek az európai keresztes lovagok az európai beékelt területe­inken lappangó héber megszállók ellen har­coltak. Ez a háború korábbi, mint ellensége­ink kiemelkedő szerepe a gyűlölettel teli lég­kör megteremtésében, amely a huszadik szá­zad nagy gén- és lélekromboló testvérgyilkos háborúihoz vezetett - olyan háborúkhoz, amelyeket nem szabad többet megvívnunk. Jócskán előrevetítette az izraeli-arab konflik­tust a Közel-Keleten, az iraki háborúnak nevezett esztelenséget, és ezt a katasztrofális háborús agitációt Irán ellen.

A múlt évszázad során azért álltunk vesz­tésre a túlélésünkért folytatott háborúban, mert saját népünk nem ismerte fel igazi ellenségét, a belső, örök ellenséget, amely a pusztulás szélére taszított minket. Ám lassan, szerte a fehér világban, férfiaink és asszonyaink ráébrednek a túlélésünkért dúló igazi háborúra. Ez a háború nem vala­milyen Európán kívüli földön dúl; hanem otthonainkban, otthon Oroszországban és egész Kelet-Európában, otthon Németor­szágban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Új-Zélandon és igen, még Kanadában és az én szeretett hazámban, az Egyesült Államokban is. Az idegenek oly mértékű befolyással bírnak a kormányomra, hogy testvéreimet ölni és megcsonkítani, meghalni és megnyomorodni küldhetik az iraki homokban harcoló ezrekkel szemben. Pofátlanul kirobbantottak egy pusztán hazug­ságokra épülő háborút. Egy háborút, amely elrabolja az amerikai emberek nehéz munká­val létrehozott milliárdjait. Az amerikai kor­mányt használják fegyverként nem csak Irak, a palesztinok és líbiaiak ellen, ám ma már kü­lönféle módon a nagyszerű orosz nép ellen is. Ezek az irányvonalak egyetlen tőről fakadnak, hiszen Amerikát zsidó szélsőséges rituálé irá­nyítja.

Amerika nem ellenség

Sokan mondták már, hogy Amerika ma­ga az ördög. Én ezzel vitába szállnék. Hi­szen nem Oroszország volt az, a zsidó bol­sevizmus idején, amit az ördögnek állítot­tak be a jó orosz emberek előtt? Nem Oroszországot kiáltották ki Sátánnak a Kelet-Európában meggyilkolt milliók előtt? Amikor manapság Németország bör­tönbe vet olyan embereket, mint Manfréd Roeder, Germar Rudolf vagy Ernst Zündel, hát nem Németország maga az ördög? Én azt mondom, nem, nem Oroszország, vagy Németország, vagy Nagy-Britannia, vagy Franciaország, vagy Amerika, vagy bárme­lyik fehér ország a megtestesült Sátán, ha­nem a zsidó szélsőséges hatalom, amely testvérháborúkba és faji megsemmisülésbe hajszol minket. Fegyverként használják az USA kormányát a régóta szenvedő saját­jaink, az európai amerikaiak ellen is. Ne felejtsék el, hogy Amerika határain belül még mindig annyi fehér ember él, mint Oroszország teljes lakossága. Ők az önök testvérei, ahogy én is az vagyok.

Ahogy a palesztinoknak és más közel-ke­leti népeknek is mondtam már, azért nem szabadok, mert az európai amerikaiak sem szabadok; nem szabadok, mert földjüket és az életüket a cionisták irányítják. Mi, Ame­rikában nem vagyunk szabadok, mivel az amerikai kormányt a cionisták uralják, és számos módon felhasználják arra, hogy nekünk, „a népnek" ártsanak. És fájdal­masan tisztán látom az USA kormányának káros hatását Európára, keleten és nyuga­ton egyaránt. Ám hadd mondjam el önök­nek, hogy a kormány politikájának semmi köze az európai amerikai emberek jólétéhez, kizárólag Amerika megszállóit szolgálja és nem Amerika alapítóit. Azt mondom a kö­zel-keletieknek, hogy igazi ellenségeik nem az igaz amerikaiak vagy igaz európaiak. Hiszen csak, ha népünk már igazán szabad lesz, ha már igazán hazaszerető néppé válunk, akkor tekintjük majd végre Izraelt nem egy úgynevezett szövetségesnek, hanem egy terro­rista országnak, amely az Egyesült Államok el­len is követett el terrortámadást, itt van a Lavon-ügy vagy a U.S.S. Liberty.

Ha van alapelv, amit szeretnék átadni ezen a konferencián, akkor az a következő: a háború az otthonunkban zajlik. Az ellen­ségünk a kapuinkon belül található. Száll­janak szembe az ellenséggel, amely meg­gyilkolta, leigázta és lealacsonyította népe­ink millióit. Szabadítsák fel és erősítsék meg magukat, nyújtsák ki erős karjaikat, acélozzák meg bátor szíveiket és törjék le a láncokat megbéklyózott fivéreinkről és nővéreinkről. Rengessék meg a világot génjeik hatalmával, igazságukkal és akara­tukkal.

Fordította: Horváth Barbara

Kövess minket -on és -en!