Kövess minket -on és -en!

Traudl Junge - született Gertraud Humps - Hitler utolsó titkárnője volt, aki három éven át, 1942-től 1945-ig szolgálta Adolf Hitler nagynémet vezér és kancellárt.

Münchenben, sörfőzésből élő, politizálást kerülő család gyermekeként született 1920-ban, és táncosnő szeretett volna lenni, azonban nem vették fel a balerinaképzőbe. Gyors- és gépírónő lett belőle, előbb egy képes lap szerkesztőségében dolgozott, majd irodai munkát vállalt. Amikor a kancellárián állást hirdettek, jelentkezett. Így választották ki Hitler magántitkárnői egyikének, kollégái közt legfiatalabbként.

A 22 éves Traudl Humps halk szavú, egyszerű fiatal nő volt, és valószínűleg épp e tulajdonságai miatt vélhette Hitler megbízható munkaerőnek. Kulcsfontosságú volt, hogy az legyen, hiszen nap nap után bizalmas információk mentek keresztül írógépén. 1942-től szinte mindenhova követte a Führert, és bepillantást nyert a magánéletébe is.

Bizalmas beosztottjaként a nap 24 órájában Hitler rendelkezésére állt, és sokat volt a társaságában. Hitler általában a titkárnőivel ebédelt, de Traudl vele volt, amikor pihenni vonult vissza a Berghofba, és itt találkozhatott például Eva Braunnal is, akiről a közvélemény szinte semmit nem tudott. De amikor Hitler Kelet-Poroszországban a Farkasodúból irányította az országot, szintén ellátta titkárnői teendőit.

Hitler a környezetében élőkkel nagyon udvarias volt, így a titkárnőivel is. Barátságos és jól fésült, fess emberként írta le, aki adott a higiéniára: mindig kezet mosott, valahányszor megsimogatta Blondi nevű kutyáját. Junge és a Führer jó viszonyát hűen tükrözi, hogy Junge is kapott egy kutyát Hitlertől.

A Führertől kapott kutyával

A Führer jelenléte akkoriban is, és egész életében meghatározó volt. Későbbi visszaemlékezésében így írt róla:

22 voltam, és semmit sem tudtam a politikáról. Nem érdekelt. (...) Bevallom, lenyűgözött Adolf Hitler. Kellemes főnök volt, és atyáskodó barát. Minden figyelmeztető hangot elfojtottam magamban, ami csak megszólalt bennem, és élveztem az időt, amit vele tölthettem, csaknem a keserű végkimenetelig. Nem az érdekelt, amit mondott, hanem az, ahogyan mondta, és ahogyan tevékenykedett.

A fiatal titkárnő férjhez ment Hitler bátorítására, 1943-ban egy SS-tiszt, Hans Hermann Junge férje lett. Házasságuk azonban igen rövid életű volt, mert férje 1944-ben Franciaországban, harc közben életét vesztette. Traudl Junge később nem ment újra férjhez.

Hitler titjárnője a rövidéletű házasság után többé nem ment férjhez

1945-ben is Berlinben volt Hitlerrel, a Führerbunkerben. Ekkorra már egyre világosabb lett, hogy a háborút elveszítik. A Führer Traudl Jungénak diktálta le politikai és magánvégrendeletét az öngyilkossága előtti napon. A titkárnő épp Dr. Goebbels gyerekeivel játszott, amikor Hitler főbe lőtte magát. Traudl Junge szolgálata pedig ezen a napon, 1945. április 30-án véget ért.

Jungéra nem várt nyugalmas jövő. Tudta, hogy a Führer embereként őt is elfoghatják, ezért szökni kényszerült. Személyazonosságát egy időre a Gerda Alt álnév mögé rejtette, és bár sebtében elhagyta a fővárost, nem jutott messzire, ezért hamar vissza kellett térnie oda. Miután a szövetségesek felfedték valós kilétét, a szovjet hadsereg két civil katonája fogta el, és vitte kihallgatásra. Több börtönben is járt, de viszonylag hamar, 1945 decemberében kiszabadult. Ekkor naplóírásba fogott, és leírta, mi történt vele Hitler titkárnőjeként. 1989-ben írását Pierre Galante könyvének részeként nyomtatásban is kiadták, majd mintegy ötven év után, 2001-ben Melissa Müller írónő gondozásában ismét, Az utolsó óráig címmel.

A napló felhasználásával készült Der Untergang (A Bukás) című filmben Alexandra Maria Lara alakította Traudl Jungét

Junge 2002. február 10-én Münchenben halt meg, rákban. 81 éves volt. A jelenlévők elmondása szerint halála előtt nem sokkal így szólt:

Most, hogy elengedtem a történetem, elengedhetem az életem is.

Kövess minket -on és -en!

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

Kedden reggel hiába várták az antifa támadások második olasz vádlottját, nem jelent meg a tárgyalóteremben, így a bíróság nem tudott érdemben továbbhaladni az ügyben. 

Megkezdődött pénteken a drezdai tartományi felsőbíróságon a "militáns neonáci csoportként" számon tartott Szász Szeparatisták nyolc tagjának pere.

Egy hónapja tart az USA és Izrael „Epstein dühöngése” (eredetileg „Epic Fury”) nevű ún. villámhadjárata az iráni teokratikus rezsim megdöntésére, és az eddigi eredmény enyhén szólva nem az amerikai–izraeli hadvezetés várakozásai szerint alakult.

1945 februárjáig Európa egyik legszebb barokk városát, az Elba menti Firenzeként is emlegetett Drezdát megkímélte a második világháború vérzivatara, és elkerülték az 1943 nyara óta folyamatos, a Németországot romba döntő szövetséges terrorbombázások.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Donald Trump a 2024-es választási kampánya során rendszeresen megígérte, hogy a titkosítás alól feloldja és nyilvánosságra hozza a kormány összes Epstein-aktáját, amit republikánus és konzervatív bázisa lelkesen támogatott.

A hatóságok szerint a szélsőjobboldali „Letzte Verteidigungswelle” (Utolsó Védelmi Hullám) csoport célja Németország demokratikus rendszerének összeomlasztása.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

Bűnösnek mondta ki a Leeds-i Koronabíróság azt a 16 éves Northumberland-i fiút, aki tagja volt a „The Base” (Az Alap) nevű, Nagy-Britanniában betiltott nemzetiszocialista szervezetnek.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.