Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Traudl Junge - született Gertraud Humps - Hitler utolsó titkárnője volt, aki három éven át, 1942-től 1945-ig szolgálta Adolf Hitler nagynémet vezér és kancellárt.

Münchenben, sörfőzésből élő, politizálást kerülő család gyermekeként született 1920-ban, és táncosnő szeretett volna lenni, azonban nem vették fel a balerinaképzőbe. Gyors- és gépírónő lett belőle, előbb egy képes lap szerkesztőségében dolgozott, majd irodai munkát vállalt. Amikor a kancellárián állást hirdettek, jelentkezett. Így választották ki Hitler magántitkárnői egyikének, kollégái közt legfiatalabbként.

A 22 éves Traudl Humps halk szavú, egyszerű fiatal nő volt, és valószínűleg épp e tulajdonságai miatt vélhette Hitler megbízható munkaerőnek. Kulcsfontosságú volt, hogy az legyen, hiszen nap nap után bizalmas információk mentek keresztül írógépén. 1942-től szinte mindenhova követte a Führert, és bepillantást nyert a magánéletébe is.

Bizalmas beosztottjaként a nap 24 órájában Hitler rendelkezésére állt, és sokat volt a társaságában. Hitler általában a titkárnőivel ebédelt, de Traudl vele volt, amikor pihenni vonult vissza a Berghofba, és itt találkozhatott például Eva Braunnal is, akiről a közvélemény szinte semmit nem tudott. De amikor Hitler Kelet-Poroszországban a Farkasodúból irányította az országot, szintén ellátta titkárnői teendőit.

Hitler a környezetében élőkkel nagyon udvarias volt, így a titkárnőivel is. Barátságos és jól fésült, fess emberként írta le, aki adott a higiéniára: mindig kezet mosott, valahányszor megsimogatta Blondi nevű kutyáját. Junge és a Führer jó viszonyát hűen tükrözi, hogy Junge is kapott egy kutyát Hitlertől.

A Führertől kapott kutyával

A Führer jelenléte akkoriban is, és egész életében meghatározó volt. Későbbi visszaemlékezésében így írt róla:

22 voltam, és semmit sem tudtam a politikáról. Nem érdekelt. (...) Bevallom, lenyűgözött Adolf Hitler. Kellemes főnök volt, és atyáskodó barát. Minden figyelmeztető hangot elfojtottam magamban, ami csak megszólalt bennem, és élveztem az időt, amit vele tölthettem, csaknem a keserű végkimenetelig. Nem az érdekelt, amit mondott, hanem az, ahogyan mondta, és ahogyan tevékenykedett.

A fiatal titkárnő férjhez ment Hitler bátorítására, 1943-ban egy SS-tiszt, Hans Hermann Junge férje lett. Házasságuk azonban igen rövid életű volt, mert férje 1944-ben Franciaországban, harc közben életét vesztette. Traudl Junge később nem ment újra férjhez.

Hitler titjárnője a rövidéletű házasság után többé nem ment férjhez

1945-ben is Berlinben volt Hitlerrel, a Führerbunkerben. Ekkorra már egyre világosabb lett, hogy a háborút elveszítik. A Führer Traudl Jungénak diktálta le politikai és magánvégrendeletét az öngyilkossága előtti napon. A titkárnő épp Dr. Goebbels gyerekeivel játszott, amikor Hitler főbe lőtte magát. Traudl Junge szolgálata pedig ezen a napon, 1945. április 30-án véget ért.

Jungéra nem várt nyugalmas jövő. Tudta, hogy a Führer embereként őt is elfoghatják, ezért szökni kényszerült. Személyazonosságát egy időre a Gerda Alt álnév mögé rejtette, és bár sebtében elhagyta a fővárost, nem jutott messzire, ezért hamar vissza kellett térnie oda. Miután a szövetségesek felfedték valós kilétét, a szovjet hadsereg két civil katonája fogta el, és vitte kihallgatásra. Több börtönben is járt, de viszonylag hamar, 1945 decemberében kiszabadult. Ekkor naplóírásba fogott, és leírta, mi történt vele Hitler titkárnőjeként. 1989-ben írását Pierre Galante könyvének részeként nyomtatásban is kiadták, majd mintegy ötven év után, 2001-ben Melissa Müller írónő gondozásában ismét, Az utolsó óráig címmel.

A napló felhasználásával készült Der Untergang (A Bukás) című filmben Alexandra Maria Lara alakította Traudl Jungét

Junge 2002. február 10-én Münchenben halt meg, rákban. 81 éves volt. A jelenlévők elmondása szerint halála előtt nem sokkal így szólt:

Most, hogy elengedtem a történetem, elengedhetem az életem is.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A Tiszamenti falucskában – Tiszaeszláron – egy Solymosi nevű parasztasszony kékítőért küldötte Eszter nevű 14 éves leányát. A kis Solymosi Eszter azonban sohasem tért vissza.

A frankfurti zsidó szupremácisták Németországban elsőként indítottak el egy olyan alkalmazást, amely az antiszemiták elleni küzdelemben segít azáltal, hogy figyelmezteti a zsidókat a potenciális „biztonsági fenyegetésekre”.

1944-ben és 1956-ban a történelem megismételte önmagát. Az 1944/1945-ös vérhullással újabb magok kerültek az áldott magyar földbe.

Őrizetbe vették az Alternatíva Németországért egyik tagját hétfőn, a vád szerint „tiltott totalitárius jelképeket” hordott, többen azt állítják, hallották, ahogy a „Sieg Heil!” üdvözléssel köszönt.

Alexander Netlingnek jellegzetes megjelenést kölcsönöz a horogkereszt és számos más fajvédő szimbólum, amelyet különösen jól látható helyre tetováltak.

A kanadai kormány azt tervezi, hogy nyilvánosságra hozza a második világháború után Kanadába emigrált egykori állítólagos „náci kollaboránsok” listáját – közölte Justin Trudeau miniszterelnök, írja az AFP.

A gyűjtőtáborba kerülésünk után napokon belül szájról szájra járt a hír, hogy itt kapjuk meg azt az igazoló papírt, amivel biztonságosan hazaindulhatunk. 

A korabeli német sajtóban csodafegyverként (Wunderwaffe) emlegetett rakéta a mai robotrepülőgépek elődjének tekinthető.

Nem csak Olaszországban, de idehaza is egyre többet hangoztatja a szélsőbaloldal, hogy a tavaly februárban Budapesten összevert emberek csupán „könnyebb sérüléseket” szenvedtek. 

1945 február 13-án, nem sokkal este 10 óra előtt a nyugvóra készülő szász főváros, Drezda, „az Elba parti Firenze” belvárosának ablakai remegni kezdtek a város fölé berepülő brit bombázókötelék motorjainak egyre jobban erősöd, vészjósló basszusától. 

Három fekete férfi rasszizmussal vádolja, és beperelte az American Airlines légitársaságot, miután testszagukra érkező panaszok miatt leparancsolták őket a repülőgépről.

Bár a mi hazánkos Novák Előd kérésére előbb tömegsport-rendezvényként felvette az állami szervező a Kitörés emléktúrát az Olimpiai Ötpróba Programba, később azt törölte.

1945. február 11-én a budapesti német-magyar helyőrség lőszere és élelme fogytán volt, a magyar főváros fegyveresen nem volt tovább tartható.

Négynapos utazás után 1945. február 6-án érkeztünk Bajáról Temesvárra. Verőfényes délelőttön vagoníroztunk ki. Az éhségtől és a szomjúságtól elgyötör emberek nagy része megrohamozta az olvadó havat, és marokszámra tömte a szájába.

A közelmúltban derült ki, hogy a Pest vármegyei Szigetszentmártonban 1944 novemberében négy huszárt temettek el, akik a Csepel-sziget védelmében haltak hősi halált.