Kövess minket -on és -en!

Magyar családok ezrein ejtett sebet az 1947-es csehszlovák-magyar lakosságcsere, amivel északi szomszédunk célja magyar kisebbség felszámolása és "nemzetállam" megteremtése volt.

Az első bécsi döntéssel 1938-ban Magyarországnak a nyugati nagyhatalmak hallgatólagos jóváhagyásával sikerült visszaszereznie a Trianonban elvett észak-magyarországi egy részét. Visszatért a Felvidék 11 927 négyzetkilométeres, 86 százalékban magyarok lakta déli sávja, gyakorlatilag megvalósult az etnikai revízió.

Párizs még szigorúbb volt

A II. világháború végén azonban sem az igazságos határok, sem Anglia és Franciaország beleegyezése nem számított, a magyar ügy csak a magyarokat érdekelte, a "nagyok" átnyúltak felettünk. Pontosabban azon szomszédos kis országok érdekeit vették figyelembe, amelyek segítették a győzelmet.

Így esett, hogy az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében nemcsak a trianoni határokat állították vissza Csehszlovákiával szemben (is), de még újabb három faluról is le kellett mondanunk Pozsony mellett a Duna bal partján. A területi veszteség mellett fájó és rendkívül szomorú következményeket okozva a dokumentum nem fogalmazott meg kisebbségvédelmi rendelkezéseket az utódállamok számára.

Meg akart szabadulni a magyaroktól

Hazánkra a Hitler utolsó csatlósa bélyeget ragasztották, Csehszlovákiát viszont Németország áldozatának tartották, a győztesek oldalán fejezte be a háborút, amit Edvard Beneš csehszlovák elnök maradéktalanul ki is használt. Célja a csehszlovák nemzetállam megteremtése volt, a kisebbségek elleni fellépésének mondva csinált indoka pedig, hogy országa 1938-39-es széthullásáért a magyar és német lakosság felelős.

A kollektív bűnösség elve mentén sorra születtek a megalázó, jogfosztó rendeletek, vagyonelkobzások. A lényeg persze az volt, hogy fizikailag megszabaduljon a nem szláv népelemektől, pofonegyszerű megoldásként úgy, hogy deportálja őket. Csakhogy 1945 nyarán, a potsdami konferencián erre csak a németek esetén kapott engedélyt.

Az elnök összesen 200 ezer háborús bűnösnek kikiáltott magyart akart eltávolítani, a többiekre reszlovakizáció várt – írja a Rubicon.hu. Magyarán kényszerrel próbálta "visszaolvasztani" a szlovák nemzetbe. Talán felesleges megjegyezni, de az érintettek ősei soha nem voltak szlovákok.

Lakosságcsere

A már említett jogfosztó intézkedések egyrészt az asszimilációt erőltették, másrészt zsarolni lehetett velük a magyar kormányt. Gyöngyösi János külügyminiszter több tárgyalás után végül 1946. február 27-én aláírta az úgynevezett csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt. E szerint ugyanannyi felvidéki magyar költözik Magyarországra, ahány magyarországi szlovák kíván Csehszlovákiában élni.

A feltételek viszont a legkevésbé sem voltak egyenlőek. A hazai szlovákok önkéntes alapon, egy jobb, új élet reményében indultak útnak, nacionalista szervezetek kampányainak hatására. Mint ez a részlet a Sloboda című magyarországi szlovák lap felhívásából:

Dél-Szlovákia földje, ahová le akarunk telepíteni benneteket, ragyogó, bőven termő, zsíros földű síkság […] Az a föld csak a szlovák ember dolgos kezére vár, aki szeretettel művelné meg. Rátok vár! Hív benneteket! Gyertek! Jelenjen meg a ti arcotokon is annak az embernek a nyugalma, aki büszkén áll a saját földjén. Sorakozzatok fel a jó, nyugodt szlovák parasztok sorába!

A felvidéki magyarok esetén szó sem volt önkéntességről, őket kijelölték, hogy házukat, addig felépített életüket hátrahagyva távozzanak.

Személyes tragédiák

Az áttelepítés megkezdését 1946 őszére tervezték, ám a csehszlovák fél egyoldalúan kijelentette, hogy a távozó magyarok ingóságaikat sem vihetik magukkal, ezért a folyamat hónapokra megakadt.

A csehszlovák kormány ekkor ismét a zsarolás eszközéhez nyúlt: több tízezer magyart deportált a Szudéta-vidékre, ahol az addigra már kitelepített németek helyén élő cseh telepesek cselédeiként kellett kényszermunkát végezniük.

Prága végül mégis engedett az ingóságok kérdésében, 1947 áprilisában megindulhattak az első transzportok. Sok hazai szlovák "jól járt", mert itthoni szerény körülményei közül felvidéki módos gazda birtokára került, a magyarok jellemzően fordítva, sokkal rosszabb feltételek között kellett új életet kezdeniük. Az egyén szintjén viszont mindkét oldal megszenvedte a hatalom játékát.

A szomorú és értelmetlen lakosságcsere eredményeként 60 ezer magyarországi szlovák hagyta el hazánkat, helyükre 76 ezer, felvidéki otthonát elhagyni kényszerült magyar érkezett.

Kövess minket -on és -en!

Házkutatásokat kezdett szerdán kora reggel a német rendőrség tizenkét tartományban feltételezett „neonácikhoz” köthető ingatlanokban.

A Tiszamenti falucskában – Tiszaeszláron – egy Solymosi nevű parasztasszony kékítőért küldötte Eszter nevű 14 éves leányát. A kis Solymosi Eszter azonban sohasem tért vissza.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

A Little Rock-i négereket sokkolta, hogy a hétvégén a nemzetiszocialista Blood Tribe csoport tartott felvonulást a város több pontján.

A poloskáktól szenvedtem a legtöbbet. Este hazaérve a barakkban poloskazápor fogadott: a deszkákról, a gerendákról zuhanórepülésben tömegesen leptek el bennünket. Nem egy fogolytársam pusztult bele abba, hogy a fülébe hatoló rovartól képtelen volt megszabadulni.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Egy magát nemzetiszocialistának valló fiú akart polgárháborút kirobbantani Amerikában, legalábbis erről posztolt.

A kedves történet látott napvilágot egy kaliforniai középiskolában: nyolc középiskolás diák horogkeresztet formált a testével az intézmény futballpályáján, valamint egy Adolf Hitler-idézetet posztoltak mellé a közösségi médiában.

Egy friss YouGov európai közvélemény-kutatás szerint az európaiak (hat európai nemzet) nagy többsége immár ellenszenvet érez Trump Amerikájával szemben (a franciák 62, az olaszok 63, a britek 64, a spanyolok 66, a németek 72, a dánok 84 százaléka).