Kövess minket -on és -en!

Magyar családok ezrein ejtett sebet az 1947-es csehszlovák-magyar lakosságcsere, amivel északi szomszédunk célja magyar kisebbség felszámolása és "nemzetállam" megteremtése volt.

Az első bécsi döntéssel 1938-ban Magyarországnak a nyugati nagyhatalmak hallgatólagos jóváhagyásával sikerült visszaszereznie a Trianonban elvett észak-magyarországi egy részét. Visszatért a Felvidék 11 927 négyzetkilométeres, 86 százalékban magyarok lakta déli sávja, gyakorlatilag megvalósult az etnikai revízió.

Párizs még szigorúbb volt

A II. világháború végén azonban sem az igazságos határok, sem Anglia és Franciaország beleegyezése nem számított, a magyar ügy csak a magyarokat érdekelte, a "nagyok" átnyúltak felettünk. Pontosabban azon szomszédos kis országok érdekeit vették figyelembe, amelyek segítették a győzelmet.

Így esett, hogy az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében nemcsak a trianoni határokat állították vissza Csehszlovákiával szemben (is), de még újabb három faluról is le kellett mondanunk Pozsony mellett a Duna bal partján. A területi veszteség mellett fájó és rendkívül szomorú következményeket okozva a dokumentum nem fogalmazott meg kisebbségvédelmi rendelkezéseket az utódállamok számára.

Meg akart szabadulni a magyaroktól

Hazánkra a Hitler utolsó csatlósa bélyeget ragasztották, Csehszlovákiát viszont Németország áldozatának tartották, a győztesek oldalán fejezte be a háborút, amit Edvard Beneš csehszlovák elnök maradéktalanul ki is használt. Célja a csehszlovák nemzetállam megteremtése volt, a kisebbségek elleni fellépésének mondva csinált indoka pedig, hogy országa 1938-39-es széthullásáért a magyar és német lakosság felelős.

A kollektív bűnösség elve mentén sorra születtek a megalázó, jogfosztó rendeletek, vagyonelkobzások. A lényeg persze az volt, hogy fizikailag megszabaduljon a nem szláv népelemektől, pofonegyszerű megoldásként úgy, hogy deportálja őket. Csakhogy 1945 nyarán, a potsdami konferencián erre csak a németek esetén kapott engedélyt.

Az elnök összesen 200 ezer háborús bűnösnek kikiáltott magyart akart eltávolítani, a többiekre reszlovakizáció várt – írja a Rubicon.hu. Magyarán kényszerrel próbálta "visszaolvasztani" a szlovák nemzetbe. Talán felesleges megjegyezni, de az érintettek ősei soha nem voltak szlovákok.

Lakosságcsere

A már említett jogfosztó intézkedések egyrészt az asszimilációt erőltették, másrészt zsarolni lehetett velük a magyar kormányt. Gyöngyösi János külügyminiszter több tárgyalás után végül 1946. február 27-én aláírta az úgynevezett csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt. E szerint ugyanannyi felvidéki magyar költözik Magyarországra, ahány magyarországi szlovák kíván Csehszlovákiában élni.

A feltételek viszont a legkevésbé sem voltak egyenlőek. A hazai szlovákok önkéntes alapon, egy jobb, új élet reményében indultak útnak, nacionalista szervezetek kampányainak hatására. Mint ez a részlet a Sloboda című magyarországi szlovák lap felhívásából:

Dél-Szlovákia földje, ahová le akarunk telepíteni benneteket, ragyogó, bőven termő, zsíros földű síkság […] Az a föld csak a szlovák ember dolgos kezére vár, aki szeretettel művelné meg. Rátok vár! Hív benneteket! Gyertek! Jelenjen meg a ti arcotokon is annak az embernek a nyugalma, aki büszkén áll a saját földjén. Sorakozzatok fel a jó, nyugodt szlovák parasztok sorába!

A felvidéki magyarok esetén szó sem volt önkéntességről, őket kijelölték, hogy házukat, addig felépített életüket hátrahagyva távozzanak.

Személyes tragédiák

Az áttelepítés megkezdését 1946 őszére tervezték, ám a csehszlovák fél egyoldalúan kijelentette, hogy a távozó magyarok ingóságaikat sem vihetik magukkal, ezért a folyamat hónapokra megakadt.

A csehszlovák kormány ekkor ismét a zsarolás eszközéhez nyúlt: több tízezer magyart deportált a Szudéta-vidékre, ahol az addigra már kitelepített németek helyén élő cseh telepesek cselédeiként kellett kényszermunkát végezniük.

Prága végül mégis engedett az ingóságok kérdésében, 1947 áprilisában megindulhattak az első transzportok. Sok hazai szlovák "jól járt", mert itthoni szerény körülményei közül felvidéki módos gazda birtokára került, a magyarok jellemzően fordítva, sokkal rosszabb feltételek között kellett új életet kezdeniük. Az egyén szintjén viszont mindkét oldal megszenvedte a hatalom játékát.

A szomorú és értelmetlen lakosságcsere eredményeként 60 ezer magyarországi szlovák hagyta el hazánkat, helyükre 76 ezer, felvidéki otthonát elhagyni kényszerült magyar érkezett.

Kövess minket -on és -en!

Az ODESSA nevű titkos SS szervezet üldözött nemzetiszocialisták ezreit mentette ki Németországból a világháború utolsó hónapjaiban, a menekülés fő célpontja a biztonságos Argentína volt. A zsidó szupremácisták keresik, hogy élnek-e még olyanok, akiken még bosszút állhatnának.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

A kisinyovi vasúti láger udvarán mukába indulásra sorakoztunk fel 1946 januárjában az egyik reggelen. Egyszer csak kiáll a munkaelosztó tiszt, és 6 fő jelentkezőt kér vágóhídi munkára.

Pro vagy kontra, de az egyértelmű, hogy napjaink politikai felhozatalában a főszereplők egyikévé avanzsált a milliárdos Elon Musk, és ennek az üde színfoltnak én még azzal együtt is örülök, hogy az elmúlt évek keserű tapasztalatai nyomán kénytelen vagyok az ő személyét is erős fenntartásokkal kezelni.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

A hatóságok szerint a szélsőjobboldali „Letzte Verteidigungswelle” (Utolsó Védelmi Hullám) csoport célja Németország demokratikus rendszerének összeomlasztása.

Az 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

Ferenc pápa a napokban végre felrezzent sztenderd szunyókálásából és félénken megpendítette, hogy a Gázában egy éve zajló genocídium talán mégiscsak az, aminek látszik.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

Ma a fehérek – egyelőre még csak Nyugaton – egy lealacsonyító rendszer áldozatai, amelynek egy monomániásan ismételgetett vád, a rasszizmus az alapja.

Focsaniból Krasznogorszkba kerültünk. Itt vettek minket először névjegyzékbe, még számot is kaptunk, egyenkénti kihallgatás után.

96 évesen elhunyt Ursula Haverbeck, az idős német hölgy, akit „német” bíróság elé állították több alkalommal is, és idén nyáron 1 év 4 hónap börtönbüntetésre ítéltek. A fősodratú sajtó csak „náci nagymamaként” gúnyolta.

Elfogták múlt héten Párizsban azt az albán antifasiszta terroristát, akit a magyar hatóságok azzal gyanúsítanak, hogy társaival erőszakcselekményeket követett el a 2023-as Becsület Napja előtt.