Kövess minket -on és -en!

Oroszok és civil román rendőrök vették körül 1945. január 2-án Érdmindszentet. Senki sem távozhatott.

Körüljárták a falut, és minden római katolikus vallású, dolgozni tudó nőt és férfit behajtottak a katolikus iskolába. Mint a helység plébánosa én is bementem önként. Az orosz azonban hazaküldött: – Bátyuskára nincs szükség – mondta.

Én mégis visszamentem. Huszonkilencen voltunk, imádkoztunk, énekeltünk. Este a román bíró előtt kijelentettem: ha elviszik híveim színe-javát, miért nem visznek engem is velük? Ezt a részvétet leolvasta rólam az NKVD-s tiszt is, aki kijelentette:

– Ha ennyire szereti őket, menjen ő is velük!

1945. január 3-án hazamentem. Pár perc múlva jött az orosz tiszt egy román kísérővel és kijelentette: 15 perc alatt készen kell állnom az indulásra. Élelem, meleg ruhán kívül a kelyhet és a misekönyvet is vittem magammal, mert a tolmács úgy informált, hogy papként fogok működni híveim között. Időközben szentkirályi híveimet is meghozták, 13 főt. Névsorolvasás, és indulás. Estére Nagykárolyba érkeztünk.

Január 7-én újabb csoport érkezett. Velük két atya: dr. Septey Gellért szalvatóriánus és Simon Károly franciskánus szerzetesek. Volt köztük két teológus és néhány apácanövendék is. Január 15-én érkezés Jasiba, majd még aznap átszállás az orosz vagonokba.

Február 1-jén hajnali 4 órakor érkeztünk meg Junkomba, a lágerbe, végleges lakóhelyünkre. A papi teendők ellátása mellett dolgoztam gátépítésen, burgonyaföldön, válogattam szenet. Időközben gyengélkedni kezdtem: elkapott a malária, a sárgaság, felpuffadt a testem. Nehezebb munkára már nem voltam alkalmas, ezért 1946 október elejétől könnyű munkára osztottak be, de pár hónap múlva ez is elmaradt, mert 1947. július 6-án közölték velem, hogy hazaszállítanak.

Lengyel László – Orosháza
HH 1996/2-3.

Kövess minket -on és -en!

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

Keresztes-Fischer Ferenc, magyar királyi belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - Hungarista Mozgalmat 1939. február 24-én feloszlatta, a Mozgalom, illetőleg a párt helyiségeit a rendőrséggel megszállatta.

Európa alávetettsége teljes. Az Egyesült Államok sikeresen végrehajtotta átfogó felforgatását és leigázását. Ügynökei, akiket gondosan kineveltek az Atlanti Tanács és hasonlók révén, átvették a vezetést a trójai faló szervezetek, mint a NATO és az EU élén.

Isabel Peralta, Spanyolország egyik legismertebb nemzetiszocialista aktivistája – aki szoros kapcsolatokat ápol brit szélsőjobboldali körökkel is – erőszakos zavargások középpontjába került.

Charles Augustus Lindbergh (1902–1974) svéd bevándorlók leszármazottjaként látta meg a napvilágot Amerikában.

Egy alsó-ausztriai vendéglő április 20-án – Adolf Hitler születésnapján – felvette az étlapjára a diktátor egykori kedvenc ételét, a tojásos nokedlit. Az eset hatalmas botrányt kavart – írja a Heute.at.

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Spanyol falangisták tartották gyűlésüket október 12-én Vitoria-Gasteiz városában, amikor antifasiszták támadtak rájuk. A Falange Española de las JONS által szervezett Spanyolság Napja (Día de la Hispanidad) rendezvényt a baszk rendőrség biztosította, azonban a megjelent baszk antifasiszta ellentüntetők könnyen áttörtek a csekély rendőri erőkön.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.