Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A teuton lovagok jelképét átvevő Vaskereszt eredetileg a porosz királyság katonai kitüntetése volt, a napóleoni háborúk hősei számára alapította III. Frigyes Vilmos 1813-ban.
Az első világháborúban II. Vilmos császár vezette be újra, összesen 3,5 milliót adtak át a legalacsonyabb (másodosztályú) fokozatból, és 150 ezret az első osztályúból. A második világháború első napjaiban Hitler élesztette újjá a kitüntetést, és rögtön egy szintet vezetett be az addig szokásos első és másodosztály fölé.
Ez volt a vaskereszt lovagkeresztje, amiből az egész háborúban 7300 darabot adtak át. A lovagkeresztre aztán további harctéri hőstettekért különféle extrák jártak, úgymint: tölgyfalombok (ezt már csak 883-an kapták meg), kardok (160-at osztottak ki belőle), gyémántok (27-en érdemelték ki).
Aztán eljött 1944. decembere, amikor a legendás bombázópilótát, Hans-Ulrich Rudelt újra ki akarta tüntetni a német hadvezetés, és rá kellett döbbenniük, hogy egyszerűen elfogytak a kitüntetések. Rudel kedvéért megalapították a Vaskereszt arany tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal ékesített lovagkeresztjét (eredeti németben még szebb a neve: Ritterkreuz des Eisernen Kreuzes mit goldenem Eichenlaub, Schwertern und Brillanten). Ezt egyedül Rudel kapta meg, aki így a Harmadik Birodalom legjobban kidekorált katonája lett.
De vajon mit tett Rudel azért, hogy direkt a kedvéért új kitüntetést találjanak ki?
Dióhéjban:
Lerepült 2530 harci bevetést bombázópilótaként; Ezalatt megsemmisített közel 2000 célpontot: 800 csapatszállító járművet, 519 tankot, 150 tüzérségi egységet, 70 partraszálló járművet, 9 harci repülőt, 4 páncélozott vonatot, 4 hadihajót, és számolatlan mennyiségű hidat; 32 gépet lőttek ki alóla, de még akkor is visszatért, amikor amputálni kellett a lábát egy csúnya repesztalálat után; Sztálin 100 ezer rubeles vérdíjat tűzött ki a fejére, a szovjet vadászpilóták tucatjával vadásztak rá; Légiharcban legyőzte az egyik leghíresebb szovjet vadászpilótát, Lev Sesztakovot, annak ellenére, hogy egy bombázóval egy vadász ellen az esély a nullához közelít.
|
|
|
|
|
|
Miután élő legenda lett, Hitler személyesen tiltotta le az éles bevetésekről, nehogy lelőjék, és az morálcsökkenést okozzon a légierőnél, de megtagadta a parancsot.
Mindez főleg annak fényében meglepő, hogy miután kadétként csatlakozott a Luftwafféhoz 1938-ban, az alapkiképzése után közepes tehetségű pilótának tartották. A háború első éveiben csak felderítő bevetéseket bíztak rá, az angliai légicsatát és Kréta invázióját pedig egy íróasztalnál, adminisztrátorként figyelte, illetve ezalatt végezte el a zuhanóbombázó kiképzést.
Az első igazi harci bevetését a Stuka pilótafülkéjében 1941 júniusában repülte az orosz fronton, a Szovjetunió elleni invázió első napjaiban. Itt aztán beindult a karrierje, decemberben már a 400. bevetésénél járt, és azzal a bravúrral alapozta meg a hírnevét, hogy egymaga elsüllyesztett egy szovjet csatahajót. 1943-ban az első pilóta lett a hadtörténelemben 1000 sikeres bevetéssel a háta mögött. Ekkoriban kezdett el harckocsik elleni bevetéseket repülni a Ju87-es Stuka egy speciálisan módosított változatával. Ezzel bebizonyította, hogy a Stuka alkalmas a tankvadász szerepkörre, és a Luftwaffe az ő sikerei nyomán, és a taktikáját alkalmazva képezte ki a tankvadász századait. Ezt az oroszok például a kurszki tankcsatában bánták meg nagyon, Rudel itt egymaga több mint 100 szovjet tankot lőtt ki (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Stuka legénysége kétszemélyes volt – egy pilóta és egy lövész –, így Rudel nem egyedül semmisítette meg a célpontokat).
1945 februárjában, amikor már 2000 bevetés fölött járt, egy légvédelmi ágyú találata nyomán súlyosan megsérült, amputálni kellett a lábát. Bár a háború akkor már veszett ügy volt, Rudel felépült, pár hét alatt újra megtanult járni, és március végén már újra a pilótafülkében ült. A háború végéig további 26 tankot semmisített meg. Hogy ne kerüljön a Vörös Hadsereg kezei közé, a háború utolsó napjaiban átverekedte magát a teljes német légtéren, és megadta magát az amerikaiaknak. 11 hónap hadifogság után elengedték, akkor sok más magas rangú német tiszthez hasonlóan Argentínába költözött.
Haláláig meggyőződéses nemzetiszocialista maradt, Dél-Amerikában segített Mengelének elrejtőzni a zsidók bosszúja elől, majd miután az 50-es években hazatért, egy szélsőjobbos, patrióta párt környékén bukkant fel. Később sikeres üzletember és elismert hegymászó lett. 1982-ben halt meg.
A Vaskereszt arany tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal ékesített lovagkeresztjéből egyébként hat darab készült, 18, illetve 14 karátos aranyból, egyenként 58 gyémánt és 68 zafír briliáns felhasználásával. Az öt példány, amit nem adtak ki, az amerikaiak hadizsákmánya lett.
