Kövess minket -on és -en!

A teuton lovagok jelképét átvevő Vaskereszt eredetileg a porosz királyság katonai kitüntetése volt, a napóleoni háborúk hősei számára alapította III. Frigyes Vilmos 1813-ban. 

Az első világháborúban II. Vilmos császár vezette be újra, összesen 3,5 milliót adtak át a legalacsonyabb (másodosztályú) fokozatból, és 150 ezret az első osztályúból. A második világháború első napjaiban Hitler élesztette újjá a kitüntetést, és rögtön egy szintet vezetett be az addig szokásos első és másodosztály fölé.

Ez volt a vaskereszt lovagkeresztje, amiből az egész háborúban 7300 darabot adtak át. A lovagkeresztre aztán további harctéri hőstettekért különféle extrák jártak, úgymint: tölgyfalombok (ezt már csak 883-an kapták meg), kardok (160-at osztottak ki belőle), gyémántok (27-en érdemelték ki).

Aztán eljött 1944. decembere, amikor a legendás bombázópilótát, Hans-Ulrich Rudelt újra ki akarta tüntetni a német hadvezetés, és rá kellett döbbenniük, hogy egyszerűen elfogytak a kitüntetések. Rudel kedvéért megalapították a Vaskereszt arany tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal ékesített lovagkeresztjét (eredeti németben még szebb a neve: Ritterkreuz des Eisernen Kreuzes mit goldenem Eichenlaub, Schwertern und Brillanten). Ezt egyedül Rudel kapta meg, aki így a Harmadik Birodalom legjobban kidekorált katonája lett.

De vajon mit tett Rudel azért, hogy direkt a kedvéért új kitüntetést találjanak ki?

Dióhéjban:

Lerepült 2530 harci bevetést bombázópilótaként; Ezalatt megsemmisített közel 2000 célpontot: 800 csapatszállító járművet, 519 tankot, 150 tüzérségi egységet, 70 partraszálló járművet, 9 harci repülőt, 4 páncélozott vonatot, 4 hadihajót, és számolatlan mennyiségű hidat; 32 gépet lőttek ki alóla, de még akkor is visszatért, amikor amputálni kellett a lábát egy csúnya repesztalálat után; Sztálin 100 ezer rubeles vérdíjat tűzött ki a fejére, a szovjet vadászpilóták tucatjával vadásztak rá; Légiharcban legyőzte az egyik leghíresebb szovjet vadászpilótát, Lev Sesztakovot, annak ellenére, hogy egy bombázóval egy vadász ellen az esély a nullához közelít.

Miután élő legenda lett, Hitler személyesen tiltotta le az éles bevetésekről, nehogy lelőjék, és az morálcsökkenést okozzon a légierőnél, de megtagadta a parancsot.

Mindez főleg annak fényében meglepő, hogy miután kadétként csatlakozott a Luftwafféhoz 1938-ban, az alapkiképzése után közepes tehetségű pilótának tartották. A háború első éveiben csak felderítő bevetéseket bíztak rá, az angliai légicsatát és Kréta invázióját pedig egy íróasztalnál, adminisztrátorként figyelte, illetve ezalatt végezte el a zuhanóbombázó kiképzést.

Az első igazi harci bevetését a Stuka pilótafülkéjében 1941 júniusában repülte az orosz fronton, a Szovjetunió elleni invázió első napjaiban. Itt aztán beindult a karrierje, decemberben már a 400. bevetésénél járt, és azzal a bravúrral alapozta meg a hírnevét, hogy egymaga elsüllyesztett egy szovjet csatahajót. 1943-ban az első pilóta lett a hadtörténelemben 1000 sikeres bevetéssel a háta mögött. Ekkoriban kezdett el harckocsik elleni bevetéseket repülni a Ju87-es Stuka egy speciálisan módosított változatával. Ezzel bebizonyította, hogy a Stuka alkalmas a tankvadász szerepkörre, és a Luftwaffe az ő sikerei nyomán, és a taktikáját alkalmazva képezte ki a tankvadász századait. Ezt az oroszok például a kurszki tankcsatában bánták meg nagyon, Rudel itt egymaga több mint 100 szovjet tankot lőtt ki (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Stuka legénysége kétszemélyes volt – egy pilóta és egy lövész –, így Rudel nem egyedül semmisítette meg a célpontokat).

1945 februárjában, amikor már 2000 bevetés fölött járt, egy légvédelmi ágyú találata nyomán súlyosan megsérült, amputálni kellett a lábát. Bár a háború akkor már veszett ügy volt, Rudel felépült, pár hét alatt újra megtanult járni, és március végén már újra a pilótafülkében ült. A háború végéig további 26 tankot semmisített meg. Hogy ne kerüljön a Vörös Hadsereg kezei közé, a háború utolsó napjaiban átverekedte magát a teljes német légtéren, és megadta magát az amerikaiaknak. 11 hónap hadifogság után elengedték, akkor sok más magas rangú német tiszthez hasonlóan Argentínába költözött.

Haláláig meggyőződéses nemzetiszocialista maradt, Dél-Amerikában segített Mengelének elrejtőzni a zsidók bosszúja elől, majd miután az 50-es években hazatért, egy szélsőjobbos, patrióta párt környékén bukkant fel. Később sikeres üzletember és elismert hegymászó lett. 1982-ben halt meg.

A Vaskereszt arany tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal ékesített lovagkeresztjéből egyébként hat darab készült, 18, illetve 14 karátos aranyból, egyenként 58 gyémánt és 68 zafír briliáns felhasználásával. Az öt példány, amit nem adtak ki, az amerikaiak hadizsákmánya lett.

Kövess minket -on és -en!

A Falange hívei közül mintegy 700-an vonultak végig a spanyol fővároson az alkotmány ellen tüntetve, fasiszta jelszavakat skandálva.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Egy magát nemzetiszocialistának valló fiú akart polgárháborút kirobbantani Amerikában, legalábbis erről posztolt.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

Brüsszelben a különleges egységek tartottak házkutatást a NATION nevű belga nacionalista párt volt vezetőjénél, Hervé Van Laethemnél. Otthonát átkutatták, őrizetbe vették, majd hosszas kihallgatás után végül vádemelés nélkül elengedték, de a telefonját és a laptopját lefoglalták.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.