Eurafrika, mint diszgenikus disztópia 2.

Kövess minket -on és -en!

Az amerikai Pew Research Center (PRC) számításai szerint 2080-ra 121 millió fővel növelik az Európai Unió népességét a harmadik világbeli bevándorlók és leszármazottaik ahhoz képest, amekkora földrészünk népessége a bevándorlás nélkül lenne.

A PRC évi másfél millió bevándorlóval kalkulált 2036-ig, majd csökkenő mennyiséggel 2080-ig, arra alapozva, hogy Európa gazdasági állapotának romlása és az afrikai népességszaporulat ütemének csökkenése bizonyára mérsékelni fogja az Afrikából Európába irányuló arab-néger inváziós kedvet. Jelenleg ez utóbbi tekintetében csak az arab országok vonatkozásában állnak rendelkezésre felmérések. Ezek szerint a Földközi-tenger menti arab országok (Marokkó, Algéria, Egyiptom, Libanon) fiataljainak 20 százaléka ki akar vándorolni Európába, míg Tunéziában minden második fiatal tervezi ugyanezt. (Afrique du Nord/Proche-Orient: un jeune sur cinq veut émigrer, dhnet.be, 2017. március 23.)

Valójában semmi sem támasztja alá a PRC optimista forgatókönyvét, éppen ellenkezőleg: a modern orvostudomány és a nyugati élelmiszersegélyek „jóvoltából” Afrikában egyáltalán nincs jele a natalitás csökkenésének még hosszabb távon sem. Nigéria népessége 2050-ben 150 millió fővel fogja meghaladni a nála tízszer nagyobb területű Egyesült Államokét, és ezzel a világ harmadik legnépesebb országává válik. Ugandának, Tanzániának, Nigernek és Kongónak egyenként több mint 200 millió lakosa lesz. Vegyünk számításba egy minimum 2 fokos hőmérséklet-emelkedést és az afrikai termőföldek 15-20 százalékos csökkenését, és nyomban érthetővé válik, hogy még a jövő lerobbant Európája is sokkal vonzóbb lesz, mint Afrika túlnépesedett és elsivatagosodott pokla. Mindezek alapján 2070 környékén Európában leg­alább 250 millió arab-néger megszálló fog tartózkodni. Annál is inkább, mert a PRC csak a 2015 utáni bevándorlással kalkulált, teljesen figyelmen kívül hagyva a már jelenleg is Nyugat-Európában dekkoló színes bőrű bevándorlók tízmillióit és a két csoport kumulált népszaporulatát.

Könnyen elképzelhető, hogy ez milyen hatással lesz földrészünk gazdasági, kulturális, mentális állapotára. Az Európai Unió végső felbomlása 2030 körül várható, valószínűleg éppen a migránskérdés kezelésében megnyilvánuló radikális véleménykülönbség lesz a szakítópróba a nyugat-európai alapítótagok és a később csatlakozott kelet-európai államok között, mivel ez utóbbiak fontosabbnak fogják tartani etnikai homogenitásuk megőrzését annál az alamizsnánál, amelyet Brüsszeltől kapnának az „újeurópaiak” befogadásáért. Középtávon nem zárható ki az sem, hogy ismét vasfüggöny fogja elválasztani egymástól a földrész nyugati és keleti felét, majdnem ugyanott, ahol a régi húzódott (az egykori NDK-t kivéve). A harmadik világbeli bevándorlóktól leginkább sújtott, gettósodó, lepusztuló nyugat-európai nagyvárosokból egyre több őshonos fog a kelet-európai országokba emigrálni, amelyek stabil közbiztonságukkal, „békebeli”, fehér utcaképükkel és viszonylag alacsony létfenntartási költségeikkel valóságos édenkertnek tűnnek majd nemcsak a nyugdíjasok, hanem a színes bőrű kortársaik megfélemlítő erődemonstrációinak és mindennapos zaklatásainak kitett fiatalabbak számára is, nem is beszélve a „másként gondolkodókról”, akik majd ugyanúgy fognak politikai menedékjogért folyamodni Keleten, mint a szovjet korszak disszidensei tették Nyugaton.

A harmadik világbeli bevándorlók (elsöprő többségükben tanulatlan, szakképzetlen, civilizálatlan, fiatal férfiak) tömeges Nyugat-Európába özönlése a fehér népesség elöregedésével és eltűnésével párosulva drasztikusan le fogja rontani ezen országok infrastruktúráját, gazdaságát, közbiztonságát, szociális és egészségügyi ellátórendszerét. Vagyon és többnyire munka nélkül, legfeljebb alacsony jövedelmű állásokban és sok gyerekkel, az új honfoglalók nyilvánvalóan nem fognak adót fizetni, sőt inkább arra fogják felhasználni politikai jogaikat, hogy csökkentsék a fehéreknek járó nyugdíjakat. Egymást fogják érni a gazdasági válságok, tovább szegényítve a többséget egy törpe kisebbség javára. A korrupció ki fog lépni a jelenlegi politikai szférából, és be fogja hálózni az állami hierarchia minden szintjét, akárcsak a harmadik világbeli országokban. Az állami költségvetéseken tátongó egyre nagyobb lyukak betömésére hivatott adóemeléseknek pozitív, össztársadalmi hozadékuk nem lesz, viszont táplálni fogják a feketepiacok bővülését. A faji/etnikai szolidaritás, a vallási propaganda, a kontrollált média agitációja, a „nem létező” lobbi nyomásgyakorlása és a rasszizmusvádtól való páni félelem valószínűleg lehetetlenné teszi a szüntelen bevándorlóáradat megfékezését. Egyre gyakoribbak lesznek a faji-etnikai összecsapások, a bandaháborúk, a gettólázadások. A megtermelt javak nagy részét az atavisztikusan élősködő életvitelű bevándorlók segélyezésére fogják elherdálni az államok, így próbálva fenntartani a társadalmi béke, a faji-vallási olvasztótégely és a multikulturális harmónia (hamis) illúzióját.

Európa hanyatlásából elsősorban Kína, kisebb mértékben az USA és Oroszország fog profitálni, noha nekik is meg­gyűlik majd a bajuk a saját faji/etnikai és vallási kisebbségeikkel. Kína fogja uralni a világot, de nem fog közvetlenül beavatkozni a többi földrészhez képest számára politikailag és gazdaságilag időközben jelentéktelenné váló Európában. Nem így Törökország, Szaúd-Arábia és az öböl menti olajmonarchiák, amelyek minden eszközzel támogatni fogják muszlim hittestvéreiket hódító-térítő törekvéseikben. Az iszlamista terror az utolsó zsidókat is elüldözi majd Nyugat-Európából, és többségük az Egyesült Államokba fog menekülni. Izraelbe ugyanis nem mehetnek, mert az addigra megszűnik zsidó államnak lenni. A sors iróniája, hogy akárcsak Németországgal, vele is a muszlimok demográfiai csodafegyvere, a túlszaporodás fog végezni, legyőzhetetlen szövetségben az iszlamizmus szellemével, amelyet a „nem létező” lobbi Európa elpusztítására engedett ki a palackból, de visszaparancsolni már nem tudta, és ezek együtt végül Izraelre nézve is fatálisnak fognak bizonyulni.

Kövess minket -on és -en!