Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A fasizálódó Olaszországban a homoszexuális férfiakat egy szigetre internálták. Fogva tartották őket, de ők mégis szabadságnak érezték a helyzetüket.

Az Adriai-tenger egyik kicsi, sziklás szigetéről kevesen tudják, hogy valaha más funkciója is volt. Mégpedig az 1930-as évek végén a sziget Benito Mussolini és a fasiszta párt egyik törekvésének helyszínévé vált, akik a homoszexualitást akarták felszámolni a többségi társadalom érdekében.

A hagyományos értékeken és a természet rendjének igenlésén alapuló fasiszta ideológia szerint a homoszexuális férfiak aláássák az olasz férfiról alkotandó képet. A férfiaknak erőt, férfiasságot kellett sugározniuk, ebbe a képbe az egymással hátsójában élvezkedő nyegle homokosok értelemszerűen nem fértek bele. Megkülönböztető törvényt azonban nem hoztak.

Akadt egy olyan rendőrfőnök is Szicíliában, aki kihasználta ezt a hangulatot és megpróbálta ezt a szexuális aberrációt megfékezni a saját megoldása alapján. 1938-ban 45 homoszexuális embert sorakoztatott fel és küldött a 600 kilométerre fekvő San Domino szigetre.

A történet pedig sokáig feledésbe merült. Úgy tartották, hogy még akik túl is élték az ottani éveket, ma már nincsenek életben.

Két kutató azonban, Gianfranco Goretti és Tommaso Giartosi „A sziget és a város” című könyvében több tucat embert meg tudott szólaltatni az akkor történtekről. Megbilincselve érkeztek a szigetre, ahol spártai körülmények között tartották őket. Elektromosság, folyó víz nem volt, s viselkedésük miatt lányoknak is nevezték őket.

A sziget lakói látták az újonnan érkezetteket, de nem volt köztük kontaktus. Azonban elmesélték, hogy még sokan emlékeznek a csengő hangjára, amely este 8-kor szólalt meg. Ezután a „femminella”-k nem hagyhatták el szálláshelyüket, amelyet rendőrök őriztek.

A fogva tartották tudták, hogy családjukat az ő szexuális irányultságuk miatt zaklatják, s nagy szégyenbe kerültek a konzervatív falvakban és városokban. A fasiszták a 30-as évek mélyen katolikus és konzervatív Olaszországában mégis egy olyan helyet teremtettek ezeknek a beteg embereknek, ahol életükben először önmaguk lehettek, s vállalhatták szokásaikat. Így bizonyos értelemben jobb helyzetük volt a szigeten, mint saját közösségükben.

A szigeten a szigorú körülmények ellenére saját életüket élhették; színházat alakítottak, bármilyen ruhában járhattak, megünnepelhették saját ünnepeiket. A sziget közösségének a második világháború vetett véget.

Voltak olyan homoszexuálisok, akiket politikai elítéltekkel más szigetekre internáltak, San Domino volt az egyetlen, ahol homogén csoportot alkottak.

Hiába ez volt az első homokos közösség, a közelmúltban a szexuális devianciák elismeréséért harcoló fanatikusok egy emléktáblát helyeztek el a kis szigeten, hogy „emlékeztessenek az üldöztetésekre, és megtörjék a sokéves csendet”.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Egyre szélesebb körűvé válik az X (volt Twitter) elleni nagyvállalati hirdetési bojkott, sőt, az amerikai cégek mellett az Európai Bizottság is közölte, hogy felfüggeszti a hirdetéseit az oldalon, mert nem akarja, hogy azok „antiszemita és náci” tartalmak mellett jelenjenek meg.

Dr. Martens. Azt hiszem, sokaknak nem kell bemutatni ezt a cipőmárkát. Aki csak egy kicsit is ismerős a rocker, punk, skinhead színtéren, az valószínűleg ismeri a semmivel sem összetéveszthető acélbetétes bakancsot, gondoljunk csak a sárga-fekete címkére és a szintén sárga gojzer varrásra.

Ilaria Salist az európai parlamenti választáson jelöltként indítja a Vörös-Zöld Szövetség nevű olasz politikai formáció, amely megerősítette, hogy a Magyarországon fogva tartott nő felkerült a listájukra.

Közösség tagja elleni erőszak és plakátrongálás miatt fogtak el egy idős fővárosi férfit – közölte a Budapesti Rendőr-főkapitányság a Police.hu-n.

Meglepő hirdetés tűnt fel nemrég a legnagyobb magyar ingatlanos oldalon – egy, a csobánkai villaövezetben, a főváros szívétől alig húsz kilométerre fekvő századfordulós épület leírása ugyanis a következő mondattal nyit: eladóvá vált a hajdani Szálasi-villa.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

A világháborúban, 1915 szeptemberében vonultam be, mint hadnagy és századparancsnok, a bécsújhelyi akadémia elvégzése után.

A „magyar forradalomért való lelkesedés” miatt, vagy 1956-ot csupán ürügyként felhasználva 257 személy ellen alkalmaztak megtorlást a Szovjetunióban. 

Kun András 1911-ben született Nyírbátorban. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait Rómában folytatta. 1941-ben szentelték pappá, majd minorita szerzetesként a kézdivásárhelyi rendházba került.

Eredménytelennek nevezte az olasz baloldal a Magyarországon fogva tartott antifasiszta terrorista, Ilaria Salis szabadon engedéséért folytatott politikai kampányát Giorgia Meloni miniszterelnök az RAI1-nek adott televíziós interjúban.

A világ félrevezetett népei, főként az amerikai demokrácia szemében ma is úgy él a hajdanvaló „Csehszlovákia”, mint a „humanizmus és a becsület, a jólét ás szocialista igazságosság” hazája – ezzel szemben persze a régi Magyarországot szeretik úgy feltüntetni a csehek, mint a feudalizmus, a reakció, túlzó sovinizmus földjét.

Elítéltek egy angol antiszemita aktivistát, aki a rendőrség szerint „neonáci hitet vallott”, mert meg akart támadni egy sussexi zsinagógát.

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

Akármennyi bűnnel is vádolják, a Führer is csak ember volt, aki ráérős óráikban sokszor egészen hétköznapi hobbiknak hódolt.