Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A sztálinista rendszer szétválaszthatatlan magától Sztálin személyétől. A bolsevik rendszer működési mechanizmusa gyakorlatilag Sztálin személye köré épült, és a diktátor 1953-as halálával szükségszerűen meg is változott.
Sztálin személyiségének, cselekedeteinek, illetve az ezek mögött rejlő motivációinak elemzése a történeti szakirodalomban nem új keletű, a művek többsége azonban a Szovjetunió történelme kapcsán vizsgálja a diktátort, és nem fordítva. Pedig Sztálin magánélete, családi kapcsolatai és házasságai története sok mindenre magyarázatot ad.
Alkohol és nélkülözés
Sztálin életében a család kiemelkedő fontosságú volt személyisége kialakulásában – bizonyítja 2014-es, nagy visszhangot kiváltó, egyelőre csak angolul hozzáférhető kötetében Henry Kellerman pszichiáter-pszichoanalitikus.
Külön kiemeli, hogy brutális bűntetteinek, paranoiájának kialakulása a gyermekkorára vezethető vissza, családi élete pedig gyakorlatilag katasztrofális volt.
Sztálin házasságainak bemutatása előtt érdemes röviden áttekinteni azokat a körülményeket, amelyek modellként szolgálhattak a későbbi diktátornak a családalapításhoz.
Az ifjú, grúz nevén: Ioszeb Dzsugasvili és atyja között rendkívül rossz volt a viszony, a suszterként dolgozó apa ugyanis rendszeresen ivott, és verte mind a gyerekét, mind a feleségét. (A következményt, Sztálin idült alkoholizmusát a legtöbb biográfusa megerősíti, abban azonban nincs egyetértés köztük, hogy ez mikor vált súlyossá.)
A családfő alkoholizmusa miatt a Dzsugasvili családnak erősen nélkülöznie kellett; Sztálin anyja házvezetőnőként, mosónőként kereste szerény jövedelmét módosabb családoknál, míg a fiú zsidó kereskedőknél szolgált.
|
|
|
|
|
|
A szülők között nézeteltérések voltak a fiú továbbtanulását illetően, és ez a család szétszakadásához vezetett, Sztálin huszonévesen az apja miatt az adósok börtönébe is került. Az apjához egyszer egy tőrt is hozzávágó Sztálin gyermek- és fiatalkora tehát kellőképpen meghatározta későbbi viselkedését mind feleségeivel, mind a gyermekeivel szemben.
A könyörtelen apa
Sztálin 1902-ben találkozott utoljára az apjával, de anyját is ritkán látogatta meg. Az 1900-as évek elején, a hivatalos változat szerint, már hivatásos forradalmár volt, aki illegalitásban szervezte a forradalmat. Az bizonyos, hogy amikor 1905-ben megismerte későbbi feleségét, Jekatyerina „Kato” Szvanidzét, már a cári titkosrendőrség, az Ohrana elől bujkált.
A Kobánál – ez volt akkoriban Sztálin illegális neve – két évvel fiatalabb nő egy elszegényedett nemesi családba született egy kis grúz hegyi faluban. Az apja tanár volt Kutaisiben, Katót a lány bátyja, a tifliszi illegális mozgalomban tevékenykedő Alekszandr Szvanidze mutatta be jövendőbelijének.
Kato és Koba kapcsolatáról csak a későbbi visszaemlékezésekből, ám igen hiányosan ismerhetők meg részletek. Házasságukra 1906 tavaszán került sor, és a fiatal párnak egy évre rá megszületett egyetlen fia, Jakov. Sztálin a későbbiekben úgy mesélte második házasságából született lányának, hogy nagyon szerette az első feleségét, aki „felmelegítette a szívét”.
Fontos megjegyezni, hogy az újdonsült férj nem sokat foglalkozott sem a feleségével, sem a fiával. Állandó jövedelme nem volt, leginkább a párt számára történő rablásokból tartotta el magát. Ebből a pénzből azonban felesége és fia nem látott semmit, a titkos rendőrség nyomozásai miatt pedig nagyon ritkán látogatott csupán haza. A szülésben legyengült feleség tífuszt kapott, és 1907 novemberében a londoni konferenciáról visszatérő férje karjaiban halt meg.
A nő temetése után Koba elhagyta a Kaukázust, és Szentpéterváron élt. Fiát nem vitte magával, anyósára és apósára hagyta támogatást sem nyújtva nekik. Jakov Dzsugasvili 14 éves koráig a nagyszüleinél nevelkedett, ahonnan anyja testvére, a már említett Alekszandr Szvanidze hívására költözött Moszkvába.
Sztálin családi kapcsolataira jellemző volt, hogy hozzátartozóit sem kímélte; sógorát 1937-ben letartóztatta. Fiával, Jakovval is rendkívül rossz volt a kapcsolata, a fiú Moszkvába költözése után többször kísérelt meg öngyilkosságot. Jakov féltestvére, Szvetlána az 1960-as években úgy emlékezett vissza, hogy egy alkalommal, amikor testvére sikertelenül próbálta magát fejbe lőni, Sztálin, aki a pisztolylövés után lépett be a szobába, csak annyit mondott: „Még arra sem képes, hogy egyenesen lőjön.”
A második világháború idején Jakov német fogságba esett, ekkor még inkább megmutatkozott Sztálin paranoiája, fiát árulónak bélyegezte, menyét, unokáinak anyját, Jakov feleségét bebörtönöztette, az 1937 óta fogva tartott sógorát pedig kivégeztette. Jakovnak végül egy német táborban sikerült öngyilkosságot elkövetnie.
|
|
|
|
|
|
Nagy korkülönbség
A vörös cár második feleségét még az első házassága előtt ismerte meg. A nő apjával, Szergej Allilujevvel ugyanis már 1904-ben kapcsolatba került. Egy meglehetősen bizarr legenda szerint Allilujev felesége, aki Szergejnél jóval fiatalabb volt, rendszeresen megcsalta a férjét, és a nő egy ideig Sztálin szeretője is volt, sőt ebből a kapcsolatukból született Nagyezsda is.
Tehát Sztálin későbbi felesége egyben Sztálin törvénytelen lánya is volt, aki 1904 körül fogant, és aki később Sztálinnak két gyermeket szült. E szóbeszédet egyértelműen cáfolják a tények: a lány ugyanis már 1901-ben megszületett, és Sztálin 1904 előtt nem ismerte Allilujevéket.
Edvard Radzinszkij, a diktátor egyik életrajzírója szerint a Sztálin és Nagya közötti szerelmi kapcsolat az orosz forradalom alatt bontakozott ki, akkor, amikor Kerenszkij kormányának hatalma egyre gyengébb lett.
Sztálin bomlasztó tevékenységét a térségben végezte, gyakran Allilujevéknél pihente ki magát, és közben udvarolni kezdett a 16 éves lánynak. Jelentős, 23 év volt a kettőjük közti korkülönbség, Sztálin ekkor már 39 éves volt.
A férfinek mindazonáltal nem sok ideje maradt az udvarlásra, ugyanis a polgárháború alatt folyamatosan úton volt, 1919-ig, az esküvőig nem is tudott sokat találkozni a pár. Ebben a vonatkozásban a házasságkötés után sem történt komoly változás, ugyanis Sztálin újabb és újabb kinevezéseket kapott, és a polgárháború végéig csak elvétve látták egymást. Az ilyen ritka alkalmak egyikén fogant meg Sztálin második fia, Vaszilij. Ő 1921 márciusában született.
Nagya 1920-ban még Lenin irodájában dolgozott, de fia születése miatt kénytelen volt otthagyni a munkahelyét, és „jó bolsevik módjára”, a többi szülő anyához hasonlóan népkórházba vonult. Emiatt kizárták a pártból, és csak (a Sztálint ekkor még pártoló) Lenin közbejárására jegyezték be a „megbízható kommunistát” újra – de csak pártagjelöltként.
Sztálin családi fészke
Hosszú idő után akkor lett Sztálinnak állandó otthona, amikor családjával beköltözött a Zubalov-villába. A házaspáron és fián kívül ekkor került ide Jakov is, akivel a mostoha meglehetősen hűvösen bánt, és a fiú zárkózottsága és szótlansága miatt a férjét sajnálta. A naiv nőben fel sem merült, hogy a félárva fiú gondoskodó apa nélkül élte túl a gyermekkorát.
Sztálin ugyanerre a birtokra költöztette barátját és harcostársát, Szergej Kirovot is, így az asszonynak és a gyerekeknek is a legközelebbi ismerősei magas rangú kommunista pártfunkcionáriusok lettek.
|
|
|
|
|
|
Nagyezsda feladata lett a közös ebédek és piknikek lebonyolítása is. Szvetlána visszaemlékezéseiből kiderül, hogy gyermekkorában gyakoriak voltak az olyan vendégek, akik előbb-utóbb gyanút keltően elmaradtak a vendégasztaltól.
Nagya és Sztálin kapcsolata az 1920-as évek közepétől egyre hűvösebbé vált, és bár 1926-ban megszületett lányuk, a már említett Szvetlána, akit – családjából egyedüliként – rajongva szeretett Sztálin, a feleségével egyre kevesebbet foglalkozott.
Az évtized végén leginkább már csak levélben tartották a kapcsolatot. A nő beiratkozott a Novaja Bassmanaja Nehézipari Akadémiára, így a szemeszterek idején tanulmányaival volt elfoglalva, nyáron pedig – jobbára Sztálin nélkül – Szocsiban nyaralt a gyerekekkel.
(Ön)gyilkosság?
Sztálin felesége 1932. november 9-én, a „nagy októberi szocialista forradalom” 15. évfordulójának napjaiban lett öngyilkos. Rögvest megkezdődtek a találgatások: vajon nem megmérgezték-e, illetve nem maga Sztálin gyilkoltatta-e meg a feleségét.
Annyi bizonyos, hogy a házasságuk már évek óta nagyon felszínes volt, ritkán találkoztak. A diktátor személyisége eleve meggátolta azt, hogy rendeződjön a viszonyuk, ugyanis betegesen elvárta a hódolatot és hűséget minden alattvalójától, így saját feleségétől is. Hiúsága okán élvezte, ha hízelegnek neki, Nagyezsda féltékeny, szemrehányó levelei pedig inkább olajat öntöttek a tűzre.
A diktátor feleségének halála után természetesen nem lehetett nyilvánosságra hozni az öngyilkosság tényét, vakbélgyulladást jelöltek meg a halál okául. Ez egyébként annyiban nem állt messze a valóságtól: a nő valóban járt külföldön, és orvosi konzíliumot is tartottak az ügyében, amely szerint hamarosan meg kellett volna műteni. A legkülönbözőbb legendák terjedéséhez az is hozzájárult, hogy Sztálin feleségében árulót látott: a nő elméjét úgymond megmételyezte az ellenzék és Buharin, ezért követett el öngyilkosságot, ezzel árulva el férjét.
A rendelkezésre álló forrásokat elemezve nehezen kérdőjelezhető meg az öngyilkosság ténye, Sztálin gyakorlatilag lányát és édesanyját leszámítva semelyik családtagjával nem volt kíméletes, joggal lehet úgy fogalmazni, hogy gyakorlatilag ő kergette az öngyilkosságba a feleségét, akinek sírját a temetést követően egyszer sem látogatta meg. Sztálin paranoiája a terrorral, a megfélemlítéssel, az intrikákkal, a gyanúsítgatással megmérgezte a Szovjetuniót. Miért ne tette volna ugyanezt a saját családjával is?
|
|
|
|
|
|
