Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.
A külügyminisztérium feladata ebben a következő:
a) Ezt a követelést belefoglalni a békeszerződésbe, és a békeszerződésben részt nem vevő európai országokkal folytatott külön tárgyalások útján is ragaszkodni hozzá;
b) A zsidók kitelepítéséhez szükséges területet a békeszerződésben biztosítani, az ellenséges országok együttműködésének elveit ebben a kérdésben meghatározni;
c) Meghatározni az új tengerentúli zsidó település nemzetközi jogi helyzetét;”
Így kezdődik az a memorandum, amit a német külügyminisztérium zsidóügyi vezetője, Franz Rademacher küldött 1940. június 3-án főnökének, Martin Luthernek, a minisztérium helyettes államtitkárának.
Zsidó állam Kelet-Afrikában
A világ negyedik legnagyobb szigetét nem először nézték ki a zsidók hazájának. Egy 19. századi tudós, Paul de Lagarde már 1878-ban javasolta egyik művében, hogy az európiai zsidókat telepítsék Madagaszkárra. Úgy gondolta, Afrika mellett hatásosan el lehetne szigetelni a zsidókat a világtól. A nyíltan antiszemita tudós életműve később a nemzetiszocialista ideológia egyik fő ihletforrása lett.
A Madagaszkárhoz közeli, akkor brit fennhatóság alá tartozó Kenya is felmerült lehetséges zsidó gyűjtőhelynek a 20. század elején. A cionista mozgalmak akkor már fél évszázada léteztek, fő céljuk szintén egy zsidó állam megalapítása volt. A cionisták eleinte kiegyeztek volna bárhol egy országrésszel. A cári Oroszországban akkortájt egymást érték a pogromok, zsidók tömegei menekültek a népharag elől, így jött a képbe megint Afrika. Madagaszkár később brit antiszemita politikusok és közszereplők javaslataiban tűnt fel újra, egyebek közt Henry Hamilton Beamishnél és az Imperial Fascist League-et alapító Arnold Leese-nél. Egy érdekes elmélettel azt is levezették, hogy Madagaszkár őshonos lakói, a malgasziak, a zsidók rokonai.
Ennél talán még kevésbé meglepő, hogy először a lengyelek foglalkoztak komolyabban az ötlettel, ugyanis a lengyel közhangulat már régóta erőteljesen át volt itatva zsidóellenességgel. Az 1930-as évek második felében Lengyelország több zsidóellenes törvényt hozott, például több szakmában csökkentették a zsidók arányát, és elvették a külföldre távozott zsidók állampolgárságát. A kormányzati szintű antiszemitizmus felkarolta a Madagaszkár-tervet. Marius Moutet gyarmatügyi miniszter tárgyalásokat kezdett Franciaországgal, Madagaszkár ugyanis akkor francia gyarmat volt. A diplomáciai lépések nyomán 1937 májusában lengyel–francia küldöttség indult a szigetre, hogy előzetes terepvizsgálatot tartson.
|
|
|
|
|
|
A delegáció lengyel vezetője, Mieczysław Lepecki úgy vélte, nagyjából ötezer zsidó családot lehetne kitelepíteni, a küldöttség zsidó tagjai viszont legfeljebb ötszáz családot tartottak reálisnak. Megállapításuk az volt, hogy Madagaszkár klímája és lehetőségei nem lennének elegendők nemhogy minden európai zsidó, de minden lengyel zsidó eltartására sem. Ennek ellenére napjainkban már közel 30 millió lakost tud eltartani a sziget és akkortájt ezt a németek is így gondolták.
Francia földön, brit hajókkal, zsidó pénzből
Miután a világháború elején a Wehrmacht leigázta Lengyelországot, majd 1940 nyarára Franciaország nagy részét, a németek figyelmét is felkeltette a Madagaszkár-terv. Németországban akkor már évek óra minden lehetséges eszközzel ösztönözték a zsidók kivándorlását, de a németek az új területekkel még több zsidó lakost kaptak a nyakukba, akiket természetesen nem szívesen láttak Európában. Eleinte kitelepítést terveztek a helyzet megoldására, és a lehetőségeket mérlegelve 1940 májusában az SS vezetője, Heinrich Himmler felvetette egy Hitlernek írt levelében, hogy Afrika valamelyik gyarmata ideális célállomás lehetne a zsidóknak.
Májusban már látszott, hogy Franciaország hamarosan elesik, így Madagaszkár is hamar beszédtéma lett a vezetőségben. A zsidók deportálását az afrikai szigetre támogatta a birodalom második embere, Göring és Ribbentrop külügyminiszter is. A Madagaszkár-terv Rademacher már idézett jegyzete révén került be a németek hivatalos kommunikációjába.
Az SS biztonsági főhivatala, az RSHA kapta meg az adminisztratív feladatokat, a részletek kidolgozásában Adolf Eichmann játszott nagy szerepet. Hitler és Ribbentrop eközben még Mussolinival is egyeztetett a terv kivitelezéséről. Eichmann 1940. augusztus 15-én nyújtotta be a Madagaskar Projekt című dokumentumot, ami a következő négy évben évi egymillió zsidó kitelepítésével számolt.
A németek elképzelése az volt, hogy Franciaországtól kikényszerítik a gyarmat átadását vagy használatát, majd miután a briteket is legyőzték, az angol flotta hajóival átszállítják a zsidókat Madagaszkárra. A költségeket a zsidók vagyonából fedezték volna. Az afrikai zsidó állam gyakorlatilag egy olyan államként működött volna, ahol a valódi hatalom az SS kezében összpontosult volna. Hogy a tervet komolyan gondolták, mutatja, hogy 1940 nyarán leállították a varsói gettó építését.
A Madagaszkár-terv aztán pár hónap múlva bekerült a fiókba, bár hivatalosan csak 1942-ben vetették el. Németország nem tudta villámháborúban leigázni a briteket, így a szállítás nem volt megoldott. A varsói gettó építése folytatódott, és már 1940 végén üzemelni kezdett. A Madagaszkár-terv 1942-re vált végképp lehetetlenné, amikor Nagy-Britannia és a francia ellenállás erői elfoglalták Madagaszkárt.
