Kövess minket 
-on és 
-en!
Siklósról 1944. szeptember 12-én vonultam be önként a 8/3-as Kiegészítőbe, a gyalogsághoz. Felszerelésem után Nagyárpádra kerültem katonai kiképzésre, innen november elején a visszacsatolt Baranya-háromszögbe, a Duna-parti Kiskőszeg falu mellé.
A Dunát vigyáztuk, én golyószórósként. November közepén hadállásunkat a szovjet erők áttörték, és bekerítetettek bennünket. Mi koromsötétben, éjjel, egy óra tájban jutottunk ki a gyűrűből. Kakasszó után mentünk, és így értünk Frigyesföldre. Innen tovább meneteltünk a Keskend–Hercegszőlős–Pálmonostor útvonalon. Az utóbbi helyen egy laktanyában pihentünk meg. Hamarosan innen is folytattuk a visszavonulást Beremend–Siklóson át Sellyére. Itt értesültünk Pécs november 29-i elestéről. Tovább folytattuk utunkat nyugat felé, nem akartunk a szovjetek fogságába esni.
Csömödéren a visszavonulókból megalakult a „Mura” ezred Háhn Artúr ezredes parancsnoksága alatt. Elöljáróm volt: Tura főhadnagy századparancsnok, Horlung Vilmos zászlós szakaszparancsnok, Vízvári tizedes rajparancsnok.
Én, körülbelül százhatvanad magammal a 7. századba kerültem. December végén háromnapos menet után a muraközi Légrád faluba érkeztünk. Feladatul kaptuk a határőrség megerősítését és a falu rendjének fenntartását. Itt másfél hónapig tartózkodtunk a legnagyobb békességben a lakossággal.
Február 22-én hajnali 2 órakor riadóztattak bennünket, és továbbvonultunk a Zala megye déli részén fekvő Dobriba és Tornyiszentmiklósra. Itt az őrszolgálat ellátása és járőrözés lett a feladatunk. Vigyáztunk az olajkutakra. Nappali szabad időmben segítettem a lakosoknak gyümölcsfákat tisztogatni, kertészkedni. Itt ért bennünket húsvét keddjén, április 3-án a szovjetek újabb támadása, és délután 5 óra tájban mindannyian fogságba estünk.
Stramó József – Pécs
HH 1998/2.
|
|
|
|
|
|
